Lafranco Margit 1892. január 18-án, Árpád-házi Szent Margit napján született – az engesztelő szentet példaképének tekintette. A gyermek Máriához és Margithoz hasonlóan már kiskorában Istennek ajánlotta az életét: a Sacré Coeur elemi iskolájának kápolnájában határozta el, hogy Istené lesz egészen. Kamaszkorában elbizonytalanodott elhatározásában, de újra és újra érezte Isten vonzását: „Lelkemben nagy ellentétek, különböző vágyak. (…) Az Úr Jézusé akartam lenni egészen, de lemondani sok mindenről nem tudtam.”
Kereste Isten közelségét; életét, jövőjét az Úrra bízta, de nem tudta függetleníteni magát környezetének hatása alól. Szülei ellenezték, hogy apácának menjen.
A bájos, kedves lányt udvarlók, barátok vették körül; jegyben járt egy fiúval – de mindvégig meggyőződése volt, hogy „Isten magának akarja”. Kérte Jézust, hogy segítsen megszabadulni a könnyelműen tett ígéret teljesítése alól, s hogy Isten küldjön valakit segítségére. Ekkor találkozott Bíró Ferenc jezsuita atyával, akire rábízta lelke és élete vezetését. Édesanyja miatt nem tudott zárdába menni, de vágyott a mélyebb elköteleződésre. Lelkiatyja azzal vigasztalta, hogy a világban is lehet Istennek szentelt életet élni. Engedélyével Margit 1914-ben, 22 évesen szüzességi fogadalmat tett.
Magánfogadalmát titokban tartotta. Továbbra is ugyanabban a környezetben élt, édesanyjával; házassági ajánlatokat kapott. De lelki megpróbáltatásai ellenére hűséges maradt Választottjához.
1915-ben Bíró Ferenc SJ elindította A Szív újságot, melynek Margit munkatársa lett. December 8-án lelkiatyja egy társaság alapításáról beszélt neki, melynek fő célja, hogy a néppel foglalkozzanak és terjesszék a Jézus Szíve-tiszteletet. Margit nyitott lélekkel imádkozott, Istenre bízva magát és a majdani társaságot. Bár nem ismerte a pontos tervet, a mikéntet, kimondta a maga igenjét. „Még aznap este bementem a templomba és lelkemet, testemet, életemet minden képességével együtt az Úr Jézus szentséges szívének és édes égi Anyánknak ajánlottam e célra. Minden gondolatom és minden vágyam most már csak ez volt: bárcsak én is tevékenyen részt vehetnék a munkában és tehetnék valamit az újonnan alapítandó Társaság érdekében. Imám tárgya volt: »Uram, segítsd meg atyát, hogy megtegye azt, amit Te akarsz általa megtenni. Könyörülj népeden, és add meg a lehetőséget a program megvalósítására!«” – írta naplójában.
1916. február 16-án Bíró atya elküldte neki a társulat tervezetét; arra kérte, hogy olvassa el, imádkozzon és reflektáljon írásban. Feltárta, hogy miért rá gondolt megvalósításában: a gyónásaiból megismert lélekben felfedezte a kegyelem működését, amely alkalmassá teheti Margit félénk, zárkózott természetét arra, hogy megdicsőülhessen benne Isten műve. „…Az én szívem fájdalommal kiizzadt gyöngyszeme, amelyet az Úr Jézus jó Szíve formált ki bennem – a Jézus Szíve Népleányainak Társasága. Fogadja el, igen kérem, ezt az én ajándékomat, tegye immár szintén szívébe, legyen annak haláláig anyja – nagy szeretettel az Úr Jézus szívében: öltsön magára tökéletes, szent, bensőséges anyai természetet az én gyöngyszemem iránt” – szerepel Bíró Ferenc SJ levelében. Margit megijedt, hogy vele akarja megkezdeni az alapítást; családi körülményeit is gátnak érezte. Félelmeit őszintén elmondta lelkiatyjának, akit szomorúság töltött el – de kivárta az alkalmas pillanatot. Margit életét újra Jézusnak ajánlotta fel a társaságért, kérve a kegyelmet az akadályok elhárításához.
1920 júliusában Bíró Ferenc SJ nyolcnapos lelkigyakorlatot tartott lányoknak, mely után többen csatlakoztak a tervhez. 1921. január 1-jén megalakult a Jézus Szíve Népleányai Társasága: a Jótanács Anyja képe előtt tizenkét testvér esküvel kötelezte el magát az evangéliumi tanácsok megtartására. Margit eleinte nem lakott a közösséggel. Ám az alapító 1924-ben beválasztotta a kormányzó tanácsba, majd 1925-ben őt választották vikáriának, az alapító helyettesének. Margit eleinte tiltakozott, de Jézusért elvállalta a megbízatást.
Lafranco Margit két évtizeden át, haláláig vezette a Jézus Szíve Népleányai Társaságát. Anyai szeretettel viseltetett minden testvére s minden hozzáforduló iránt is. 1938-ban ő ápolta az alapító atyát betegségében. Bíró Ferenc SJ halála után a vikária teljes erővel folytatta a munkát. Amíg az alapító élt, egészen a háttérben maradt, mint a Szűzanya Jézus szolgálata idején. De az atya halálát követően úgy volt jelen testvérei között, mint Mária az apostolokkal. „Mindenkit úgy szeretett, mintha az az egy volna a szíve közepében. Jó volt a közelében lenni” – írta az egyik testvér a Margitról szóló visszaemlékezésében.
1945. január 3-án bombatalálat érte a házat, amelyben laktak. Súlyosan megsebesült, két napig szenvedett, január 5-én halt meg. Halálakor az őt körülvevő testvérek Margit kedvencét, a Magnificatot énekelték: „Magasztalja lelkem az Urat...”
Forrás és fotó: Jézus Szíve Társasága
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria