„Te kövess engem!” – Pünkösd a szociális testvéreknél

A közösség nagy létszáma miatt a 40. és 25. jubileumát ünneplő testvérek – Czúcz Erzsébet, Egyed Gyöngyvér, Szabó Katalin és Gál Mária – köszöntése május 30-án, szombaton kora délelőtt virtuálisan, kizárólag a testvérek számára nyitott online térben történt; a személyes köszöntésre csak későbbi időpontban lesz lehetőség. Ugyancsak a technika eszközei révén kapcsolódtak be a társaság tagjai az öt új novícia felvételébe is.

A társaság anyaházában ünnepi szentmisét mutatott be Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, amelyre a hagyományoknak megfelelően – igaz, eltérő keretek között – már a kültagok, családtagok, rokonok, barátok is „hivatalosak voltak”.

A szentmise keretében tett első fogadalmat a noviciátust befejező négy fiatal: Márton Etelka, Szabó Anikó, Rácz Borbála és Földváry Katalin. Az első fogadalmasok mellett fogadalmat újított két testvér a magyar kerületből, Svajcsik Zsófia Sára és Jobbágy Borbála.

Az ünnepet még különlegesebbé tette, hogy a vírushelyzet miatt egy erdélyi és egy szlovák ideiglenes fogadalmas is együtt újított a magyar testvérekkel.

Rajtuk kívül csak a társaság elöljárói lehettek jelen a szűk körű, bensőséges ünnepen, amelynek azonban az egész országból és határainkon kívülről is sokan lehettek részesei az online közvetítés segítségével.

Mohos Gábor püspök szentbeszédében a Krisztus-követés csodálatos távlatait állította a testvérek elé. A napi evangéliumból kiemelte Jézus és Péter apostol párbeszédét. Péter kérdésre, hogy Jánossal mi lesz, Jézus kitérő választ ad: Mit törődöl vele? Te kövess engem! A meghívás, a körülményektől, a többiektől függetlenül, személyesen szól mindenkinek. Egyikünk sem kap térképet arról, mi történik majd velünk életünk során. A kérdés az, hogy bármi történik is velünk, ne másokra, ne a jövőre nézzünk, hanem az itt és mostban kövessük Jézust, hogy a mában bízzunk benne. Ha nem így volna, magunkra, a saját erőnkre építenénk az életünket, nem rá – mondta a szentmise szónoka.

Majd így buzdított: Figyeljük az idők jeleit, amelyek napjainkban különösen rámutatnak civilizációnk törékenységére. Ebben a rendkívüli helyzetben tanít minket Isten arra, hogy képesek legyünk megkülönböztetni, mi a fontos. A legfontosabb: mindent megtenni, hogy élő kapcsolatban maradjunk Istennel, hogy legyünk a remény, örömhír emberei akkor is, ha időnként fel kell vennünk keresztünket. 

Jézus nem ígérte a földi élet drámaiságának megszüntetését, de gyógyító, megújító, felemelő kegyelmét igen – mondta Mohos Gábor püspök. A fogadalmat tevők figyelmét arra hívta fel, hogy mindig lesznek nehézségek, de ez benső, mély örömmel jár együtt. Az öröm és a szenvedés összekapcsolódik: nem tud igazán örülni, aki nem szenvedett és nem tud igazán szenvedni, aki sosem örült, mert mindkettőhöz nélkülözhetetlen a nyitott szív.

Ezért is van szükségünk egymásra, a közösségre – kapták útravalóul és küldetésül a testvérek.

Forrás és fotó: Szociális Testvérek Társasága

Magyar Kurír