„Ne hagyjatok magunkra!” – A libanoni Caritas segítséget kér az egyre súlyosbodó válsághelyzetben

Kitekintő – 2020. július 15., szerda | 17:09

Libanont egyre nagyobb mértékben sújtja a gazdasági válság, a lakosság elszegényedése fokozódik, a libanoni líra vásárlóértéke kevesebb mint a felére csökkent. Michel Abboud, a libanoni Caritas vezetője felhívást intézett a világhoz: sürgős szükség van ételre, ruhára, orvosságra.

Abboud az Agensir hírügynökségnek elmondta, hogy a válság még jóval a koronavírus-járvány előtt kezdődött. Az országban július 8-ig 36 halálesetet regisztráltak a vírussal összefüggésben, és 1946 fertőzést mutattak ki.

2019 októberétől tüntetések zajlottak a kormány ellen, amely nem volt képes megoldást találni a válságra és gátat szabni az eladósodásnak. A tüntetések hatására Szaad Haríri miniszterelnök lemondott; decemberben Hasszán Diábot nevezték ki kormányfőnek, aki államcsődöt jelentett, és tárgyalásokba kezdett a Nemzetközi Valutaalappal az adósság törlesztésének átütemezésére. Reformok híján azonban a tárgyalások eddig nem vezettek eredményre.

A Caritas vezetője beszámolt arról a tragikus jelenségről, hogy egyre több az öngyilkosság: családapák végeznek magukkal, mert nem képesek megbirkózni a válsággal, nem látnak jövőt a család előtt, a minimumot sem tudják biztosítani.

Növekednek az árak, 40 százalékosra nőtt a munkanélküliség. A 75 dolláros minimálbér ma arra elég, hogy alig több mint öt napra élelmet lehessen belőle venni. Március közepétől májusig 50 százalékkal nőtt az élelmiszerek ára, de van olyan élelmiszer is, ami mára már több mint a duplájába kerül. A vállalkozások 30 százaléka megszűnt. Kezdenek bezárni a luxusruhákat és -cipőket árusító üzletek és a húsboltok is. A gyógyszertárakban számos orvosságból hiány van. Az ország déli részén kevés az üzemanyag; fennakadások várhatók az áramellátásban, és ez elkerülhetetlenül maga után vonja majd a kórházak működésének ellehetetlenülését.

Abboud atya elmondta, hogy a szükségleti cikkek luxuscikkekké váltak, a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, hogy megvásárolják őket. Egy olyan országban, amely az alapélelmiszerek 90 százalékát importálja, a dollár hiánya komoly fennakadást okozhat az ellátásban. Sokan elkezdtek vetni, palántázni a kertjükben, a földeken. Erősödik a cserekereskedelem: ruhát, cipőt, háztartási gépeket kínálnak élelemért cserébe.

Az iskoláztatásra is súlyos hatással van a válság. A katolikus iskolák 80 százalékát fenyegeti a veszély, hogy be kell zárniuk, mert a szülők nem tudják fizetni a tandíjat. Tanárok, dolgozók százai veszíthetik el munkahelyüket. A bejrúti amerikai egyetem, amely az arab világ legrégibb és legnagyobb hírű egyeteme, 1500 dolgozóját bocsátotta el.

A gazdasági válság és a járvány hatását még jobban megérzik a menekültek, akik főként szíriaiak és külföldi munkavállalók. A munkaadók nem tudnak fizetni, rengeteg etióp házvezetőnő az utcán alszik. A Caritas sokukról gondoskodik, hiszen még útlevelük sincs, hogy hazatérhessenek. Libanonban ráadásul virágzik a kafala rendszer, amely szerint a munkaadó rendelkezik minden joggal a munkavállaló felett. Ez gyakorlatilag a rabszolgaság egy formája. Az országban egyre nagyobb méreteket ölt a nők elleni erőszak is.

A Caritas válasza a krízisre, hogy igyekszik kenyeret adni. Egyre nehezebb a helyzetük, de Michel Abboud elmondta: „Igyekszünk fenmaradni. Jelenleg több mint negyvenezer családot segítünk az egész országban. Létrehoztunk egy olyan hálózatot is, amelyben azok a családok, melyeknek még maradt némi feleslegük, felajánlják azt a szomszédoknak, rokonoknak, barátoknak, akik szükséget szenvednek. Soha nem látott szükség van ma a szolidaritásra és a civil szervezetekre – nélkülözhetetlenek a túléléshez.”

Élelmiszercsomagokat, meleg ételt, orvosságot osztanak, sok régióban együttműködésben a maronita egyházzal. A Caritas Libanon harmincöt szociális központot, tíz egészségügyi intézményt tart fenn, és hét mozgó rendelője is van az országban. Bár a libanoniak nagylelkűek, a Caritasnál egyelőre nem látják az alagút végét. Továbbra is szolgálják a legszegényebbeket, de sokszor csak kenyeret tudnak adni, hogy ne üres gyomorral térjenek nyugovóra. Az adományozóktól is élelmiszert, orvosságot és ruhát kérnek. Bíznak a nemzetközi segítségben, a Caritas-szervezetekben és a püspöki konferenciákban az egész világon.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Agensir

Fotó: Agensir; Caritas Lebanon/Facebook

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria