„Higgy abban, aki téged meghívott” – Turtureanu Róbert első miséje Nagybányán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Turtureanu Róbert, miután édesanyjától elbúcsúzott, s magára öltötte a kazulát, az oltárhoz lépve a meghatódottság hangján szólt, amikor a papság lényegéről elmélkedett: „Sacerdos, jelentése szent ajándék. Ezt az ajándékot Istentől kaptam, és mint az Úr alázatos eszköze tovább szeretném adni Isten népének megszentelődésére. Kedves testvérek, az első szentmisében, melyet szülővárosomban, plébániatemplomomban mutatok be, nem engem ünnepeltek, hanem együtt ünneplitek velem a meghívó Krisztust, a hivatás forrását. Amikor fölszentelnek valakit, a közösség megünnepli azt, amit Isten annak a felszentelt fiatalnak a lelkében végbevitt. A mai szentmisében adjunk hálát Istennek, hogy ebből a közösségből is hívott és hív fiatalokat az ő szolgálatára.”

A szentbeszédet Oláh Zsolt felsővisói plébános mondta, kérve az újmisést, mindig hallgassa meg a híveket, a rá vonatkozó véleményeket, és tanuljon belőlük, ugyanakkor soha ne térjen le a neki kijelölt útról, ne engedjen a kísértéseknek. Azt tanácsolta, vállalja Isten neki szánt „igáját”, és maradjon hű meghívó Istenéhez.

„Mindenkinek vannak terhei, mindenkinek vannak igái, senkinek sincsen tökéletes élete. De egészen addig, amíg azt teszed és azért élsz, amiért a Jóisten teremtett, addig boldog leszel, és akármilyen nehéznek tűnik az az iga, igazából édes lesz. Persze, a teher azután is teher marad, de higgy abban, aki téged meghívott, és vigyázz, hogy ne más igáját vedd magadra. Segíts másokon, de azt az igát hordozd, amelyet az Úr külön neked készített. Nem fogja nyomni a válladat, nem fog húzni, nem fogja törni a nyakad, csak akkor, ha nem akarod követni az irányt, amerre vezérelnek téged. Ha jobbra vagy balra akarsz húzni, ha meg-megállsz, kellemetlen lesz. Higgy benne akkor is, amikor az erőd már kicsit elhagy, és esetleg a betegségek is gyakrabban meglátogatnak. Higgy benne, mert az igát Istentől kaptad, attól, aki meghívott téged. Higgy benne, mert a názáreti ácsnak a fia tényleg ért az igák készítéséhez.”

Végül azt kérte a helyi hívektől a felsővisói plébános, hogy engedjék el újmisésüket az egyházmegye híveinek a szolgálatára és segítsék a közösség fiataljait. „Robikának is segítségre volt szüksége ahhoz hogy felismerje, ugyanúgy, mint Sámuel, az Úr hangját. De ha annak idején Lieb József atya és Anderco Ottó atya nem szelídséggel és kedvességgel irányították volna, hanem határozottan, durván, akkor lehet, hogy most nem ünnepelnénk itt. Próbálják meg önök is türelmesen, szelíden segíteni azokat a fiatalokat, akiket az Úr talán hív az ő követésére.”

A szentmise végén Román János esperes egy keresztet adott át Turtureanu Róbert újmisésnek a közösség ajándékaként, arra kérve őt, hogy naponta imádkozzon előtte a hívek megszentelődéséért. „Örömünk legnagyobb forrása a feltámadt Krisztus. Amikor a keresztre feszített Krisztusra tekintesz, ne feledd el, hogy ő veled van és soha nem hagy el.”

Turtureanu Róbert köszönetet mondott édesanyjának azért, mert örömmel vállalta őt, megköszönte fáradozását, a lemondást és áldozatot, melyet érte hozott; a hála szavaival szólt dédnagyszüleihez, mert felnevelték és jó példát mutattak; a testvéreihez, mert szerették és támogatták; Lieb József atyához, mert elindította a hivatás útján és imádságos életével példaként állt előtte; Román János atyához, mert kísérte őt a hivatás útján, mert egy személyben volt plébánosa, barátja, lelkiatyja és nevelője; Anderco Ottó bérmaapjához, mert egyszerűségével és vidámságával erőt adott neki.

Végül elsőmisés áldását adta édesanyjára, dédnagyszüleire, testvéreire, keresztszüleire, újmisés évfolyamtársaira, bérmaapjára, a kispapokra, korábbi és jelenlegi plébánosára, a jelen levő papokra és a hívekre.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír