35 ezren zarándokoltak a Velikaja folyóhoz Oroszországban

A körmenet Szent Miklós ún. „nem kézzel alkotott” ikonjához kapcsolódik, amelyet a hagyomány szerint 1383-ban talált meg a Vjatka-vidéki Velikaja (Nagy) folyó partján Szemen Agalakov helyi földműves. Miután a faluban egy béna meggyógyult, az ikont csodatevőként kezdték tisztelni.

A hagyomány szerint a zarándoklat június 3-tól 8-ig tart, a legfontosabb szertartásokat június 5-én és 6-án celebrálják a Velikaja partján és a Szent Trifon-kolostor templomaiban, Velikoreck faluban az ősi Szent Miklós-ikon tiszteletére, amelyet a kolostorban őriztek.

A 150 km hosszú zarándokút Vjatka városból indul a kegyhelyre. A központi szertartás része egy általános aspersio, azaz szentelt vízzel való meghintés, amely sok zarándok számára teljes alámerülést jelent a folyó szent vizébe. Idén 35 ezer hívő vett részt a zarándoklaton.

Az ikon hánytatott története tükrözi Oroszország múlt századi történetét: Vjatka várost 1934-ben Kirovnak nevezték át a híres forradalmárról, akit aztán Sztálin gyilkoltatott meg. Ez a gyilkosság jelentette a sztálini „nagy terror” időszakának kezdetét. 1935-ben Sztálin a kirovi székesegyházat is leromboltatta, az ikonnak ekkor nyoma veszett.

Szent Miklós kegyképe titokzatosan jelent meg és titokzatosan tűnt el. Bár hivatalosan ekkor nem tiltották be a körmenetet, de az ikon eltűnése okot adott a szervezett zarándoklatok beszüntetésére. A hívek azonban reménykedtek, hogy a kép elő fog kerülni, és az ősi hagyományt követve egyénileg, saját ikonjaikkal járták végig a körmenet útját. Az egyházüldözés fokozódásának idején sok zarándok életével fizetett a körmenetben való részvételéért.

A második világháború egy időre feltartóztatta a tömeges elnyomógépezet működését. Mindez a zarándoklat megújulásához vezetett. Az egyházüldözés új, „hruscsovi” időszaka azonban újabb megpróbáltatásokat jelentett a hívők számára. A Velikaja folyó partjához irányuló zarándoklatot hivatalosan először 1959-ben tiltották be: a körmenet útvonalán rendőrkordonokat állítottak fel, amelyeknek az volt a feladata, hogy feltartóztassák a zarándokokat, megakadályozzák, hogy a hívők az erdősávon át eljussanak az ikon megtalálásának helyszínéhez.

1962-ben – írja Vlagyimir Krupin író – csupán harminc ember vett részt a zarándoklatban. A zarándokok különböző időpontokban két-három fős csoportokban haladtak az erdei ösvényeken, nehogy felhívják magukra a hatóságok figyelmét – olvasható az Ortodox Szemle honlapján.

Oroszország vallási újjászületésének egyik jeleként 1989-ben kezdődtek újra a hivatalos zarándoklatok, megemlékezve a szovjet korszak tragédiáiról, az üldöztetés áldozatairól is. A fordulat évétől kezdve minden júniusban megtartják a körmenetet, az eltűnt ősi ikon egy másolatával. A 2000-es jubileumi szentévben az akkori pátriárka, II. Alekszij „összorosz” státusszal ruházta fel a zarándoklatot. A Velikaja partjára minden évben sok hívő érkezik a balti országokból, valamint Lengyelországból és a világ minden részéről.

Az idei zarándoklat különösen nagy jelentőségű volt, hiszen azokban a napokban zajlott, amikor Oroszországban jelen van a Bariból érkezett Szent Miklós-ereklye, amely zarándokok ezreit vonzza Moszkvába. Júliusban Szentpéterváron róhatják majd le tiszteletüket a hívők az ereklye előtt. E nagy vallási szertartások is bizonyítják: az orosz nép tudatában van hivatásának, hogy tanúságot tegyen hitéről, ne féljen az elszigeteltségtől, hirdesse bátran az örök erkölcsi értékeket.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AsiaNews

Magyar Kurír