„A Lelket ne oltsátok ki” – Diakónussá szentelték Orosz István Mokioszt

Hazai – 2019. szeptember 4., szerda | 11:38

A görögkatolikus egyházi év első napján, szeptember 1-jén a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, Szocska A. Ábel a kállósemjéni görögkatolikus templomban diakónussá szentelte Orosz István Mokioszt.

A fiatal alszerpap diakónussá szentelését sokan kísérték figyelemmel, az egykor Rómában vele együtt tanuló latin és görögkatolikus rítusú papok, diakónusok, kispapok; a kállósemjéni hívek mellett többek között az ópályi és hodászi közösségek; húsz papi szolgálattevő, köztük édesapja, Orosz István atya, apósa, Tóth Elek atya, Papp Tibor főhelynök, valamint Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, illetve a templomban és kertjében összegyűlt hívek.

Szocska Ábel püspök néhány hónappal ezelőtt tett kánoni látogatást a kállósemjéni közösségben, akkor és most is szeretettel fogadták a hívek a főpásztort, aki tanításában ezúttal egy Szent Pál-i gondolatot állított a középpontba: „A Lelket ne oltsátok ki” (1Tessz 5,19).

A megyéspüspök a szertartáson végzett diakónusi feladatok közül egy mozzanatot emelt ki, mely a hívek elől elzártan, a behúzott függönyök és bezárt ajtók mögött történik: a szerpap forró vizet visz a szertartást végző papnak, aki azt ráönti a már egyesített szentségre. E forrásban lévő víz liturgikus megnevezése a zeon, melynek jelentése: ami forr, buzog, amiben élet van.

A szentírási igeszakasz és a liturgikus cselekvés összefüggésére a következőképp világított rá Szocska Ábel: a zeon használatára azért van szükség, hogy a hívek ne hideg adományokat vegyenek magukhoz a szentáldozáskor, hiszen az élő Krisztusban részesülnek. Ez a melegség, buzgóság, tűz átjár minket.

„Az ember életét betölti a buzgóság, elszántság, lelkesedés, mikor valamilyen különleges esemény történik: a diakónusszentelés is ilyen erővel visz tovább az Isten felé. De előfordulhat, hogy ez a buzgóság alábbhagy, kihűl” – ennek magyarázatát az egyházatyák tanításai alapján összegezte: a saját gyengeségünk, hiúságunk; a környezet hatása; esetleg, hogy tudatosan elfojtjuk a lelkiismeretünk szavát. Ez mind abba az irányba visz, hogy elfordulunk az Istentől, lelkesedésünk tüze alábbhagy, felszínes keresztényekké válunk.

„Mit tegyünk, hogy a buzgóság ne lankadjon az életünkben?” – tette fel a kérdést Szocska Ábel püspök, s a választ egy hasonlattal adta meg: azt, amit egy áthűlt, átfázott ember felmelegítéséért tennénk. „Térjünk be egy meleg szobába: lelki értelemben a templomba, az egyház közösségébe, hogy az Istentől kapott tűz lángra lobbanjon újra. Egy forró tea: a lelkiatya gondolatai; a kályha, mely meleget ad: a Szentírás; zsibbadt részeink dörzsölése: a karitatív jócselekedetek; a gyógyszer: a szentségek – ha kezd kihűlni a tűz, ezek segítenek, hogy a Lélek ne oltódjon ki. A forró zeon minden szertartáson emlékeztessen a Lélekre, mely benned kell, hogy buzogjon” – tanította Orosz István Mokioszt, s vele a hallgatóságot is.

A prédikáció után az oltárra helyezték az adományokat, a diakónusjelölt ezek mellé hajtotta oda fejét, melyre a főpásztor ráborította omoforját, kereszt alakban megjelölte, s kézrátételével, csöndes és fennhangon mondott imáival a Jóistennek ajánlotta. A diakónusi öltözék és jelvények felöltése után az új diakónus megkezdte szerpapi szolgálatát.

A szertartás végén Szocska Ábel tájékoztatta a híveket az újszentelt megbízatásáról: Orosz István Mokiosz püspöki diakónusként és személyi titkárként szolgál szeptember 1-jétől a püspöki hivatalban.

Orosz István Mokiosz szentelése után elmondta, hogy a János evangéliumában olvasható szeretetre való felszólítást szeretné magáévá tenni, s életével tanúságot adni az Úr irántunk megnyilvánuló szeretetéről –, ezért választott jelmondata is innen való: „Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn13, 35).

Orosz István Mokiosz 1991. május 9-én született Debrecenben, papi családban nevelkedett. Középiskolai tanulmányait a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban végezte.

Áldozópap édesapja mellett gyermekkorának szerves része volt a folytonos ministránsszolgálat, ám a meghívás a gimnázium utolsó évében, egy ifjúsági zarándoklaton érkezett hozzá, ekkor döbbent rá, hogy az út számára az Istenhez a papi hivatáson keresztül vezet. Az érettségi után 2010-ben felvételt nyert a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe. Az előkészítő évet Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben töltötte, majd két évet a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán.

Képzése 2013-tól Rómában a Pápai Német-Magyar Kollégiumban folytatódott. A Pápai Gergely Egyetemen szerzett teológia diplomát 2016-ban. Közvetlenül ezután a Pápai Lateráni Egyetem Szent Ágoston Patrisztikus Intézetében folytatta tanulmányait, ahol 2019-ben szerzett licenciátust.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria