„Istenben élet árad” – Papi rekollekció a Kaposvári Egyházmegyében

„Legyünk az irgalom követei!” – buzdította a résztvevőket Székely János püspök a tékozló fiú történetén keresztül. Rámutatott: a Biblia arra tanít, hogy Isten örök szeretet: az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretete. Istenben élet árad. Az Atya szüntelenül mindent átad a Fiúnak, semmit sem tart meg önmagának, semmit sem birtokol; a szeretet örök extázisában él, még önmagát is csak a Fiú arcának tükrében pillantja meg. A Fiú szüntelenül mindent befogad, öröktől fogva születik. Ennek az Istennek a titka tárul fel számunkra a megváltás művében, Jézus ezt hozza közénk.

Krisztus keresztjén át az irgalom mint hatalmas folyam árad ki az egész világra. Ezt a titkot hirdeti meg Jézus a tékozló fiú történetében – fogalmazott tanításában a szombathelyi megyéspüspök. Emlékeztetett: nem volt szokásos, hogy egy ember még életében felossza örökségét fiai között. Sirák fia könyve kifejezetten óvja is az apákat attól, hogy ezt tegyék. Ezzel az apa elveszti becsületét gyermekei között. A fiatalabbik fiú mintha azt mondaná apjának: „Nem győzöm már kivárni, hogy meghalj; a pénzedet akarom!” Az apa nagyot nyel, majd szétosztja fiai között a vagyonát. Előre látni, hogy a fiatalabbik fiú el fogja tékozolni örökségét.

Isten is így tesz velünk. A legdrágább kincseket a kezünkbe adja, ránk bízza. Egy kicsit az emberre bízza az egész Földet, pedig látja, hogy mennyi szörnyűség lesz. A szülőkre bízza a gyermekeket, remekműveit, annak ellenére, hogy látja, mennyi sebet tudnak örökölni. Ahogyan erre számítani lehetett, a fiú mindent elveszít. Eltékozolja az életet. Nagy nyomorúságra jut, és nő benne az elhatározás: „Felkelek, és Atyámhoz megyek.”

Az atya messziről meglátta, mert várta fiát. Talán minden délután kint ült a ház előtt, figyelte, mikor jön már fia. Isten házában nem vagyunk váratlan vendégek – hangsúlyozta Székely János püspök. Az Atya nem azért engedte el a fiát, mert mindegy volt neki. Lélekben mindig vele volt, átélte pokoljárását. Már messziről meglátta gyermekét, eléje futott. Az ókori keleten felnőtt férfiak amúgy sosem futottak; azt mondták: ez felnőtt emberhez méltatlan.

Ám Isten megfeledkezik a méltóságáról: fut felénk, ha látja, hogy hazafelé tartunk szánalmasan tékozlásainkból. Nem a fiú futott az apjához, hanem az apa a fiához. Nem vetette a szemére: „Ugye én előre megmondtam volna, hogy ez lesz a vége.” Nem nézte, hogy moslékos a ruhája. Talán könnyes volt a szeme. Ő csak a fiát látta. Azt mondta: „A fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült.” Jézusban Isten irgalma fut felénk. Nem elítélni jött közénk, hanem üdvözíteni a világot.

A kaposvári rekollekción elhangzott előadásában Székely János hangsúlyozta: a pap ennek a titoknak a hordozója, közvetítője. Az ő életében is igaznak kell lennie annak, amit Jézus önmagáról mondott: „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem azért, hogy én szolgáljak, és odaadjam az életemet. Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.”

Ezt követően a jelen lévő papság szentségimádáson vett részt a székesegyházban. A program közös ebéddel ért véget.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír