Bángi-Magyar Anna (szerk.): „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” – Cigánypasztorációs kézikönyv

Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Roma Pasztorációs Bizottságának elnöke felhívja figyelmünket, hogy a romák között sokfajta gyülekezet és kisegyház tevékenykedik, és ők szép énekeikkel, határozott igehirdetésükkel sok romát vonzanak be a soraik közé. Ezért az ilyen közösségekhez való hozzáállásunk mindig legyen alapvetően pozitív, amikor róluk beszélünk a katolikus közösségeinkben, mindig emeljük ki az értékeiket. Bizonyos területeken (például karitatív segítség) együttműködhetünk ezekkel a keresztény (vagy akár más vallású) közösségekkel. Kiemelten keressük az együttműködést a történelmi egyházakkal. Ugyanakkor fontos, hogy segítsük a katolikus közösségeinkhez tartozó cigány testvéreket, hogy megerősödjenek katolikus identitásukban, megértsék a hitük és szentségi életük eredetét, ősi voltát, gazdagságát, és ily módon megvédjük őket attól, hogy elhagyják, elveszítsék a Katolikus Egyházzal való közösségüket.

Dúl Géza, az MKPK cigánypasztorációs referense, a Ceferino Ház vezetője kifejti: ahhoz, hogy előrelépjünk, meg kell változnia a cigányok és nem cigányok egymásról alkotott szemléletének. Az évszázadok óta velünk együtt élő cigányság öntudatra ébredésének pillanatait éljük. Újfajta kapcsolat ébredezik a többségi és a roma társadalom között. A cigánypasztorációnak válaszolnia kell egy összetett társadalmi problémára, amely nem csupán a cigányságról szól, tehát nem elegendő csak a romákkal törődni. Sokkal inkább arra van szükség, hogy a cigányság és a többségi társadalom közötti nem egészséges, nem emberhez méltó kapcsolatot kezdjük gyógyítani, amelynek alapvetően fontos része a cigányság képzése, szociális és lakáshelyzetének javítása, de beletartozik a többségi társadalom fogadóképessé tétele is. A Ceferino Ház vezetője idézi Albert Einstein egyik gondolatát: „Egy problémát sem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel azt létrehoztuk.” Ez lehetne a vezérgondolata a cigánypasztorációnak is.

Andrásfalvy János, a magyar szaléziak tartományfőnöke pedagógusként szerzett tapasztalatai alapján figyelmeztet: mielőtt hátrányos helyzetű fiatalokkal a sokak által normaként elfogadott erkölcsi értékekről beszélgetünk, álljunk meg egy pillanatra, és próbáljunk meg belehelyezkedni az ő világukba. Próbáljuk az ő szemükkel nézni a világot, helyezkedjünk bele élethelyzetükbe – hogyan viselkednénk mi, ha családunkban békétlenség, feszültség, rendszeres erőszak venne körül bennünket –, és emeljük fel onnan tekintetünket. Lényeges, hogy az iskolában a nevelő legyen közvetlen a diákhoz, beszéljen, viselkedjen vele egyszerűen, de ügyeljen a szabályok következetes betartására is. „A Lélek erőterével bátran éljünk! Különösen, hogy a cigány testvérek igen fogékonyak a transzcendens iránt, könnyen megérinti őket.”

Csapó Barbara programvezető a jezsuiták támogatásával működő Lehetőségek Iskolájának munkáját mutatja be, amelynek célja hátrányos helyzetű felnőttek tanítása. Többnyire cigány felnőttekről van szó. Az itteni oktató munka sokkal több mint puszta ismeretek átadása. Az intézménynek az oktatásban, vizsgáztatásban a legelső és legstabilabb partnere a Szalézi Szent Ferenc Társaság kazincbarcikai Don Bosco Iskolája, annak igazgatói, tanárai. Támogatásuk, nyitottságuk nélkül nem jött volna létre az a rendszer, ami tíz év alatt több mint ötszáz felnőttnek adott továbblépésre lehetőséget. Ez konkrétan azt jelenti, hogy több mint ötszáz családban legalább egy munkavállalásra alkalmas családtag lett.

Kósa Anita szociálpedagógus saját gyakorlati módszerét ismerteti: „Annak segíts, aki kéri! Abban segíts, amiben kéri! Akkor segíts, amikor kéri!” E három szabály betartása hozzásegíthet ahhoz, hogy az ember elfogadott és hatékony segítővé váljon. A hátrányos helyzetűekkel való foglalkozásnál alap, hogy a szeretet feltétel nélküli legyen. Jelenleg sokszor az Egyházhoz kötődő személyeket és csoportokat preferáljuk, pedig a segítségnyújtás nem kapcsolható vallási elvárásokhoz. Laikus személyek gyakran sokkal hatékonyabbak tudnak lenni, mint hivatott egyházi személyek, éppen azért, mert az elvárások nyomása nem lebeg a kapcsolatuk felett. Kósa Anita nagy példaképe Teréz anya, idézi egyik különösen megfontolandó gondolatát: „Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba.”

Tanúságtételeket is olvashatunk a kötetben. A háromgyermekes Rézműves Margit mélyszegénységben élt, a görögkatolikus Gelsei Gábor atya segített nekik abban, hogy kiemelkedjenek innen, a szorgalmas tanulás és a kemény munka révén. Rézműves Margit vallja: bármilyen nehézségeket is hozott az élet, „a Jóisten valahogy mindig erőt adott ahhoz, hogy helytálljak”.

A kötet előszavát Székely János püspök írta, hiánypótló, úttörő jellegűnek nevezve a könyvet, amely „segítséget ad a terepen szolgáló hitoktatóknak, papoknak, tanároknak, szociális munkásoknak”. Az ajánlást Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita jegyzi, aki szerint „amikor ilyen könyv készül, az üzenet a jövőnek, hogy készek vagyunk még többet tenni, egyszersmind meghívás, hogy legyünk minél többen, kik Isten országán ilyen módon is munkálkodunk. Az pedig csak melléktermék, hogy közben emberi és társadalmi problémák oldódnak.”

„Szolgáljatok az Úrnak örömmel!”
Boldog Ceferino Intézet, 2019

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír