„Próbáljuk meg Jézus Krisztust utánozni” – Cserháti Ferenc püspök előadása az irgalmasság évében

Szentbeszédében Cserháti püspök Szent László király alakját méltatta, hangsúlyozva: a lovagkirály magyar népünk példaképe, akire mindig és mindenütt felnézhetünk. A róla szóló krónikák és legendák azt tanúsítják, hogy jóságos, szelíd, lovagias és szent uralkodó volt, aki vigasztalta a bajbajutottakat, fölemelte az elesetteket, segítette a szegényeket és a rászorulókat. Az ország népe csak kegyes királyként emlegette.

A püspök kiemelte, hogy Szent László egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás volt: az ellene lázadó Salamont nem büntette meg a kor szokása szerint, csak fogságba vetette egy időre, és szüntelenül imádkozott érte, hogy „térjen meg Isten törvényéhez”. Prédikációjában Cserháti Ferenc elsősorban nem a nagy királyra emlékezett, „hanem arra a derék keresztény emberre, aki öntudatos, felnőtt keresztény életet élt, szolgálta Istent, egyházunkat és népünket”.

Keresztény lovagias jellemét Szent László a harcok idején, az ellenséggel szemben is megőrizte, és mindig készen állt az irgalomra, a megbocsátásra. Üzenete és életpéldája ma is időszerű, ugyanis egyszerre volt „ízig-vérig” magyar és keresztény. Hozzá hasonlóan mi is kapcsoljuk össze életünkben a magyar ügyet Isten ügyével, úgy, ahogy ő tette, hiszen a magyar hagyományok őrzése és a keresztény értékek ápolása ma is éppúgy összetartozik, mint egykor. Ősi magyarságunk sántít, ha hiányzik belőle őseink keresztény hitének buzgó gyakorlása – hangsúlyozta Cserháti püspök, majd hozzátette, számunkra a kereszténység közkincs, nemzeti önazonosságunk meghatározó eleme és féltett kincse, amelyet szüntelenül ápolnunk kell. 

Ezért amikor Szent Lászlót tiszteljük, „akkor egyben Szent László örökösei és örökségének őrzői és ápolói is vagyunk, ami azt jelenti, hogy hozzá hasonlóan igazi jellemes keresztény életre törekszünk, ápoljuk az őseinktől kapott szent értékeket és az igazi lovagias jelleget – fogalmazott a püspök. – Ma már nem az idegen, hódító és betolakodó népek ellen kell kardot ragadnunk, amint azt Szent László tette, hanem sokkal inkább az emberre ártalmas és hamis ideológiák, a hamis hiedelmek és rossz szokások ellen, a hitetlenség, a vallási közömbösség, a szeretetlenség és a durvaság támadásai ellen, „ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak szellemei ellen”, amint ezt Szent Pál apostol mondja, és hozzáfűzi: „Ezért öltsétek fel az Istennek teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat” (Ef 6,12–13).

A szentmise után megtartott előadásban, mely a Szent József-templom irgalmasság évi előadás-sorozatának része volt, Cserháti Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy az irgalmasság szentévének meghirdetésével Ferenc pápa azt szeretné elérni, hogy minél több ember ismerje meg Isten irgalmas, szerető szívét, ahogy ezt a Szentatya megfogalmazta: „az evangélium dobogó szívét”. Ez alapvető feltétele a lelki megújulásnak. Ehhez szükséges, hogy Jézus Krisztus irgalmas szeretete gyújtson szikrát a szívünkben. 

A püspök emlékeztetett: Isten irgalma már az Ószövetségben is sokszor megmutatkozik választott népe iránt, majd az Újszövetségben, az evangéliumokban Jézus Krisztusban megtestesül. A kereszt és az evangélium Isten szeretetének a jele. Nem elég megismerni ezt a szeretetet, a mindennapokban megmutatkozó jóság, irgalom a fokmérője annak, hogy mennyire vagyunk Isten gyermekei.

Krisztus vállalta a mi sorsunkat, és példát mutatott nekünk abban, hogy mit jelent a gyakorlatban az irgalmas szív. Meggyógyította a bénát, a vakot, feltámasztotta a naimi ifjút, az özvegyasszony fiát, megszaporította a pusztában a kenyeret – folytatta Cserháti Ferenc. – Amikor pedig távozik a földi életből, saját magát kínálja fel nekünk a kenyér és a bor színében, az Eucharisztia megalapításával. Mindezt irgalmas szeretetből tette. Jézus Krisztus maga az evangélium, és hogy mi mennyire tartozunk hozzá, az annak függvénye, hogy mennyire tudjuk őt követni az irgalomban és a szeretetben a mindennapi cselekedeteinkben.

Mi köze mindehhez a külföldön élő magyar papoknak, magyaroknak? – tette fel a kérdést ezt követően a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott püspök. Elmondta, olyan emberek ők, akik rákényszerültek arra, hogy elhagyják hazájukat, és közéjük tartoznak mindazok, akik magyarnak vallják magukat, még ha nem is tudnak már magyarul. Cserháti Ferenc felhívta a figyelmet az emigráns magyarok mellett álló papok szerepére is. Felidézte: ők voltak azok, akik segítettek a bajbajutottakon, karitászcsoportokat hoztak létre, járták a menekülttáborokat, szeretetcsomagokat állítottak össze, iskolákat szerveztek a menekültek gyerekeinek nevelésére, oktatására. Emberbaráti és hazafias szeretetből gyakorolták az irgalmat, a Vatikán támogatásával.

Cserháti püspök Mindszenty József bíboros életét is felidézte, aki Magyarországról való kényszerű távozását követően, 1972-től kezdve 1975-ben bekövetkezett haláláig rendszeresen fölkereste a külföldi magyarokat – a „hulló faleveleket”, ahogyan ő nevezte őket –, hogy reményt és vigaszt vigyen nekik.

Cserháti Ferenc, aki 2006 óta tölti be a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott püspöki tisztséget, elmondta még, hogy jelenleg négy kontinensen, összesen tizenhat országban száztizenhét pap hirdeti az evangéliumot a külföldi magyaroknak. Az egyházközségek száma hatvanhét, közülük huszonnégy a létéért küzd. Tizenöt magyar plébániát nem magyar lelkipásztor vezet. A plébániákon hatvannyolcan dolgoznak elsődlegesen (közösségben), további harminckilenc személy pedig besegít. Huszonhárom pap dolgozik küldetésben külföldön Magyarországról, huszonhét lelkipásztor pedig hazatért a külföldi kiküldetésből. Valamennyien a hitet, a reményt adják tovább a híveknek, gyakorolják az irgalmasságot.

Végezetül a püspök hangsúlyozta, az irgalmasság, a szeretet és a jóság nem elvont szavak, hanem a tettekben nyilvánulnak meg. A mi feladatunk, hogy próbáljuk meg Jézus Krisztust utánozni. Az, hogy mennyivel lesz jobb és testvériesebb a világ, attól függ, mennyire sikerül ezt megvalósítanunk.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír