350 éves a bodrogolaszi görögkatolikus templom

Bodrogolasziban van a Hegyalja egyik legrégebbi görögkatolikus kőtemploma. 1670-ben ért véget az építése, a Szentlélek eljövetele ünnepére szentelték föl. A 18. század végén késő barokk stílusban építették át, majd 2014-ben a templom külseje újult meg. A jelenlegi ikonosztázion egyes képei még a régi templomból maradtak fenn.

Pünkösd ünnepén Orosz Atanáz püspök mutatott be Szent Liturgiát Mosolygó Tamás atyával együtt. Ünnepi homíliájában a főpásztor a víz és a Szentlélek megtisztító erejét állította a figyelem középpontjába a folyóparti templomban. „Aki bennem hisz, abból élővíz folyói fakadnak” (Jn 7,38) – idézte a püspök a Szentírás szavait.

Az elmúlt hónapokban sokszor hallott gyakori kézmosásra vonatkozó felhívással állította párhuzamba a püspök Jeremiás próféta üzenetét; „Ha meg is mosod magad lúggal, és bőven használsz is szappant, bűnöd szennyfolt marad előttem – mondja az Úr.” Nagypénteken Pilátus mossa kezeit, és mivel látja, hogy Jézus ártatlan, így próbálja kivonni magát a felelősség alól. Azóta is sok-sok nemzedék mossa kezeit, mintha valamiből szeretné kimenteni magát, mintha úgy tehetne, hogy nem történt semmi. Az ilyesfajta kézmosás manapság arra is szolgál, hogy valaki a lelkiismeretét – legalábbis annak furdalását – elhallgattassa. Amikor pünkösdvasárnap kérjük Istentől az éltető élő vizet, akkor nem lelkifurdalás-csillapítószert, hanem megtisztító vizet kérünk tőle. Egyházunk szertartásaiban a megszentelt vizeket használjuk kereszteléskor, épületek és tárgyak megszentelésekor is.

Ezután az 50. zsoltár sorait idézte Atanáz püspök: „Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, és bűnömtől tisztíts meg engem” – így kérjük a zsoltáros szavaival a mindenható Istent, mielőtt bármilyen megszentelődés is kezdődne. „Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok, moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek” – folytatjuk a zsoltárt, amely nemcsak a megtisztulás szükségességét hangsúlyozza, hanem tudatosítja bennünk, hogy a megtisztulás után már befogadhatjuk Isten Szentlelkét.

„Ne vess el engem színed elől, és Szentlelkedet ne vedd el tőlem”, ez a mi kívánságunk pünkösd vasárnapján most is, a templom felépülésének 350. évfordulóján. Talán annak idején másként, „telt házzal” képzelték az ilyen nagy évfordulókat, de most rendkívüli évet élünk, és örülünk, hogy egyáltalán újra a templomba jöhetünk. Örülünk, hogy különleges felszerelésekkel, de mégis a Szent Liturgiát végezhetjük, és szentáldozásban lehet részünk. Különleges esztendőben különlegesen nagy kegyelmet kérünk most a Szentlélektől. Hiszen ez a világ most nagyon rászorul a Szentlélek kiáradására, arra, hogy az apostolokon keresztül Isten megmentő megváltó, igéje eljusson hozzánk.

Az ünnepi ikosz fohászával zárta gondolatait a főpásztor, mert az nemcsak az itt ünneplő közösségre, hanem a földkerekségre, az emberiség egészére is vonatkozik: „Gyors és biztos vigasztalást adj a te szolgáidnak, Jézusunk, midőn lelkünk elcsügged! Ne hagyd el szolgáidat a szorongattatásban, s ne távozz szívünkből a viszontagságok között, sőt légy mindenkor segítségünkre! Közelíts hozzánk, közelíts, ó mindenütt jelen lévő! Légy mindenkor velünk, mint apostolaiddal, és egyesítsd mind, akik téged szeretnek, ó Irgalmas, hogy egyesülten dicsőíthessük a te legszentebb Lelkedet!”

A liturgia után a püspök megszentelte a felújított parókia épületét, mely az 1870-es évek óta áll, ám az utóbbi évtizedekben jelentősebb felújítására nem került sor. Most a Vidékfejlesztési program keretében lehetőség nyílt a Bodrogolaszi településképét meghatározó parókiaépület külső rekonstrukciójára és energetikai korszerűsítésére.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír