„A doni fotós” címmel nyílt kiállítás a szegedi dóm látogatóközpontjában

Az ismerősei által a szeretet katonájaként emlegetett főhadnagy tizenhét alkalommal járta meg kórházvonattal a keleti frontot, útjai során naplót vezetett és több ezer fényképet készített. Fotóinak különlegessége, hogy elsősorban nem a háború borzalmait, sokkal inkább az embertelen körülmények közé kényszerített emberi mozzanatokat igyekezett lencsevégre kapni.

Hányszor szembesülünk olyan helyzettel, ami értelmetlen, embertelen, fölösleges áldozatokkal és szenvedéssel jár. Ennek a kiállításnak sajátossága, hogy nem dokumentálni akarja az embertelenséget, a szenvedést, a háború borzalmait, hanem elsősorban azt mutatja meg, hogy ilyen helyzetben is van lehetőség arra, hogy valaki ember maradjon – mondta a tárlat megnyitóján Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök.

1942 őszén 200 ezer fős magyar hadsereg indult a Don-kanyarba a német szövetségesek utasítására. Körülbelül 60 ezren tértek vissza. A többiek meghaltak a golyóktól, a fogságban, vagy megfagytak a hidegben. Nem elég, hogy elestek, de ezeket az embereket holtukban meggyalázták azzal, hogy 1945 és 1990 között nem lehetett róluk beszélni. A kórházvonatok 6-7 ezer embert hoztak haza a frontról, akiknek nem kellett ott meghalniuk. Hogy megfelelő fűtéssel, felszereléssel, élelmiszerrel, gyógyszerrel közlekedjenek, mindez elsősorban Reményi Józsefnek volt köszönhető – méltatta beszédében a szerelvényen gazdasági tisztként szolgáló fotós-főhadnagyot Zombori István történész.

A rendezvényen jelen volt Reményi József lánya, Mária is, aki elmondta, édesapja életében nem beszélt sem doni élményeiről, sem fényképeiről, mert félt a Rákosi-rendszer megtorlásától. A negatívokra véletlenül bukkantak rá gyermekei, a különleges kiállítás azóta az ország harmincöt városát bejárta már.

Forrás és fotó: Délmagyar.hu/Szeged-Csanádi Egyházmegye

Magyar Kurír