A kicsiny algériai egyház az emberekhez közeli misszióban él, nagy szónoklatok nélkül. Mindennapi gyakorlatuk része a közelség, a karitász, a barátság, a párbeszéd és az életükkel tett tanúbizonyság.
„Ez az evangelizáció az, amit megélünk az emberi szavak csendjében, ám egy olyan jelenlét által, amely hangosan kiált muszlim testvéreink fülébe – mondta Sandra nővér. – Íme egy példa: egyszer egy rendőr kihallgatta az egyik nővérünket, azt állítva, hogy evangelizált. A nővér védekezni kezdett, hogy ő tudja jól, hogy azt tilos; ő csak egy egyszerű fizikoterapeuta. Végül a rendőr maga magyarázta meg: valóban nem prédikált, »Nővér, maga már csak azzal az egyszerű ténnyel is evangelizál, hogy itt van!«”
Sandra nővér elmondása szerint Algériába érkezésének első napjától kezdve érezte a hívást, hogy egyszerűen csak terjessze Isten szeretetét itt élő testvéreinek. „Az oráni egyházmegyében vagyunk, Marokkó szomszédságában. Az egyház itt vegyes kultúrájú közösségből áll: vannak dél-szaharai egyetemisták, vegyes párok, elvándorlók, férfi és női szerzetesek, papok és önkéntesek. Intézményünk egyetlen közösséggel van itt jelen, melynek tagjai Lydia nővér, aki ápolónő és szülésznő Nigériából; Philippine nővér, aki hitoktató Togóból, és én, aki szintén ápolónő vagyok. Házunk az egyházmegye legkeletibb részén található, plébániánktól tizenöt kilométerre. Nagyon sok más keresztény felekezethez tartozó dél-szaharai fiatal él itt, ezért háromhetente szentmise helyett ökumenikus ünnepet tartunk. Ez még erősebb, muszlim szomszédaink számára is látható és pozitív egységet teremt.”
A missziós nővér tanúságtételét folytatva kiemelte: a körülbelül 1500 négyzetkilométeres területen, ahol tevékenységüket folytatják, ők az egyedüli szerzetesnővérek, akik oktatják, írni, olvasni tanítják a nőket; támogatói képzéseket tartanak francia és angol nyelven, otthoni ápolói szolgálatot végeznek, szociális segítséget nyújtanak, látogatják a nehézségekkel küzdő családokat és a fogyatékkal élőket, miként a bebörtönzött keresztény migránsokat is; illetve hitoktatást tartanak a plébánián. „Ez a nép nagy lehetőségeket rejt magában, és szüksége van arra, hogy elismerjék értékeit, ugyanakkor még növekednie kell az etnikumok közötti egységben, a kisebbségek és a vallási különbözőségek tiszteletben tartása tekintetében, hogy minden ember a maga teljességében élhesse meg nemzetiségét, s együtt felépíthessék azt az Algériát, amely az afrikai országok közötti egység főszereplőjévé válhat.”
Paul Desfarges, Algír érseke úgy fogalmazott: „Az algériai egyháznak küldetése van. A barátság, a testvériség és béke szövőmunkásaivá kell válnunk az emberek között. Arra hívattunk, hogy lefegyverezzük a szíveket. A találkozás egyháza vagyunk. Égi áldás volt számunkra a tizenkilenc vértanú boldoggá avatása, akiket azért gyilkoltak meg, mert nem akarták elhagyni a muszlim földet az iszlám terror sötét évtizedében, amely 1991 és 2002 között 150 ezer halálos áldozatot követelt. Az Oránban ünnepelt 2018. december 8-i boldoggá avatás óta több mint egy év telt el. Mindannyiuk élete Istennek és Algériának adott élet volt. A megosztozás és a szolgálat jegyében megélt történetek. Boldogjaink egyesüljenek az életüket vesztett algériaiak ezreivel!”
„Ne menjetek el! Ti vagytok az a kő, ami lehetővé teszi az ajtónak, hogy nyitva maradjon” – mondták az emberek a missziós nővéreknek Algériában a ’90-es években. Algéria tizenkilenc leendő vértanújának jelenléte reménységet adott az országnak.
Az észak-afrikai arab országban az államvallás a szunnita muszlim, a lakosság 99 százaléka e vallás követője.
Fordította: Balláné Sárközi Jáhel
Forrás: Fides hírügynökség
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria