11 testvérével együtt búcsúzott édesanyjától az ír püspök – Eamon Martin a család evangéliumáról

Nézőpont – 2018. november 9., péntek | 21:29

Augusztus 21–26. között rendezték meg Dublinban a Családok IX. Világtalálkozóját. Eamon Martin armagh-i érsek, prímás, az ír püspöki konferencia elnöke tartott előadást augusztus 22-én, melyben arról beszélt, a családok jóléte döntő fontosságú a világ jövőjére nézve.

Eamon Martin érsek kelta imádságokkal lepte meg a családtalálkozó résztvevőit. Az ír kelta nyelven caimnak, angolul circle prayernek („körimádság”, körberajzoló, körbekerítő, körülvevő ima) nevezett imatípus elsősorban az Úr védelmét kéri.

Végy körül, Uram, tartsd közel az oltalmat és távol a veszélyt.
Végy körül, Uram, tartsd közel a fényt és távol a sötétet.
Végy körül, Uram, tartsd közel a békét és távol a gonoszt.
Végy körül, Uram, tartsd belül a reményt és kívül a kétséget.

Eamon Martin felhívta a figyelmet ennek egyik legszebb példájára, a „Szent Patrick mellvértjének” nevezett reggeli imádságra; az Írország védőszentjének tulajdonított ima egy rövidebb verzióját olvasta föl:

Krisztus velem, Krisztus előttem, Krisztus mögöttem, Krisztus bennem, Krisztus alattam, Krisztus fölöttem, Krisztus jobbomon, Krisztus balomon, Krisztus körülöttem.

Az érsek elmondta, egy iskolában egyszer azt mondta egy kisfiú, ez az ima olyan, mint egy erőtér... Isten körülvesz minket szeretettel, védelemmel. Eamon Martin hozzáfűzte: szereti a family circle (családi kör) szókapcsolatot is, mert kifejezi azt a különleges közelséget, ami a családra jellemző. A család örömhíre, evangéliuma a világ számára az öröm (ez volt az egész találkozó mottója is – a szerk.). A család szeretettel, imával, bizalommal és gondoskodással teli köre fontos az Egyház, a társadalom, a világ számára. Még ha nem működik is tökéletesen egy család, a családon belüli kapcsolatok köre akkor is különleges, nem pótolható.

Armagh érseke a hallgatóságnak édesanyjáról beszélt, aki idén halt meg 90 éves korában. Elmondta, számára az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor összegyűlt a család az ágya körül, és osztoztak vele az utolsó Eucharisztiában. Mintha visszaadták volna azt a gyengédséget, amit tőle kaptak gyerekkorukban. Imádkoztak érte, akitől a hitüket kapták, aki annyit imádkozott értük, hat fiáért és hat lányáért. Egyik legkorábbi emlékét is felidézte Martin érsek: amikor gyerekkorukban reggelenként felsorakoztak, mint az orgonasípok, édesanyjuk megfésülte őket, s közben együtt mondták a reggeli imát.


Eamon Martin édesanyjával 2015-ben, a pallium átvétele után

Isten atyai szeretetét szoktuk emlegetni, de Isten anyai, feltétel nélküli szeretettel is fordul felénk. Az anya és az apa körbeveszi a gyerekeket melegséggel, biztonsággal, tanítással, neveléssel, irgalommal, szabadsággal, felelősséggel, nagylelkűséggel – mindez együtt táplálja a családot, az Egyház és a társadalom legfontosabb sejtjét.

Ferenc pápa sokszor beszél róla, hogy a gyengédség forradalmára van szükség, ami megolvasztja a szívek keménységét. Erőszak, kapzsiság, rombolás, személyiségtorzulás, bosszú, gyűlölet jellemzi napjainkat – ehelyett kell a gyengédség forradalma, amely a családi körben születik meg. És mivel minden mindennel összefügg: ez kiterjed minden rászorulóra, összefügg a környezet védelmével is, a menekültek megsegítésével, az idősek, fogyatékkal élők, szegények támogatásával (vö. Laudato si’ 117).

A család az emberség iskolája és „miniatűr egyház”: ahol az értékeket és a korábbi nemzedékek bölcsességét továbbadjuk, ahol tanuljuk mérlegelni, mi a jó és mi a rossz. A család az, ahol először szeretetet kapunk, és ahol először tanulunk szeretni. A családban fedezzük fel, kik vagyunk, honnan  jöttünk.

Az Amoris laetitia követi a család evangéliumának útját a Szentírástól a tanítóhivatali megnyilatkozásokig. Martin érsek elmondta, különösen szereti azt, hogy Ferenc pápa emlékeztet rá: hogy megmentsen minket, Isten elküldte fiát egy emberi családba, amely nyitott volt rá, hogy szeretetben fogadja őt.

Mi hiszünk abban, hogy az Egyház tanítása a családról örömhír az egész világnak – de tudjuk, napjainkban ez egyre inkább „ellenkultúrának” számít, még Írországban is; a hagyományos házasság társadalmi támogatottsága erodálódott.

Milyen nehéz lehet ma a fiataloknak, milyen nehéz lehet értelmezni a sok egymásnak ellentmondó üzenetet! Könnyen belefeledkeznek a szerelem és a házasság túlságosan érzelmi alapú, romantikus koncepciójába (vö. EG 66). Nagy a nyomás is rajtuk, hogy ellenálljanak az elkötelezettségnek; arra biztatják őket, várjanak vele, kerüljék el az életre szóló elkötelezettséget, például a házasságot és a gyerekeket. A munkáltatók szintén azt várják el, hogy legyenek rugalmasak, mozgékonyak; tudjanak utazni, túlórázni, ha kell. Fogamzásgátlásra, a szülés elleni védekezésre biztató mentalitás veszi körül őket. Amikor meg később gyereket akarnak, technokrata, a gyerekszülést áruként felfogó mentalitás lép működésbe, mely megoldja a terhességet technikai úton, ha szükséges.

A család – mint minden közösség és társadalmi kapcsolat – mély kulturális válságon megy keresztül. A család esetében a kapcsolatok törékenysége különösen súlyossá válik, mert a társadalom alapvető sejtjéről van szó; a család az a hely, ahol meg lehet tanulni a különbözőségben való együttélést, a másokhoz tartozást, és ahol a szülők átadják a hitet gyermekeiknek. A házasságot egyre inkább csupán az érzelmi elégedettség egyik formájának tekintik, mely tetszés szerint bármi mással helyettesíthető és módosítható. Ezzel szemben a házasság társadalomnak nyújtott szolgálata felülmúlja az érzelmesség és a párra tartozó szükségletek szintjét. Ahogyan a francia püspökök tanítják: a házasság „lényege szerint nem a szerelem mulandó érzéséből születik, hanem a jegyesek vállalt elkötelezettségének mélységéből, akik elfogadják, hogy teljes életközösségre lépnek”.
(Evangelii gaudium, 66.)

„Ebben a bonyolult, feje tetejére állt világban nekünk öröm és kihívás egyszerre az, hogy egy egyértelmű és pozitív látásmódot kommunikálhatunk a családról és a házasságról” – folytatta az érsek. Ez a jó hír: hogy minden emberi élet szent; hogy minden emberi lény Istentől jön, aki teremtett minket, és aki szeret minden egyes embert; hogy Isten kegyelmének ajándéka férfi és nő önátadó, az életadásra nyitott szerelme; hogy a tisztaság elérhető és jó a fiatalok számára; hogy a házasságban való önátadás Krisztus egyháza iránti megbocsátó, hűséges szeretetének gyönyörű szimbóluma.

Azért hirdetjük ezt az evangéliumot, mert hiszünk benne – de nem könnyű hatékony módszereket találni ennek az üzenetnek a kommunikálására. Az örömhír hirdetése mindannyiunk feladata; leghatásosabb sejtről sejtre, vagyis családról családra, tanúságot téve bátran, a megélt példa hatásával.

Eamon Martin a három évvel ezelőtti családszinódusról beszélt a jelenlévőknek, ahol rengeteg problémáról, nehézségről hallottak – ugyanakkor mindannyian osztoztak a csodálatban és hálában a sok család iránt, akik mindent megtesznek, hogy kitartsanak, hogy növekedjenek a szeretetben, hogy tanúságot tegyenek elkötelezettségről, megbocsátásról és életre szóló hűségről.

A családdal foglalkozó szinódus számára egyértelmű volt: azok mellé a családok mellé is oda akarnak állni, ahol tönkrement a házasság, és akik talán kirekesztve érzik magukat az Egyházból. A szinódus és az Amoris laetitia egyértelművé tette: oda kell figyelni azokra, akik új kapcsolatba kezdtek; találni kell őszinte és hiteles utakat-módokat arra, hogy befogadjuk őket az Egyház közösségébe; előtérbe kerül a bonyolult helyzetben élő családok kísérése. Senki ne érezze magát kizárva Isten szeretetéből; „igazság és irgalom egybeér Krisztusban” – emlékeztetett a főpásztor.

Tisztában kell lennünk vele – hangsúlyozta Martin érsek –, hogy az abúzusbotrányok és más szégyenteljes múltbeli esetek után vannak, akik azt érzik: nem tudnak többé megbízni az Egyház üzenetében. XVI. Benedek 2010-ben arra figyelmeztetett: a szexuális abúzus nemcsak az áldozatokat és családjukat sújtotta, hanem az evangélium fényét homályosította el. Eamon Martin szerint ez különösen is igaz a család evangéliumára.

A Familiaris consortio és az 1983-as szentszéki charta a családok jogairól ihletet jelent számunkra. Fel kell tennünk bizonyos kérdéseket, például: Mennyire támogatja az állam politikája a családot és az életet? És a lelkiismereti szabadságot? A helyes munka-család egyensúlyt? A fiatalok életkezdését, a családalapítást?

Azért tesszük fel ezeket a kérdéseket, mert az egész társadalom megszenvedi, ha a családok szenvednek; a család nem pusztán gazdasági-társadalmi egység, hanem egy kiváltságos közeg, a gondoskodás, nevelés, egészségmegőrzés, mediáció, közösségi kohézió és biztonság színhelye. Amikor a családokat elhanyagolja az állam, a társadalom problémái megsokszorozódnak; az egyének is akkor fejlődnek és gyarapodnak, amikor táplálja őket a család.

Fontos szem előtt tartani, hogy akik nem ugyanúgy gondolkodnak a családról, mint mi, nem szükségszerűen ellenségesek vagy rosszakaratúak. Hívők és jóakaratú nem hívők párbeszédét bátorítani kell! A Katolikus Egyházban ez a társadalmi és erkölcsi tanítás gazdag hagyományára épül, ami időnként kényelmetlen kérdéseket is felvet a dialógusban. Mégis, tiszteletteli atmoszférában lehetséges a kölcsönös interakció a vallásos hagyomány és a tágabb kultúra között, melyben a konstruktív kritikának is helye van.

Végezetül ismét egy ősi kelta imát mondott el Eamon Martin érsek:

Isten, az Atya fogjon körbe téged,
az élet istene vegyen körbe téged.
Krisztus fogjon körbe téged,
a szerető Krisztus vegyen körbe téged.
A Lélek fogjon körbe téged,
a kegyelem lelke vegyen körbe téged.
A Háromság fogjon körbe téged, oltalmazzon ma nappal és éjjel, és mindenkor.
Ámen.


Forrás: WMOF2018

Fotó: CatholicBishops.ie; IrishCatholicBishops/Flickr

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria