„Akik ott voltak és elestek, helytálltak” – A doni hősökre emlékeztek Székesfehérváron

Hazai – 2020. január 18., szombat | 14:50

A Magyar Tartalékosok Szövetsége által szervezett XX. Doni Hősök Emlékmenet és Túra január 16-án, szentmisével kezdődött, melyet Spányi Antal püspök mutatott be az elhunyt katonák lelki üdvéért a Szent Imre-templomban. A Városház téren mécsesgyújtással tisztelegtek a doni hősök emléke előtt. Január 17-én a Fekvő katona szobrától, dobszó kíséretében indult útnak az emlékmenet.

A szentmise elején Töll László ezredes, hadtörténész, a Nemzeti Örökség Intézetének társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója köszöntötte a jelenlevőket. Beszédében rendhagyó módon állította a megjelentek elé a doni eseményeket és a részt vevő katonák emlékét. „A múltbeli mítoszok nem igazak, ennek a hadseregnek a sorsáról (...) Nem meghalni küldték őket, nem értelmetlenül harcolni, és nem hagyták őket cserben sem a politikusok, sem a tisztjeik valójában” – hangsúlyozta az ezredes, és feltette a kérdést, hogy a Don-kanyarban harcolt katonákra emlékezve mit is kell tennünk: Gyászoljuk őket, áldozatok legyenek, vagy hősökként emlékezzünk rájuk?

„Hadtörténeti szempontból nézve ugyanis nem kizárólag vereség volt, amit ott történt... A mohácsi vész valóban gyásznap volt, az egész magyar királyi haderő megsemmisült, s az utána következő időszak determinálta sorsunkat a mai napig, de akkor is talpra álltunk. Az emlékezet azt tartja, hogy akik ott voltak és elestek, helytálltak. Véleményem szerint ez a megítélés kijár a doni hősöknek is. Ne nemzeti gyászként tekintsünk erre a vereségre, nem az volt, hanem tegyük el a hadtörténeti helyére!

A doni csatákat megvívtuk, elveszítettük, helytálltunk, történelmi kényszerpályán voltunk. Az ott harcolt katonákra hősként emlékezzünk, és öleljük őket magunkhoz! Minden magyar katona, aki a hazáért halt meg – legyen az bármilyen ország területén, ahova a parancs küldte – a hazáját szolgálta” – mondta az ezredes.

Az emlékmisén Spányi Antal megyéspüspök kiemelte: „ma már látnunk kell, hogy lejárt a gyász ideje. Most már nemcsak az áldozatokért imádkozunk, hanem arra is szükségünk van, hogy a hősök példáját magunk elé állítsuk, és ezt tiszteljük. A Doni Emlékmenet ünnepélyes megnyitója is jelképezi az utódok tiszteletét, hiszen egy katonavárosban, Székesfehérváron, a Szent Imre herceg tiszteletére épített és oltalma alatt álló templomban került sor e szép eseményre. Szent Imre maga is vitéz katona volt, tehetséges ember, aki az egész életét készségesen adta a nemzet szolgálatára, aki szolgálni akarta országát és nemzetét. A katonai hagyományőrzés így állít példát, és így erősít egy életérzést bennünk, amely a múltból táplálkozik, amely példát vesz előttünk élt hősök életéből, és ma is kötelességének tartja a család- és a hazaszeretetet egyaránt és minden ember szolgálatát.”

A főpásztor fontosnak nevezte, hogy az emlékmenet szervezői nemcsak szóban, hanem jellemformáló tettekben is őrzik az elődök hősies helytállását. „Amikor emlékezünk, akkor a szenvedés helyett emlékezzünk a helytállásra. Ne csak fejet hajtsunk a hősök előtt, hanem tanuljunk példájukból, és kövessük azt. Becsüljük meg a helytállást, a végsőkig való kitartást!”

A Városház téren, a II. világháború áldozatainak emléket állító Harang-emlékműnél folytatódott a megemlékezés. Berdó Gábor Károly nyugállományú százados, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége Közép-Dunántúli Regionális Szervezete és a Doni Kegyeleti és Bajtársi Szövetség elnöke elmondta, az ezredfordulón Jásdi Balázs hagyományőrző főhadnagy négy társával együtt indult útnak, hogy valós teljesítménnyel tisztelegjenek a magyar katonák hősies helytállása előtt.

A kezdeményezéshez évről évre egyre többen csatlakoznak: ma már az ország hetven településén több ezren gyalogolnak együtt az 1943. január 12-i urivi áttörés emlékére. Idén a Magyar Tartalékosok Szövetségénél (MATASZ) tizenkét menetszázad jelentkezett az emlékmenetre.

Sáfár Albert dandártábornok kiemelte a doni emlékmenetek jelentőségét. Megköszönte a városnak, a MATASZ-nak a katonai és történelmi hagyományok ápolását, és a menetelőknek, hogy a nehézségeket leküzdve sorsközösséget vállalnak a Don-kanyarban harcoló, eltűnt vagy hadifogságban elesett honvédek előtt.

„A tiszteletadás a hősöknek szól. Annak a jóval több mint kétszázezer embernek, akik elmentek, és tették a kötelességüket az életük, az egészségük vagy éppen a szabadságuk feláldozásával. Nem szabad azonban elfeledni azt a többszázezer embert, aki itthon maradva imádkozott azért, hogy ők hazatérjenek – mondta beszédében Cser-Palkovics András polgármester. – A doni hősök példaképek, akik lélekben és szívben is erősítenek minket és a ma katonáit, így erősítve a katonaváros, Székesfehérvár közösségét.”

Jásdi Balázs hagyományőrző – társai nevében is – köszönetét fejezte ki, hogy a doni hősök emlékét szolgáló kezdeményezésük méltó helyet kapott a város és az ország életében; majd átadta a menetparancsot a menetszázadoknak.

Mécsesgyújtással és díszlövéssel tisztelegtek az egykor a Don-kanyarban harcoló magyar katonák emléke előtt. Lévai Miklós nyugállományú alezredes felolvasta vitéz Smohay Ferenc magyar királyi zászlós, doni veterán emlékező gondolatait.

*

Január 17-én a székesfehérvári Hősök terén, a Fekvő katona szobránál tartották a menetindító ünnepséget.

Nagy Lajos, a MATASZ Fejér Megyei Szervezetének elnöke köszöntötte Lehrner Zsolt alpolgármestert; Petrin Lászlót, a Fejér Megyei Kormányhivatal főigazgatóját; Sáfár Albrecht dandártábornokot, az MH Parancsonoksága törzsfőnök támogató helyettesét; a megye, a város, a járás képviselőit, az emlékmenet szervezőit, résztvevőit, a városban szolgáló katonai alakulatok parancsnokait, az alakulatok tagjait, az oktatási intézmények és a hagyományőrző civil szervezetek tagjait, akik tisztelettel őrzik az 1943-as események emlékét.

Spányi Antal püspök megszentelte, Szabó György alezredes, református tábori lelkész pedig megáldotta a város által adományozott menetzászlót.

Az ünneplők koszorúzással és a Takarodó felhangzásával tisztelegtek a harcban elesett katonák emléke előtt.

Ezt követően indult el a Fejér Menetszázad a Székesfehérvár – Sárkeresztes – Zámoly útvonalon.

Az emléktúra résztvevői, a középiskolások, a jelenleg szolgáló és tartalékos katonák, a honvéd hagyományőrzők által alkotott század dobszó kíséretében vonult végig a városon.

Forrás: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Simon Erika

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria