„Vacsorára hívjuk őket” – Alpha-bemutató nap Óbudán, január 20-án

Az óbudai piac irányából érkezünk, ahol szombat reggel lévén nagy a nyüzsgés. A Szent József-ház még csendes, bár ez a csend érezhetően várakozásteljes. A nagyterem negyed óra alatt megtelik, és a konyhában húsz perc után kialakul a nagyüzem: a kávégép előtt sor áll, a hangulat kezd beszélgetős lenni. Talán velem együtt sokan még csak most ébrednek fel igazán. A pogácsák és a sütik annyira frissek és finomak, hogy az csodaszámba megy. Feltűnő a családias hangulat is: a sok kedves tekintet és a gondoskodó kérdések, hogy kérek-e még valamit enni-inni.

A  január 20-i program rövid, pantomimes filmmel indul: apró skatulyákból szabadulnak, szabadítják ki egymást emberek, a felirat pedig a végén az, hogy „Szabadíts ki egy nemzedéket!”. Erről rögtön eszembe jut a friss hír, hogy Nagy-Britanniában a nyolc-kilencmillió magányosra tekintettel tervbe vették magányügyi minisztérium alapítását.

Rátkay János igazgató üdvözli a megjelenteket az Alpha-bemutatónapon, és arról a bizonyos, kiszabadítandó nemzedékről, a fiatalokról kezd el beszélni, akiket az elöregedő egyházak olyan nehezen tudnak elérni, megszólítani. „Lelkesek és izgatottak vagyunk, mert úgy tapasztaljuk, hogy az Alpha jó eszköz e téren, és örömmel adjuk át nektek, amit tudunk, hogy aztán együtt gondolkodhassunk az alphás evangelizáció lehetőségeiről” – mondja.

A bemutatkozó kérdések nyomán kiderül, hogy még olyanok is akadnak a részvevők között, akik három órát utaztak, hogy most itt lehessenek, valamint hogy a többség katolikus, de református és pünkösdi résztvevők is vannak.

Rövid ima, majd hosszabb közös éneklés, dicsőítés után Füzes Ádám, a ház igazgatója mesél sokéves alphás tapasztalatairól, az Alpha történetéről, látásmódjáról. Körülbelül negyven éve Angliában, London elöregedő belvárosában, anglikán környezetben kezdődött. Az volt a cél, hogy a kereszténységet újra a társadalmat alakító tényezővé tegyék; az elöregedett, sőt nemegyszer kihalóban levő gyülekezeteket életre keltsék. A kísérlet annyira sikeres volt, hogy azóta 169 országban terjedt el, és 29 millió résztvevőt invitált meg alkalmaira az Alpha, amely 1998 óta Magyarországon is jelen van.

Mi az Alpha? Interaktív programsorozat, amely nyolc-tizenkét héten egy-egy közös étkezésből, előadásból és kiscsoportos beszélgetésből álló alkalmat és a hatodik alkalom után, a közepe táján egy hétvégét (időhiány esetén egy napot) jelent. Az Alpha Alapítvány minden szükséges háttéranyaggal: könyvekkel, videókkal, videós előadásokkal ellátja a nagy feladatra vállalkozókat. Ha belevágsz az Alphába, olyan helyet hozol létre, ahol az emberek egymással és Istennel kapcsolatba kerülhetnek. Ez a hely nem mindig a plébánia. Közösségi házakban, valakinek a házában, kávézóban is össze lehet jönni, és világszerte börtönökben is tartanak Alphát.

A következő előadó Fábry Kornél, az alapítvány elnöke. Ő „a nyuszik evangelizációjának” nevezi az Alphát, és hangsúlyozza: sem nem egyház, sem nem mozgalom, csupán egy eszköz; annak a helynek és lehetőségnek a megteremtése, hogy a kereszténységről beszélgetni lehessen. Ereje a kapcsolatokban, a barátságokban van. Azoknak szól, akik nem járnak templomba, de érdeklődnek az élet nagy kérdései iránt. A cél a saját közösségek növekedése. Korunk legnagyobb betegsége a magány; volt olyan résztvevő, aki a közös vacsora öröméért járt el, mert a válása óta mindig egyedül étkezett otthon. Egy másik résztvevő harminc évig nem járt templomba, az Alpha vonzotta vissza az egyházába.

Fábry atya ismerteti az Alpha-esték menetrendjét a hétkor kezdődő vacsorától a szigorúan csak harmincperces tanításon és a kiscsoportos beszélgetésen át a fél tízes befejezésig, majd John Wilson misszionárius, az alapítvány igazgatóhelyettese beszél az Alpháról mint maratoni futásról, amely egy mély lelki folyamat elindítására törekszik, semmit sem akar elsietni, erőltetni, és az egész emberre irányuló, a szívet, az értelmet és a lelkiismeretet is megszólító evangelizációban hisz. A szívélyes meghívásban, amely valóban egy családias légkörben elfogyasztott vacsorára szól.

Feltűnő az előadók laza humora, amely szinte anyanyelvüknek tűnik. Látszik, hogy alphás működésük során megtanulták a leckét: unalmasnak és rosszkedvűnek, kimértnek lenni ebben a műfajban egyaránt halálos vétek.

* * *

A szünetben Füzes Ádámmal beszélgetek. A „hagyományos” lelkipásztorkodás és az Alpha viszonyáról kérdezem. – Már II. János Pál pápa evangelizációs területnek nevezte Európát – válaszolja –, Ferenc pápa pedig „kilépő” egyházról beszél. Ne tegyünk úgy, mintha a népegyház még jól működne: ki kell lépnünk a templomból, hogy a 99 elcsatangolt bárányra rátalálhassunk, és éppen ennek eszköze az Alpha. Ami azzal is együtt jár, hogy nem lehetünk bizonyos szokásokat, gondolkodásmódot eleve megkövetelők, behajtani, a résztvevőket pedig nyomasztani próbálók. Ehelyett vonzó értékeket akarunk felmutatni, a döntést a megszólítottakra bízva. Mint Jézus tette.

* * *

A következő órában az egyes alkalmak felépítéséről: a vacsora előkészítéséről, a vendéglátás igényességéről, kedvességéről, az éneklésről, dicsőítésről (amely sok nem vallásos ember számára kezdetben nagyon szokatlan), az együtt zenélésről, ritmushangszerek kiosztásáról, majd a kiscsoportokról tudunk meg újabb részleteket. A legfontosabb minden téren az – derül ki –, hogy semmi erőltetett, sulykolós, iskolás ne legyen az alkalomban. A jó hangulat, a szabad légkörű beszélgetés a cél. Bárki bármit kérdezhet! „Itt meghallgatnak, kíváncsiak a véleményemre, és nem ítélnek el érte” – általában ez az Alphán először résztvevők legörömtelibb felfedezése.

Étvágyat kell csinálni a hithez, ennek eszköze az Alpha – mondja Fábry Kornél, amikor arról kérdezem, miben más az itteni szolgálata az átlagoshoz, buzgó hívek körében végzetthez képest. – Régen csak egyfajta síléc volt, míg ma szinte ki sem ismerjük magunkat köztük, annyifélét használnak. Mégis mindegyikkel síelnek. Így van ez a lelkipásztori eszközökkel is. Ma Magyarországon csak a katolikusok hét százaléka jár rendszeresen misére, közülük is sokan lehetnek az Alpha vendégei. Tanulnunk kell Jézus lelkületéből, aki úgy fogadta el Zakeust, ahogyan volt, és nem követelt tőle semmit. Hanem elment hozzá vacsorázni.

* * *

Rátkay János hosszú utat járt be az Alpha önkéntesként végzett igazgatói feladatáig. Ateista családból származik, gyermekét mégis meg akarta kereszteltetni. Mivel a katolikus plébánián ezt a szülők hittanra járásához és vallásgyakorlatához kötötték volna, átment a közeli református templomba. Ott aztán istentiszteletekre is eljárt a családjával, de a prédikációkból nem sokat értett. A lelkész ifjúsági vezetőképzőbe küldte. Mivel ott úgy érezte, az alapokkal sincs tisztában, a neten utánanézett, hogyan pótolhatná a hiányosságait. Így talált az Alphára, amelynek Szentlélek-hétvégéjén istenélménye volt. Megtérése indította arra, hogy másokat is Jézus közelébe vigyen.

Fábián Tünde irodavezető kiadványaik értékesítésével foglalkozik: arra törekednek, hogy az Alpha-indításra vállalkozókat minél szélesebb körűen támogassák háttéranyagokkal, és ezáltal zökkenőmentes induláshoz, az alkalmak gond nélküli lebonyolításához segítsék őket hozzá. Minden egyes estére videós előadást is tudnak biztosítani.

Tünde önkéntesként a gyülekezetében is alpházik, vagyis nemcsak a munkája, hanem szívügye is az evangelizáció. Szeret a vendéglátásban segítőként részt venni, annak „bábája” lenni, ahogyan mások élete megváltozik. A nagy öröm részesének, amely az evangéliumokban az elveszett bárány vagy a tékozló fiú hazatalálását övezi.

Az anglikán John Wilson „félkatolikusnak” nevezi magát, és a helyi közösségek, gyülekezetek megerősítését tartja a legfontosabb feladatának, az ökumené, azaz a keresztény egységre törekvés szellemében. Kiemeli, hogy az Alphának házaspárok számára meghirdetett alváltozata is létezik, amelyet a Vatikán különösen is támogat. Az Alpha legfőbb erényének a közvetlen légkört, jó hangulatot, sok nevetést tekinti. Minél kevesebb hivatalosság, minél több közvetlenség: ezek kellenek ahhoz, hogy valódi beszélgetések alakulhassanak ki, hangsúlyozza.

Iványi Judit és Ercsényi Lajos Zalaegerszegről érkezett, nagyon tetszik nekik a „prekatekumenátusként” felfogott Alpha. Regionális Alpha-központ indítását tervezik az otthonukban, és arra készülnek, hogy a John által említett, házaspárokat megszólító, kapcsolaterősítő, Istent a kapcsolatba hívó vagy újra behívó Alpha zászlóvivői lesznek.

Fotó: Lambert Attila

Kiss Péter/Magyar Kurír