Nyolcvannyolc éves a Vatikáni Rádió

Kitekintő – 2019. február 13., szerda | 16:19

1931. február 12-én avatta fel XI. Piusz pápa a Vatikáni Rádiót. Vértesaljai László SJ, a rádió magyar szerkesztőségének munkatársa írásában felidézi azt a különleges napot, amelyen első alkalommal szólt Péter utóda egyszerre és egyidejűleg a földkerekség lakóihoz.

Február 12-én reggel Nagyváradról érkezett egy e-mail a rádióba: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Köszöntöm születésnapján a Vatikáni Rádiót és magyar szerkesztőséget! Istennek legyen hála, hogy vannak nekünk! Köszönöm áldozatos munkájukat! További szép napot és jó munkát kívánok!” Azonnal meg is válaszoltam: „Kedves Hallgató! Hálásan köszönjük a figyelmes köszöntését. Igyekszünk eleget tenni annak az elvárásnak, amit a Vatikáni Rádió nyolcvannyolc éves hagyománya számunkra jelent. Közvetítjük a Szentatya, Péter utóda mai szavát, mindig szem előtt tartva az Anyaszentegyház csorbítatlan hagyományát, imádságos szeretettel, munkatársaim nevében is: Vértesaljai László SJ.”

Lapozzunk vissza a Vatikáni Rádió történetének első oldalára! 1931. február 12-ét írtak, éppen két évvel és egy nappal a lateráni egyezmény aláírása után, mely új kezdetet adott a pápák „vatikáni fogságát” követően. Délután fél ötre járt az idő, amikor XI. Piusz pápa egy kézi készítésű, hatszögletű, négy pontján rugóval egy keretre fölfüggesztett mikrofon elé lépett, és beszélni kezdett latinul: „Halljátok meg, ó, Egek, amit mondok! Hallja meg a föld ajkam szavait. Halljátok és hallgassátok, távoli népek!”

Új rádió született, nem technikailag, hanem küldetése szempontjából. Nem egy nemzet rádiója, hanem a Katolikus Egyház hangja, mely Krisztus örömhírét és vigasztaló szavát akarta elvinni minden katolikus hívőnek és minden jóakaratú embernek.

Olvasom a napi krónikát, melyet a Vatikáni Kertek legmagasabb pontján emelt új épületben, a rádió első állomásán jegyeztek fel. A kilencven éve született lateráni egyezmény után pár hónappal, 1929 nyarának elején XI. Piusz pápa magához hívatta Guglielmo Marconi fizikust, a rádió egyik feltalálóját, s megbízta azzal a feladattal, hogy létesítsen rádióállomást a Vatikánvárosi Állam számára. Rögtön munkához is fogtak. Együtt kimentek a Vatikáni Kertekbe, és annak nyugati sarkában el is képzelték az új rádióállomást. Két év alatt elvégeztek mindent, kész lett a rádió épülete a hozzá kapcsolódó Franklin-antennával, amit Marconi úgy tervezett, hogy látványa minél kevésbé zavarja a történelmi épületegyüttest. Az olasz állami rádiótársaság, az EIAR műsorának segítségével a nagy világnyelveken előre meghirdették az új rádióadó indulását, hogy aki akarja és vételi lehetősége van, egyenes adásban hallhassa a pápa szavát.

A rádiózás hőskorát írtuk, a Vatikáni Rádió pedig egyike volt a világ legelső rádióállomásainak. A kivitelezés munkálataiban a Marconi Társaság mérnökgárdája mellett jelentős feladat hárult egy másik társaságra, a Jézus Társaságára. Az olasz jezsuiták közül Giuseppe Gianfranceschi atya korának egyik nemzetközi hírű fizikusa volt – XI. Piusz pápa őt nevezte ki az előkészületi munkák során Marconi mellé, majd őt tette meg a Vatikáni Rádió első igazgatójának; a rádió irányítását a jezsuita rendre bízta, ha már egyszer ők külön fogadalommal is elkötelezik magukat a római pápa szolgálatában. 

Azon az emlékezetes napon nem feledkeztek meg az új rádió megáldásáról sem. Amikor fél négykor Marconi mérnök feleségével együtt megérkezett a Palazzinába, a „kis palotába”, ahogy a rádió épületét nevezték, megkezdődött a szertartás. Agostino Zampini püspök, Vatikánváros kormányzója a XI. Piusz pápa által személyesen szerkesztett imaformulával áldotta meg a készüléket: „…praedicate Evangelium omni creaturae, benedic hanc machinarum seriem ad etheris undas ciendas ut apostolica verba cum longinquis etiam gentibus communicantes, in unam tecum familiam congregemur...”, vagyis „áldd meg, Uram, ezt az éterhullámokat kibocsátó készülékegyüttest, hogy az apostoli szavak a távoli népekhez is eljussanak, és Veled egy családba gyűjts össze bennünket!”

16.20-kor a Palazzina előtt a pápai rezesbanda játszani kezdett, jelezve, hogy XI. Piusz pápa megérkezett. Az adás megkezdése előtt a közvetítőteremben a Szentatya latin nyelven rövid sürgönytáviratot tett közzé: „In Nomine Domini, Amen.” „Isten nevében, ámen.” Ezt követően Guglielmo Marconi, aki egyébként a pápa jó barátja volt, rövid beszédet mondott: „Az elektromos hullámok a tereken át elviszik az egész világba a pápa békeszavát és áldását. Mintegy húsz századon keresztül a római pápa innen küldte el isteni tanítása üzenetét az egész világba, de most első alkalommal történik, hogy az ő szavát egyszerre lehet hallani egy időben szerte az egész földkerekségen. Isten segítségével, aki a természet annyi titokzatos erejét bocsátja az emberiség rendelkezésére, el tudtam készíteni ezt az eszközt, mely az egész világon lehetővé teszi a híveknek, hogy meghallgassák a Szentatya szavát.”

16.49-kor XI. Piusz pápa elkezdte első rádiószózatát. Latinul olvasta fel a saját kezűleg írt szöveget, melyet teletűzdelt a Biblia szavaival, hiszen a pápa üzenete valójában Isten szavát tolmácsolja: „Halljátok meg, ó, Egek, amit mondok! Hallja meg a föld ajkam szavait. Halljátok és hallgassátok, távoli népek…!” A pápa hálát adott Istennek és a megváltó Krisztusnak; majd köszöntötte a püspököket, a papokat, a szerzeteseket, a híveket, az államfőket és állampolgárokat, a gazdagokat és szegényeket. Az első pápai rádiószózatot a világ minden országában fogták és hallgatták. Másnap az összes vezető újság – mint például a The Times, a The Universe, a Daily Telegraph, a News Chronicle, a New York Herald, a Daily Mail – címlapon hozta a hírt a pápa rádiójának születéséről. 

Amit korábban az utcáról hirdettek, azt most a háztetők antennáiról terjesztették – ahogy azt Jézus is előre jelezte. Urunk, köszönjük, hogy munkatársaid lehetünk az evangélium hirdetésében.

A Vatikáni Rádió avatásáról készült korabeli felvétel ITT tekinthető meg. 

Vértesaljai László/Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria