„Legyünk álmodó nagyszülei a fiataloknak” – 25 éve szentelték püspökké Ferenc pápát

Ferenc pápa kijelentette: az öregség az egyházban nem egyenlő a „gerontokráciával”, vagyis az öregekből álló vezető réteg uralmával. Nem szabad búskomorságba zárkózni, hanem mindig remélni kell az Úrban, ahogyan Ábrahám tette.

„Kelj föl, nézz és remélj” – a pápa Ábrahámról és az Úrral folytatott párbeszédéről elmélkedett homíliájában a napi liturgia (vö. Ter 13,2.5–18) alapján. Rámutatott, Ábrahám Isten három parancsának engedelmeskedik: keljen föl, és ne maradjon ülve; nézze a látóhatárt, anélkül, hogy falakat építene; és reméljen az Úrban, aki annyi utódot ad neki, mint égen a csillag. Kelj föl! Nézd a látóhatárt, sehol egy fal! Remélj! A remény falak nélküli, tiszta látóhatár!

Amikor Ábrahám megkapta az Úr hívását, akkor nagyjából annyi idős volt, mit mi: nyugdíjba készült, hogy pihenjen… Abban az életkorban kezdte. Egy idős ember volt, akinek vállát nyomta az öregség súlya. Az öregségé, ami fájdalmakat, betegségeket hoz magával… De te, mintha csak egy fiatalember volnál, kelj föl és menj! Mintha egy cserkész volnál: menj! Nézz és remélj – buzdította a bíborosokat a Szentatya. – Isten szava nekünk is szól, akik nagyjából egykorúak vagyunk Ábrahámmal. Van köztünk néhány fiatal is, de a többségünk ebben a korban van. És ma az Úr ugyanazt mondja nekünk: Kelj föl! Nézz! Remélj!

Az Úr azt mondja nekünk, hogy most nincs itt az ideje a bezárkózásnak, nem szabad lezárni az életünket, összegezni élettörténetünket. Az Úr azt mondja, hogy még nyitva áll az életünk, nyitott marad egészen a végéig, egy küldetéssel. És ezt a három felszólítást jelöli meg missziónkhoz: Kelj föl! Nézz! Remélj! Aki nem szeret minket, az azt mondja, hogy mi vagyunk az Egyház uralkodó öregei. Ez egy csúfolódás. Nem vagyunk gerontokraták, nagypapák vagyunk, nagypapák – jelentette ki Ferenc pápa, majd hozzáfűzte: és ha nem érezzük ezt, akkor kérnünk kell Isten kegyelmét, hogy érezzük. Nagypapák vagyunk, akikre az unokák néznek. Nagypapák, akik át kell, hogy adják a maguk tapasztalata alapján az élet értelmét. És számunkra ez a „Kelj föl! Nézz! Remélj!” álmodást jelent. Nagypapák vagyunk, akiknek álmodniuk kell, és támogatni a mai fiatalságot, hiszen szükségük van rá. Mert ők a mi álmainkból merítik az erőt, hogy megjósolják és véghezvigyék feladatukat.

A jelen lévő bíborosokhoz fordulva a Szentatya kiemelte: az Úr azt kéri tőlünk, hogy nagyszülők legyünk. Hogy életerőt adjunk a fiataloknak, mert a fiatalok tőlünk várják ezt. Kérnünk kell tehát az Úr kegyelmét, hogy nagypapák legyünk, hogy álmodjunk, és ezt az álmot átadjuk a fiataloknak: szükségük van rá.

A szentmise végén, amellyel hálát adott püspökké szentelése 25. évfordulóján, a pápa köszönetet mondott a jelen lévő bíborosoknak támogatásukért. Elsőként Angelo Sodano bíborost említette, a bíborosi kollégium dékánját, aki köszöntötte a Szentatyát. Mielőtt megáldotta a bíborosokat, Ferenc pápa köszönetet mondott nekik imáikért, bocsánatot kért bűneiért, és kitartásért fohászkodott a hitben, a reményben és a szeretetben.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír