„Ha hitelesen éljük az Istennek szentelt életet, magától vonzó lesz” – Egységtalálkozó Gödöllőn

A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Társulatát 1597-ben Franciaországban alapította Fourier Szent Péter és Boldog Alix Le Clerc elhanyagolt fiatal lányok nevelésére. A rendi szabályzat Szent Ágoston reguláján alapszik. A szerzetesközösség Németországban és Csehországban fejlődött tovább; 1860-ban a kalocsai érsek meghívására települtek Magyarországra. A történelem viharai közepette a magok továbbhulltak távoli földrészekre.

Napjainkban közel ötven országban vannak jelen a nővérek. Hazánkban két további rend tartozik e lelkiséghez: a Boldogasszony Iskolanővérek és a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend.

A közös gyökerű Notre Dame szerzetesrendek általános főnöknői és kísérőik 1985-től szerveznek egységtalálkozókat, hogy megbeszéléseket folytassanak közös karizmájukról, annak időszerűségéről, az ifjúság körében kifejtett hatásáról, érthetőségéről. Kezdetben kétévenként, 2001-től háromévenként rendezik meg a találkozót, mindig más országban.

A találkozóra, melyen részt vett a Boldogasszony Iskolanővérek római általános főnöknője is, hét országból érkeztek szerzetesnővérek: többek között Horvátországból, Csehországból, Szlovákiából, Németországból, Olaszországból, továbbá Szerbiából, a Miasszonyunkról Nevezett Bácskai Nővérek Társulata tagjai. Az angol nyelven zajló találkozó első napján közösségeik életéről számoltak be az általános főnöknők. Örömeikről és nehézségeikről is szóltak, így az egyre csökkenő létszámról is.

A második napon a találkozó fő témájával, a hivatásébresztéssel foglalkoztak: azzal a kérdéssel, hogyan éljenek, hogy jelenlétük vonzó legyen az ifjúság számára. Meghívott előadóként Székely János szombathelyi megyéspüspök arról beszélt, hogy mi teszi vonzóvá a szerzetességet.

„Jól van megfogalmazva ez a cím? Tényleg vonzóvá kell tenni a szerzetesi életet? Jézus a tanítványságot vonzóvá akarta tenni? Úgy tűnik, mintha az ellenkezője lenne igaz: Jézus nem ígért könnyű életet, inkább üldöztetést és keresztet. Egy püspökről olvastam, aki misszionáriusokat toborzott egy újságban. A hirdetés így hangzott: »Jöjjetek! Nincs fizetés, nincs taps, nem várnak rátok földi sikerek. Ehelyett üldöztetések, visszautasítás, nehézségek. Értetlenséggel, betegségekkel találkoztok, és egy ismeretlen sír vár rátok egy ismeretlen helyen. De tiétek lesz Isten barátsága és az ő népének hite. Jöjjetek!« Földi kategóriák szerint a szerzetesi életet nem lehet és nem is kell vonzóvá tenni. Ha hitelesen éljük az Istennek szentelt életet, az magától vonzó lesz” – mondta a főpásztor. Emlékeztetett: az Ószövetség idején nem volt népszerű az egyetlen Istenbe vetett hit. Sok régészeti ásatás támasztja alá, hogy Izrael népének nagy része nem volt meggyőződéses egyistenhívő, más vallásokat is követett. A babiloni fogság a nagy megtisztulás ideje volt, ám azt követően sem volt általános, hogy az egész nép hűséges legyen Istenhez.

Vajon vonzó volt-e Jézus üzenete? – tette fel a kérdést Székely János püspök. – Talán a kenyérszaporítás után igen, amikor királlyá akarták tenni, de a keresztje alatt a tanítványai közül senki nem volt ott, János kivételével. Az isteni hívás mégis mindig megérintett egyeseket: megérintette Mózest, aki a rabbinikus hagyomány szerint az Istennel való beszélgetése után elhagyta eddigi sátrát, feleségét. Egészen lefoglalta őt Isten, és Mózes ettől kezdve egészen érte élt. Hasonló volt Illés, akinek nem volt se felesége, se gyerekei. A törvény és a próféták szimbólumai, Mózes és Illés teljesen Istennek szentelt személyek voltak. Jeremiásnak maga Isten mondta, hogy ne vegyen magának feleséget. A kumráni közösségben élőknek teljesen betöltötte szívét Isten várása. Keresztelő János is ilyen módon élt, a Szűzanya is, és mindenekelőtt maga Jézus is – tette hozzá a főpásztor.

Az Istennek szentelt élet magától született, nem külső kényszer hatására – folytatta előadását Székely János. – Nagyon sok ember megtapasztalta Isten hívását az osztatlan szeretetre. Azt élték át, hogy Isten nem valamit adott nekünk, hanem önmagát adta oda egészen, és ezért az Istennek szentelt ember is úgy érzi: nem elég valamit adnom, hanem önmagam kell odaadnom, egészen. A kereszt balgaságára a szüzesség oktalanságával felel. Jézus körül sok apostol választotta ezt az életstílust: János, Lukács, Pál és mások. A kereszténység előbb írt könyvet a szüzesség dicséretéről (Methodosz Olümpikosz, Kr. u. II. sz.), mint a házasságról. Jézus tüzet hozott a földre, és ez a láng nagyon hamar sokak szívében fellobbant. Jézus élete vonzó volt, és ma is az, de nem a világ mércéje szerint. A világ őt elítélte és keresztre feszítette. Jézus élete vonzó és hatékony, de nem úgy hat, mint egy puskagolyó, hanem, mint a búvópatak, mint egy mag, amelyet elvetnek a földbe, és termést hoz. Élete hiteles volt, mert ő az Isten Fia. Üzenete igaz, általa Isten cselekedett; szava tele volt kegyelemmel, erővel; gyógyított, csodákat tett. Önmagát adta oda teljesen értünk. Azt mondta Jézus: amikor majd felemelnek a magasba a keresztre, akkor mindeneket magamhoz vonzok. Az élete így volt vonzó. Mi, szerzetesek, Istennek szentelt emberek is így lehetünk vonzóak. Az életünk hiteles, ha minket is felemelnek a magunk keresztjeire. Így tudunk sokakat Jézushoz vonzani.

XVI. Benedek pápa – még Ratzinger bíborosként – feltette azt a kérdést: Hogyan volt lehetséges, hogy a kereszténység üldözések közepette, állami segítség, média nélkül, lehetőségek nélkül háromszáz év alatt meg tudta hódítani a Római Birodalmat? Három fő okot talált: az első keresztények valóban hitték, amit hittek; meg voltak győződve arról, hogy Isten létezik, Ő teremtette a világmindenséget; hogy a Biblia Isten szava, hogy Jézus tényleg az Isten Fia, hogy van élet a halálunk után. A mai keresztények közül sokan kételkednek a hit alapvető igazságaiban. A hivatások válsága alapvetően a hit válságából fakad. Ezért nem értik a fiatalok az Istennek szentelt élet lényegét.

A legelső teendőnk – ha szeretnénk, hogy legyenek a nyugati kereszténységnek hivatásai –, hogy megerősítsük a hitünket, visszaszerezzük ezt a szellemi biztonságot és erőt – emelte ki a megyéspüspök. – Vissza kellene nyernünk, meg kellene erősítenünk a hitet Jézus istenségében, a szentségekben, az örök életben. E nélkül az Istennek szentelt élet nem lesz vonzó, sőt érthető sem.

Az első háromszáz év keresztényeinek második titka a hitelességük. Szerették egymást, segítették a szegényeket, készek voltak a halálra Jézusért. A mi közösségeink hitelesek-e? A hitelesség az egyik legnagyobb vonzerő. Szeretjük egymást valóban? Tisztelem a másikban a meghívott embert? A harmadik titok: minden keresztény apostol volt, abban az értelemben, hogy továbbadta a hitet; azt a nagy örömet, kincset, ami a szívében túláradt. A misszió túlcsorduló szívből fakad. A legtermészetesebb dolog, hogy át szeretném adni a környezetemnek ezt az örömet. A misszió nem taktika, nem stratégia, nem az a célja, hogy sokan legyünk, erősek legyünk. A hivatások ébresztése sem stratégia, nem az a cél, hogy sokan legyünk. Aki így érti, az nagyon emberi módon fogja föl. Az igazi misszió magától árad, a túlcsorduló szívből – hangsúlyozta előadása végén Székely János.

A résztvevők a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának anyaházába, Kalocsára is ellátogattak. A kulturális–lelki program a kalocsai iskola diákjainak koncertjével kezdődött, majd a Zárdatemplomban szentmisével folytatódott. A vendégek Koczkás M. Eszter nővér vezetésével megismerhették a Zárdatemplomot, a felújított főszékesegyházat s az érseki könyvtárat.

A találkozó végén meghatározták a 2022. évi találkozó színhelyét, amely a Boldogasszony Iskolanővérek generális központjában, Rómában lesz.

„Lelkileg egy közösséget alkotunk. Olyanok vagyunk, mint egy nagycsalád. Testvérek vagyunk, akik már kirepültünk a fészekből, különböző helyeken szolgálunk, de három évente visszatérünk az »Atyai házba«, ezekre a találkozókra, és a közösség sokszínűségében is gazdagodva kapunk erőt a missziós munkánkhoz” – mondta az idei találkozó szervezője, Dávid M. Bernadette, a Kalocsai Iskolanővérek általános főnöknője.

*

„Add Uram, hogy bennem legyél, és én tebenned, és ily módon egyesülve, mindig együtt lehessünk. Mert Te vagy valóban az, Akit szeretek és kedvelek, Akit több ezer közül választottam, Akinek örül a lelkem, hogy ott lakjon, ott pihenjen élete minden napján. Ne engedd Uram, hogy valaha is rajtad kívül keressek örömet, mert Te vagy az én szívem öröme, és lelkem repdes és megremeg az örömtől az egyetlen gondolatra, hogy Te vagy az én Istenem.” (Boldog Le Clerc Alix)

Forrás és fotó: Kalocsai Iskolanővérek; Mészáros Anett/MSZKI; Szerzetesek.hu

Magyar Kurír