„Csupa dal, csupa tűz, csupa élet” – Regnumi ünnep a Szent István-bazilikában

Hazai – 2016. december 9., péntek | 9:02

Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepnapján, december 8-án, a zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában tartott szentmisén százhatvanhat fiatal tett először fogadalmat a Regnum Marianum „családi ünnepén”.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„December 8-án »családi ünnepére« gyűlik össze a Regnum Marianum a Szent István-bazilikában” – mondja Somogyi Sándor, a Regnum házfőnöke Palánki Ferencet üdvözlő beszédében, a püspök pedig a sok-sok eleven gyerek láttán az egyház fiatal arcáról beszél. Egy mosolygó arcról, mely tele van energiával. „Csupa dal, csupa tűz, csupa élet.” Olyan misén vagyunk, amelyen nem pisszegik le a gyerekeket, ha kissé hangosabbak a kelleténél. Sőt örülnek, hogy eljöttek, és meghatódnak, mert az egyház reményét látják bennük.

A templom mégis másképpen zsibong, mint a tér előtte, ahol már tombol a karácsonyi vásár, és a bazilika lábánál meghökkentő módon egy megnyerhető, szalaggal átkötött autó hirdeti, mi a fontos – odakint. A betlehem alakjai Máriától a pásztorokig egyaránt megdöbbent tekintettel figyelik a zűrzavart.

„Hol vagy?” – kérdezi az Isten Ádámot a bűnbeesés után az olvasmányban, ő pedig szégyelli magát meztelensége miatt, és mentegetőzik. Évával együtt a kígyóra mutatnak, őt hibáztatják. Majd elhangzik az idézet, amelyet már sok évszázada Máriára vonatkoztatnak: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” Különös megtapasztalni, hogy mennyire értjük az első emberpár ijedelmét; hogy a dráma, amely ott lezajlik, egészen közvetlenül érinti mai hallgatóit. Átéljük, ami a Teremtés könyvében történik, így egyszer csak Mária alakja is közel kerül hozzánk, sőt egészen jelenvalóvá válik. Az evangélium, majd a prédikáció nyomán már mindenképpen.

„Mária személyében Ádám és Éva óta először jelent meg a bűn nélküli ember a földön – kezdi beszédét a püspök –, akit nyitottság és belső csend jellemzett. Olyan csend, amelyben Isten szólni tudott. Egy titokra volt ugyanis nyitott, és a mindent meghaladó szeretetre volt csendje. Legyetek ti is ilyen nyitottak. Ez az ima révén lehetséges. Nemcsak imák mondása révén, hanem a csendünk révén is, amelybe Isten beléphet, hogy elmondja, mit kér tőlünk. Mária másik nagy erénye az alázatosság volt. Nem tudta, mi fog következni, de elfogadta Isten rendelését. A harmadik vonása pedig, ami miatt tiszteljük, a készsége: az, hogy kész volt Isten akaratát teljesíteni. Az angyal üdvözli Máriát, akit Isten küldött hozzá, így általa Istennel is találkozik. És még valakivel: önmagával. Méghozzá úgy, amilyennek Isten látja őt. És Isten teljesnek látja őt. Ahogyan bennünket is annak akar látni, mert látja bennünk a szentté válás lehetőségét.

Mária biztatást kap az angyaltól. Még neki is szüksége volt rá. Mennyivel inkább így vagyunk ezzel mi, bűnös emberek. Mária kérdez az angyaltól, és ezzel megmutatja, hogy lehet kérdezni. A válasz pedig az, hogy Isten fogja művelni benne, amit megígért. És a döntő pont: igent mond. Ezzel azt a reményt táplálja bennünk, hogy rajtad, rajtam, mindannyiunkon keresztül valami csodálatosan szép történhet a világban. Kicsik vagyunk, kevésnek érezzük magunkat, de Isten nagyot tesz azzal, aki Máriához hasonlóan fogadja.” 

A püspök prédikációja végén megemlékezik a regnumi Vigyázó Miklós atyáról, aki harmincegy éven át a lelkivezetője volt. „Bizonyos értelemben így én is a Regnum – igaz, egyelőre éretlen – gyümölcsének tekinthetem magamat” – mondja.

A prédikációt a regnumi „fogadalmi imádság” követi, amelyet idén először mond el százhatvanhat gyermek, két vezető és három kispap. Kis cédulákon mindannyian megkapjuk a fogadalom szövegét. A keresztségi fogadalom megújítása után így szólítjuk meg Szűz Máriát: „Fogadd el ígéretemet: (…) kitartó lelkesedéssel akarok szolgálni veled Jézus Urunk dicsőségére és testvéreim javára.”

A mise után kiosztják a Pro Regno Mariano és Az év embere díjat a nagykovácsi Csabai Ferencnek, illetve az újpesti Deák Gábornak. Megtudjuk továbbá, hogy az év vezetője Andrejszki Toma lett.

Aztán „kitör a káosz”: a lelkes, mobiljukkal fényképező szülők és a hivatásos fotósok felsorakoznak, hogy a százhatvanhat fogadalmas gyerekről csoportképet készítsenek. A fényképezendő gyermeksereg azonban hullámzik, hömpölyög, nehezen áll össze akár pár másodpercre is fényképezhető alakzatba. Többen gyertyát gyújtanak közülük, így a fotózás vége felé olyanok, mint egy fekvő, mocorgó karácsonyfa. Az eleven, fiatal egyház gyertyái lobognak a kezükben.

Fotó: Lambert Attila

Kiss Péter/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria