„Szükségünk van az Úr vigasztalására” – Szentmise Rómában a koronavírus áldozataiért

A járvány idején megszokott módon, videoközvetítésen keresztül lehetett több nyelven bekapcsolódni a szentmisébe. A Sant’Egidio közösség énekei kísérték a szertartást ebben a kis római templomban, amely a közösség székhelye, és ahol a világ minden részéről összegyűjtött keresztek emléket állítanak a világ szenvedéseinek. Az oltár melletti falon a kezek és lábak nélküli Krisztus-szobor annak a jelképe, hogy mi, tanítványok vagyunk Krisztus keze és lába, akik elvisszük az örömhírt és a vigasztalást mindenkinek, akik éheznek rá, különösen a szegényeknek, a szenvedőknek.

A szentmisében Paglia érsek Isten irgalmába ajánlotta az elhunytakat, köztük külön az orvosokat, ápolókat, papokat, és mindenkit, aki nagylelkűen szolgálta a szenvedőket élete árán is. Megemlékezett azokról az idősekről, akik intézetekben haltak meg: egyedül voltak, de az Úr ismeri a nevüket, a történetüket, a szenvedéseiket.

A koronavírus-járvány áldozatai közül sokaknak nem volt temetési szertartása. Felidézte, hogy Máté evangéliuma az irgalmasságnak hat cselekedetét tartalmazza, a hetediket, a halottak eltemetését a középkori járványok, főként a pestis idején tették hozzá a keresztények, amikor az utak mentén sorban feküdtek a temetetlen holttestek. És ma, sok évszázaddal később, egy fejlett világban nehéz vagy akár lehetetlen gyakorolni az irgalmasságnak ezt a cselekedetét. Megrendítő látni a képeket az egymás mellett álló koporsókról, a koporsókat szállító katonai járművekről…

„Atyám házában sok hely van” – hangzott el János evangéliumából, és ez a kis templom most sokak hajlékává vált. Szükségünk van az Úr vigasztalására. Szükségünk van Jézusra, aki hozzánk, hozzájuk is odalép, hogy elmondja: „Ne legyen nyugtalan a szívetek” – bátorított Vincenzo Paglia. Hozzátette, hogy Jézus is nyugtalan volt, mert közeledett halálának ideje, de amikor látta, mennyire elveszettek, mégis őket vigasztalja: „Atyám házában sok hely van.” Jézus arra biztat, hogy higgyünk benne, bízzunk benne, ő a szegletkő, amelyre az Atya a házat építi. És Tamásnak, aki a hozzá vezető útról kérdez, azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Az Úr az, aki átlép a halálon, és elvezet minket az élet teljességébe. Ez a húsvét titka. A halál felett aratott győzelem az övék is, a miénk is, mindenkié: Jézus szeretetében mindannyian otthonra találunk. Az Úr arra hív, ne engedjünk, hogy magával ragadjon minket a haláltól való félelem.

„Ezzel a szentmisével nemcsak megemlékezünk azokról, akik ebben a nehéz időben hunytak el, hanem az Úr elé is visszük őket, hogy vigye el őket Atyja házába. A liturgia végén lelki zarándokutat teszünk, átmegyünk a keresztek oltárához, a Sant’Egidio-templom oldalkápolnájában, ami szemben van Isten szavának oltárával. Ott, a világ sok fájdalmának helyeiről érkezett keresztek között az Úr elé visszük a halottak nevét, és ő mint jó pásztor odalép mindenkihez, aki elszenvedte ezt a nehéz halált és azt mondja mindenkinek: »Ne legyen nyugtalan a szívetek... magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok«” – zárta homíliáját Vincenzo Paglia.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír