A SZIGNUM Kerékpáros Baráti Körének tagjai közül tizenketten vállalkoztak arra, hogy naponta átlagosan 105 kilométert teljesítve eljutnak Nagyváradra, majd a város felfedezése után hazatekernek Makóra.
„Az első fontos állomásunk Debrecen volt, ahol tisztelegtünk a SZIGNUM újraindítója és néhai igazgatója előtt; a jubileumi tanévünkben felkerestük Alíz nővér sírját Debrecenben. Ezután, felkutatva a magyar irodalom szempontjából kiemelkedő településeket, jártunk Érsemjénen, Kazinczy szülőfalujában; Sződemeteren Kölcsey szobránál elénekeltük a Himnuszt, és végül Nagyváradra tekertünk, hogy Adyra emlékezzünk, és a székesegyházban imádkozzunk” – foglalta össze a kirándulás szellemi-kulturális hátterét a túravezető Horváth János, aki több mint egy évtizede szervez egynapos és hosszabb kerékpáros utakat.
A matematika–ének szakos intézményvezető-helyettes maga is szenvedélyes kerékpáros, hetente többször két keréken utazik Hódmezővásárhelyről makói munkahelyére. Mint mondja, az edzettségnek és a kitartásnak óriási szerepe van abban, hogy valaki teljesíteni tudja a kihívásokat.
„Folyamatos, fokozottabb igénybevételről van ilyenkor szó, amelyhez nem elég az erőnlét csak, mentálisan is fel kell készülni arra, hogy képesek legyünk akár 40 fokban, akár zuhogó esőben is a kitűzött tervet elérni. Most nagyon szerencsések voltunk, mert kiváló időt kaptunk, és még egy defektünk sem volt. Azt vallom, a kerékpár nagyon ideális közlekedési eszköz, mert autóból sok mindent nem vennénk észre, gyalog meg nem jutnánk el ennyi idő alatt a célba” – érvelt a biciklizés mellett a pedagógus.
Osztották véleményét a csoport tagjai is, akik közül a legfiatalabb felső tagozatos, a legidősebb pedig az ötvenes korosztályba tartozik. „Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, Nagykárolyban például a kastély felújított lovardájából kialakított szálláson aludtunk, Érszőlősön pedig édességeket kaptunk ajándékba. Mindenütt nagyon kedvesen fogadtak és biztattak bennünket. Ez néha ránk is fért, mert több napon át nem egyszerű a biciklin ülni” – számolt be tapasztalatairól Nagy Sándor, aki már járt a csoporttal a Tisza-tó körüli túrán és tavaly Mohács és környéke felfedezésén is.
A baráti társaság nagy része az eltelt tizenkét évben számos szép útitervet teljesített: jártak Regécen, Szekszárdon, a Balaton keleti részén, a Dunakanyarban és a Mátrában is. Fontosnak tartják, hogy a határon túli magyar területeket is felfedezzék, így voltak már a Vajdaságban és Erdélyben is; illetve odafigyelnek a kulturális ünnepekre is a tervezésnél. Ezért Erkel születésének 200. évfordulóján Gyulára, a Liszt-esztendőben pedig Sopronba és Burgenlandba látogattak.
„Mindig ügyelünk arra, hogy új területet járjunk be, és ott érintsük a nevezetességeket, történelmi emlékeket, a magyarságunk szempontjából lényeges helyeket. Jobban oda lehet figyelni a részletekre, a természetben kicsit másként lehet lenni, ezért mindenkinek ajánlom a kerékpározást” – biztatott végül Horváth János, aki a beszélgetés végén elárulta, hogy már a következő kiránduláson gondolkodik.
Forrás: MakóHíradó.hu
Fotó: Majoros Márton/MakóHíradó.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria