„Egész életemben az Úrnak énekelek” – Teológiai tanárok tartottak konferenciát a zsoltárokról

Hazai – 2021. január 22., péntek | 20:50

A zsoltárok Bibliában, liturgiában, a személyes imaéletben és a teológiában betöltött szerepéről tartottak konferenciát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) szervezésében. A teológiai tanárok hagyományos tanácskozását ezúttal az online térben rendezték meg január 21–22-én. Beszámolónk az első nap előadásait ismerteti.

Puskás Attila, a PPKE HTK dékánja a konferencia résztvevőit köszöntve kiemelte, hogy ezen a különleges alkalmon öt olyan szakember is előadást tart majd, akik eddig nem vettek részt a tanácskozáson. Hangsúlyozta, hogy a zsoltározó istendicséret közel háromezer év óta folyamatosan felhangzik. „A zsoltárokat énekelve tanult meg imádkozni a hívő ember az Ószövetségben, de zsoltárokat imádkozta Jézus, az apostolok és az első krisztuskövetők. A zsoltárokat a papok és a szerzetesek ma is imádkozzák az egész Egyházért és a világért, a napi zsolozsmát végezve. A zsoltárok nem csak a múlttal, de a jelennel, vagyis egymással is összekapcsolnak.” A zsoltárok a teológiai reflexiónak is kiemelkedő tárgyát jelentik.

Szatmári Györgyi a zsoltárok Ószövetségben betöltött szerepét vizsgálta. A Zsoltárok könyvét általában öt részre osztják, így felfoghatjuk úgy is, mint az imádság „pentateuchusát”. Valószínű, hogy tudatos szerkesztés eredménye. A kutatók eredetüket tekintve nincsenek azonos állásponton. Van, aki szerint a kultuszhoz köthetők, Claus Westermann szerint a panasztól a hálaadásig és a dicséretig vezet a zsoltárok „útja”. Enzo Cortese a királyok imájából eredezteti a zsoltárokat. Walter Brueggemann úgy látja, ahogyan az ember életében is megjelenik a kétség, a zsoltárok a meggyőződés – elbizonytalanodás – új meggyőződés szerkezetét hordozzák magunkban. A zsoltárok „az engedelmesség kötelékétől a dicséret szimfóniájáig” vezetnek. Alberto Mallo szerint a zsoltárok teológiája három nagy fogalom köré épül: ez a Messiás, a Tóra és Sion/Jeruzsálem. A Zsoltárok könyvét a két első, felirat nélküli vezeti be, e három fő gondolatot ezekben is megtaláljuk. A 149. zsoltár még nemzeti keretek között gondolkodik, míg a 150. már arra hív, hogy „minden lélek dicsérje az Urat”.

Martos Levente Balázs a 104. zsoltár istendicséretét elemezte. Ezt a zsoltárt gyakran nevezik a teremtés zsoltárának, ezzel kapcsolatban a szemlélődés költészetéről beszélnek. A hallelujazsoltárok közé tartozik. Az „Áldjad, én lelkem, az Urat!” kezdet a 103.-hoz kapcsolja, melynek felirata: „Dávid zsoltára”. A szöveg a creatio continuát és a teremtés létben tartását jeleníti meg, úgy tekinti végig a teremtett világot, mint ahogyan azt a Teremtés könyvében találjuk. Ugyanakkor az élőlényeket előbbre helyezi, és fontosnak tartja a mozgást. A víz felülről érkezik, emlékeztetve Isten mindenek feletti létére. A 104. zsoltárban lényeges az imádkozó ember szerepe, ellentétben a 65. zsoltárral. Jób könyvével is párhuzamba lehet állítani, ugyanakkor valószínű, hogy a Kr. e. 14. században keletkezett Aton-himnusz is hatott rá, bár az egyiptomi szövegben a Nap sugara, míg a zsoltárban Isten jósága – melyet felismerve az ember rádöbben törékenységére – áll a középpontban. A 104. zsoltár gondolatvilága és végső szerkezete a közvetlen irodalmi függés ellenére önálló. Ennek a zsoltárnak a sorai a liturgiában is többször feltűnnek.

Racs Csaba JHWH királyságának zsoltárairól, a királyság és a templom teológiájának szerepéről beszélt. A babiloni fogság idejére Izráel elvesztette politikai függetlenségét, Jójákin trónörököst elhurcolták Babilonba, Cidkija júdai király megölésével pedig megszakadt a dávidi uralkodóház folytonossága. E mellett a legális kultusz lehetősége is megszűnt, ugyanakkor Jeremiás és Zakariás könyve mintha arra utalna, hogy valamilyen kultusz – esetleg bűnbánati istentiszteletek formájában – folyhatott Jeruzsálemben. A papi hierarchia is megtizedelődött, mely a javak újraelosztása miatt szociális átrendeződést is magával hozott. A vallási élet, így az ebben az időben keletkező zsoltárok középpontjába Isten uralma került.

Fröhlich Ida a zsoltárok Qumránban betöltött szerepéről tartott előadást. Mint elmondta, több zsoltárszöveg is előkerült a qumráni barlangokból, elsősorban a 4-esből – ez lehetett a közösség könyvtára – és a 11-esből – ez egyfajta rejtekhelyként szolgált. A qumráni szövegek közül a legkorábbi a Kr. e. 2. századból való, de van, ami Heródes uralkodásának idejéből származik. A Septuaginta 151. zsoltárának két változatát is megtalálták. Valószínű, hogy teljes zsoltárgyűjtemény nem volt Qumránban, de van, aki szerint egy kánon előtti zsoltárgyűjteményt használhattak. A Damaszkuszi irat több zsoltáridézetet is tartalmaz, némelyiket azonban szabadon átalakít. A Hálaadások című szöveg is a zsoltárok nyelvezetét, alaphelyzeteit használja. A pesarim szövegekben is találunk zsoltárrészeket, ezek írói valószínűleg azért választották a kommentárjaik alapjául a zsoltárokat, mert kinyilatkoztatott értékűnek tartották. A qumráni esszénus közösség nem vett részt a jeruzsálemi kultuszban, de a maguk „liturgiájában” szerepe lehetett a zsoltároknak. A kutatók szerint a qumráni közösségben elmélyülésre, bajelhárításra és gyógyításra is használták a zsoltárokat.

Simon Tamás László OSB a Római levél 8. fejezetében olvasható két zsoltárvers jelentéséről beszélt. Mint elmondta, az A év liturgiájában olvassuk a 8. fejezet 35–39. verseket, ám a 36. verset – „Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak” (Zsolt 44,23) – kimarad, erről a szövegrészről a reformáció korának kommentátorai sem írtak. A Római levél nagy valószínűséggel Pál apostol műve. A zsoltárokat ebben a levelében idézi a legtöbbször, leginkább a 3. fejezetben. A 8. fejezet 38–39. versei a kutatók szerint az előző részek lezárásaként szerepelnek. A szakemberek egy része szerint a 36. vers a keresztény ember megpróbáltatásaira utal, mások szerint az idézett zsoltár a szenvedést nem tartja olyasminek, ami Isten népére jellemző, mert a szöveg mintegy számonkéri Istenen a megpróbáltatásokat.

Kocsis Imre a zsoltárok krisztológiai értelmezését elemezte a lukácsi kettős műben. Lukács evangéliumában a feltámadt Krisztus írásmagyarázóként tűnik fel. A tanítványokkal beszélve említi a törvényt, a prófétákat és a zsoltárokat (Lk 24,44). Lukács felfogásában a zsoltárok beszélnek Jézus szenvedéséről, feltámadásáról és az egyetemes misszióról. Néha idézi is a zsoltárokat – (19,38; 20,17; 20,42–43) – de emellett a zsoltárok gondolatvilágát máshol is felfedezhetjük. Az Apostolok cselekedeteiben olvasható Péter apostol beszéde, melyben többször utal a zsoltárokra, elsősorban a 16.-ra. Az egyetemes missziót az Apostolok cselekedetei 4,11–12 veti fel: „Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett; (utalás a Zsolt 118,22-re) és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell” (ApCsel 4,12). A zsoltárokat ugyanakkor a keresztény ember mindig Krisztusra vonatkoztatva olvassa és értelmezi.

Gyurkovics Miklós a keleti atyák zsoltárértelmezéséről tartott előadást, elsősorban Alexandriai Szent Kelemen munkásságát és az 50. (51.) zsoltárt szem előtt tartva. Kelemen sokszor egyéb művekre hivatkozva idézi a zsoltárokat. Az 50. zsoltárt nyolc alkalommal idézte, elsősorban a Sztrómateisz és a Paidagogosz című műveiben. A Zsolt 50,3–6 akkor kerül elő, amikor Római Szent Kelemen egyik írására utal. A Sztrómateisz ezen részében az „igaz gnosztikus mesterről” értekezik. Az „igaz gnosztikus” szívét a Szentlélek világosítja meg, s mivel Krisztus gondolataival gondolkodik, ezért jutalma Isten misztériumainak feltárása. A továbbiakban az 50. (51.) zsoltár 18–19. verse alapján úgy látja, hogy az igaz gnosztikus az „isteni szeretet által lángra lobbant lélek”. Az 50. zsoltár Alexandriai Szent Kelemen szerint a keresztény teológus magatartását írja le.

Somos Róbert Órigenész Zsoltár-értelmezését „morálteológiai” szempontból vizsgálta. Órigenész számára a zsoltároknak etikai szerepe van. Az értelmes természet tárgya az üdvösség, az Istenhez hasonlóvá válás, a homoiószisz Theo. Ehhez kapcsolódik az Isten látása: „Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek” (Zsolt 77,17). A 81. zsoltár alapján készült homília szerint a tanítvány célja, hogy „Krisztus révén felkent, és Isten lévén isten legyen”. Órigenész úgy látta, létezik az elhatározás körébe eső jó, de a jó elérésére szükségünk van Isten segítségére. Szerinte van lelki jó: az erényes cselekedetek; testi jó például az egészség, külső jó a gazdagság és a hírnév. E hármas felosztás a rossz esetében is fennáll. Az erényt lelki alkatnak, egyfajta állandó karakternek látta. A 76. zsoltárhoz készült homíliában ír a mértékletességről, a bátorságról, az igazságosságról és a bölcsességről. Ezen kívül beszél többek között a vallásosság, a hit, az alázatosság, a szeretet, az önuralom, a nagylelkűség és a kedvesség erényeiről.

Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök a zsoltároskönyv Athanasziosz teológiájában betöltött szerepéről beszélt. Az egyházatyák úgy gondolták, hogy Krisztusban beteljesedett mindaz, amiről a zsoltárok írtak. Kaiszareiai Euszebiosz a lélek gyógyszereként ajánlotta a zsoltároskönyvet. Érdekes, hogy Athanasziosz Markellinoszhoz írt levele, mely zsoltárértelmezéseket tartalmaz, az Alexandriai kódexben a Zsoltárok könyve előszavaként szerepel. Ebben egy öreg szerzetes ajkára adva ismerteti, hogy miként kell a zsoltárokat olvasni, e mellett a zsoltárok éneklését is elfogadta: A szavak dallamosságát lelkünk összeszedettségével kell egybekapcsolni. A zsoltárok történeti, erkölcsi és dogmatikus tanításokat tartalmaznak, középpontjukban maga a Megtestesült Ige áll. A 86. zsoltár arra utal, hogy Isten emberré lesz, a 44. zsoltár szerinte a szűztől születést is megemlíti, a 2. és a 21. zsoltár pedig Krisztus elvetéséről és szenvedéseiről beszél. Athanasziosz szerint a Zsoltárok könyvében elénk tárt tükörben „még az erényes földi és mennyei embert szemlélhetjük, ahogyan azt Üdvözítőnk saját magában megmutatta”. A zsoltár szavait úgy mondogathatjuk, mintha azok a saját szavaink lennének.

Kiemelt kép: (archív) Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria