„Miként a csillagok”– Elhunyt Mészáros István professzor, neveléstörténész, Mindszenty-kutató

Nézőpont – 2021. április 11., vasárnap | 14:35

A fényes héten egy tündöklőbb fény, április 10-én az Élet Ura magához hívta és szívére ölelte Mészáros Istvánt, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktorát. Az alábbi írással a Magyarországi Mindszenty Alapítvány búcsúzik a professzortól.

„Az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt,
s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké,
miként a csillagok.” (Dán 12,3)

Mészáros István 1927. január 26-án született Pestújhelyen. 1945-ben kitüntetéssel érettségizett az esztergomi bencés gimnáziumban. 1958-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) tanári oklevelet, majd 1959-ben ugyanott egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1960-ban középiskolai tanárként publikálta első írását (Első magyar ábécéskönyveink). 1963 és 1968 között az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, 1965 és 1976 között az MTA Neveléstörténeti Albizottságának tagja, majd titkára volt. 1967 és 1976 között a Magyar Pedagógia című szakfolyóirat szerkesztője. 1973-tól a neveléstudományok kandidátusa, 1968 és 1988 között adjunktus, docens, majd professzor az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Neveléstörténészként az uralkodó kultúrpolitikai irányzatoktól függetlenül, megalkuvás nélkül, hitelesen tárta hallgatói és olvasói elé a különböző korok nevelésügyének legfontosabb kérdéseit, különös figyelemmel a katolikus intézményrendszer és pedagógiai gondolkodás történetére. 1988-tól az MTA doktora, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola tiszteletbeli címzetes tanára (1991), a Szent István Tudományos Akadémia tagja (2000), a Kaposvári Egyetem díszdoktora (2007).

Életének meghatározó alapelveit „két hatalmas szálfa-ember” példájából merítette: Kodály Zoltán és Mindszenty József alakjaiból. Fiatal diákként tanúja volt a hercegprímás szabadságküzdelmének. Részt vett a Boldogasszony éve (1947. augusztus 15. – 1948. december 8.) főbb rendezvényein, ahol személyesen megérintette a bíboros kisugárzása. A hitvalló főpásztor életét és tevékenységét bemutató műveinek sorát az úgynevezett iskolaharc körülményeit bemutató könyve nyitotta meg 1988-ban (Mindszenty és Ortutay). Fáradhatatlanul kutatta a levéltárakat, könyvtárakat, és tette közzé írásait azzal a céllal, hogy megtisztítsa az állampárti időkben meghamisított Mindszenty-képet. Így lett a Mindszenty-kutatás doyenje. Mert

egy olyan történelmi időszakban köteleződött el a bíboros örökségének ápolása mellett, amikor rajta kívül senki más nem vállalkozott erre az akkor emberfelettinek látszó feladatra, és ezzel egymaga hidat képezett a kommunista rágalmak és Mindszenty bíboros újrafelfedezése között.

És bár az utóbbi évek visszavonultságában már nem kutatta, mégis mindannyiunk közül ő ismerte a legjobban a tiszteletreméltó bíboros személyiségét és lelkiségét.

Műveinek sorából kiemelkedik az Egy kultusz a 21. században. A Mindszenty-tisztelet története 1975–2005 című írása. Hatalmas feladatot végzett a Mindszenty Alapítvány felkérésére is, amikor összeállította a szenttéavatási eljáráshoz szükséges történeti bibliográfiát. Segítségére, szakmai és baráti tanácsaira mindig számíthattunk.

Sok más elismerés mellett 1998-ban Stephanus-díjban, 2001-ben Fraknói Vilmos-díjban, 2004-ben Klebelsberg-díjban részesült. 2003-ban Teleki Pál-, 2005-ben Mindszenty József-emlékérmet kapott. 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült. 2015-ben abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a hagyományos májusi Mindszenty-zarándoklat szentmiséjét követően személyesen vette át Erdő Péter bíboros kezéből a Mindszenty Alapítvány Kuratóriuma által elsőként odaítélt Mindszenty József-életműdíjat. A díjjal járó szobor az otthonában fő helyre került. Tudományos munkáit már életében Alapítványunkra hagyományozta.

Azt reméltük, hogy neki mindenképpen meg kell érnie a bíboros boldoggá avatását, ezért minden jó hírt vele tudattunk először, de most már ő viszi és hozza nekünk a jó híreket!

Mészáros István minden embert nak nevezett, még a kegyetlen zsarnokokat is ezzel a jelzővel emlegette. Ezt a látásmódját csodáltuk, és az ő emberi jóságában gyönyörködtünk mindnyájan, akik személyesen ismerhettük. Élete utolsó hetében is fordulhattunk hozzá jó tanácsért, útmutatásért.

Hiányozni fog embersége és bölcsessége, atyai és szakmai iránymutatása.

István, béke veled!

Forrás és fotó: Magyarországi Mindszenty Alapítvány

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria