KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
A szentmisén koncelebrált Tál Zoltán keszthelyi plébános, Galambos Iván nyugalmazott plébános és Bohus Péter nádasdladányi plébániai kormányzó, korábbi tótvázsonyi plébános.
A szentmisére való bevonulás ünnepélyességéhez hozzájárult a tótvázsonyi hagyományőrző Pirgerek jelenléte és díszsortüze.
A Pirgerek fegyveres díszalakulat, mely 1940 előtt alakult házas férfiakból. Az úrnapi körmenetek alkalmával kísérték, kísérik az Oltáriszentséget és a plébánost. Az országban egyedül Tótvázsonyban él ez a hagyomány.
Márfi Gyula szentbeszédében a Mária-tisztelet fontosságáról beszélt, amely nemcsak nekünk, katolikusoknak, de más vallásúaknak is ugyanolyan fontos lehet. A főpásztor egy efezusi mohamedán idegenvezető példáját idézte, aki a zarándokoknak mindig elmondta, hogy a próféta anyjának házától mindig feltöltődve ment haza.
A tótvázsonyi híveket arra kérte az érsek, imádkozzanak, hogy gyakran megérezzék az Isten közelségét, nemcsak a templomban, hanem odahaza is.
A szentmise keretében Márfi Gyula megáldotta a Tótvázsonyi Hímző Műhely által erre az alkalomra készült, több mint egy év alatt, kézi munkával hímzett, dunántúli motívumokkal díszített terítőkészletet. A több millió forintot érő készletet az egyházközség adományba kapta a Műhelytől.
* * *
A tótvázsonyi Szűz Mária Neve-templom a homlokzat előtti toronnyal ellátott, egyenes záródású szentéllyel, három boltozatos hajóval felépített – klasszicizáló stílusú – templom. 1817–1818-ban épült a falu északkeleti felében. A toronyban két harang függött: a nagyobbikat Krisztus szenvedésének emlékére, a kisebbiket Szent György tiszteletére szentelték. A templom mindenkori kegyura a Szentgyörgyi Horváth család volt, s ez a tisztség csak a 19. század második felében szállt át a Freystadtler családra, amely a volt Szentgyörgyi Horváth-birtokot megvásárolta. A templomban a kegyúri család egyik tagjának sírja látható. Az oltártól balra – a sekrestye ajtaja felett – lévő sírtábla szerint itt nyugszik a 25 éves korában meghalt Szentgyörgyi Horváth Ida asszony, született von Busek bárónő. Az istentisztelet nyelve felváltva magyar vagy német volt, nagyobb ünnepekkor viszont mindig német.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria