A 25 éves egyházmegye legszebb ajándékai – Pap- és diakónusszentelést ünnepeltek Debrecenben

Hazai – 2018. június 24., vasárnap | 11:00

Az apostoli küldetés és hatalom átadását ünnepelték Debrecenben június 23-án. Az imádság és a kegyelem órájában Palánki Ferenc megyéspüspök a Szent Anna-székesegyházban áldozópappá szentelte Németh István és Dobai Barna Ottó diakónusokat és diakónussá szentelte Sziklai Dávid akolitust.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztor a 25 éves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye születésnapi ajándékának nevezte a három szentelendő élete odaadását az egyházmegye szolgálatára. A jelenlévők a hálaadás órájának ünnepélyes pillanatait is átélték, amelyben köszönetüket fejezték ki azért, hogy egyházközségük fiataljai meghallották Isten szavát és elindultak az életszentség útján, az engedelmességi ígéretben lemondva a családról, saját akaratukról, egyetlen örökségüknek az Urat vallva.

A szentelési szentmisén részt vettek Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök; Stefan Dartmann, a római Pápai Német–Magyar Kollégium rektora; Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora, az MKPK kinevezett titkára; az egyházmegye papjai, papnövendékei, a szentelendők családtagjai, rokonai, barátai és az ünneplő egyházközségek hívei.

Az evangélium elhangzása után a szentelési szertartás első mozzanataként Felföldi László, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye általános helynöke szólította a diakónusi, majd az áldozópapsági szolgálatra készülőket, ezzel is tanúsítva a főpásztor előtt a jelöltek felkészültségét és a szent szolgálatra való alkalmasságukat, majd a megyéspüspök szavaival kiválasztotta a jelölteket a szent rendekre.

Ezt követte Palánki Ferenc homíliája, intelme, amelynek bevezetőjében a szentelendők jelmondatára irányította a figyelmet.

Németh István Joel próféta könyvéből választott gondolatot: „Ujjongjatok és örüljetek az Úrban!”. A püspök Ferenc pápa apostoli buzdítására utalva, amelyben szintén megtaláljuk e felszólítást, emlékeztetett, hogy a Szentatya arra bátorít, legyünk mindannyian szentek, hiszen csak ennek van értelme a világon.

Isten minden embert meghívott az életszentségre, hogy ki-ki a maga útján tökéletesen szent legyen – hangsúlyozta a debrecen-nyíregyházi főpásztor. – A szentelendők a papság útját választották. Olyan papokra van szükség, akik Krisztus képmását hordozzák, az Ő szeretetével szeretnek. A mások szolgálatára odaadott élet képessé tesz arra, hogy fel tudjunk nőni ahhoz a páratlan tervhez, amit Isten gondolt rólunk. Az önátadás az életünk minden napjára vonatkozik. A pap úgy mutatja be élete szentmiséit Jézus Krisztusnak, hogy az oltárra teszi mindennapi fáradozásait, örömeit, nehézségeit.

A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű konstitúciójában is olvashatunk arról, hogy mindenki meghívást kapott az életszentségre, vagyis mindannyian lehetünk szentek – folytatta a püspök, és hangsúlyozta, éppen ezért van szükség szent papokra, hogy példát adjanak a híveknek és a nemhívőknek egyaránt. A hétköznapi helytállásuk mutatja meg igazán, milyen az igazi szeretet.

„A készséges ember szíve kapu, melyen belép az Isten ebbe a világba, hogy megszentelje azokat az embereket, akikkel nap mint nap találkozik” – idézte Palánki Ferenc XVI. Benedek pápa még bíborosként írt gondolatát. – Az életszentség tehát abban mutatkozik meg, hogy a pap szíve mindig nyitva áll Isten és a hívek előtt. Isten a papokat arra hívja, hogy rajtuk keresztül megmutassa a világnak, mindenkit meghívott. Isten a készséges emberen keresztül be akar lépni a világba, hogy megmutassa irgalmas szeretetét, amely az embert megszenteli.

Dobai Ottó jelmondata egyetlen szó: „Misericordia”, vagyis irgalmasság. Isten készséges a megbocsátásra, irgalmas szeretete valódi örömhír – hangsúlyozta Palánki püspök, majd Jézus szavaival arra bátorított, hogy ne féljünk, ne aggodalmaskodjunk, csak keressük Isten országát és annak igazságát, amit mindennap meg kell találnunk, különben kiüresedik a lelkünk. – Isten nem rendkívüli dolgokat vár tőlünk, csak azt, ami rajtunk múlik, a csodát majd Ő hozzáteszi. Mint ahogyan Kánában a szolgák dolga volt, hogy megtöltsék az edényeket vízzel, de a vizet Jézus változtatta borrá, a csodát Ő tette. Igazi örömhír, hogy a papok tanúi lehetnek egy-egy lélek megújulásának, a csodáknak, annak, hogy eszközei lehetnek Istennek, így jobbá, szebbé téve a rájuk bízottak életét.

Sziklai Dávid három pillérre építi diakónusi szolgálatát, az Istennel való szeretetkapcsolatra, a lelkesen végzett önátadásra és szolgálatra, valamint a mély, személyes emberi kapcsolatokra. A püspök a szentelendőket erősítette szavaival abban, hogy minden aggodalmaskodás nélkül merjék odaadni életüket Isten szolgálatára.

„Jézus Krisztus meghívott benneteket, hogy segítsetek neki a világ újrafelszentelésében, legyetek hát vidámak, örömteliek, Isten irgalmas szeretetének képviselői, legyen lelkes a szolgálatotok – Ferenc pápa szavaival élve – mutassátok meg az Egyház legszebb arcát, az életszentségeteket” – fordult záró intelmeivel az ünnepeltekhez Palánki Ferenc.

A homília után a szentelési szertartás a diakonátusra készülő jelölt tanúságtevésével folytatódott, amelyben kifejezte szándékát, hogy cölibátusban élve életét egészen Krisztusnak szenteli. Ezután a püspök kérdéseivel az áldozópapságra készülők helyes szándékát vizsgálta, majd a jelöltek engedelmességet fogadtak főpásztoruknak. A szentelendők lemondtak saját akaratukról, mert biztosak abban, hogy ezentúl a megyéspüspök szava számukra Isten akaratát közvetíti, majd arcra borultak az oltár előtt annak jeléül, hogy meghalnak a világnak és csak az Istennek fognak élni. Közben a hívekkel együtt elénekelték a Mindenszentek litániáját, kérve a szentek közbenjárását, hogy a jó elhatározást megvalósíthassák papi életükben.

Ezután következett a kézrátétel és a felszentelő ima, majd a felszentelt diakónus, miután beöltöztették a liturgikus ruhába, a püspök elé térdelt, aki átadta neki az Egyház kincsét, az evangéliumos könyvet, jelezvén az örömhír hirdetésének feladatát.

Ezt követően az áldozópapok szentelésével, a kézrátétellel folytatódott a szertartás, amelynek során a diakónusok a papság szentségében részesültek. A főpásztor után a jelen lévő papok is a szentelendők fejére tették kezüket, kifejezve azt, hogy küldetésüket a papok közösségében fogják végezni. A felszentelő imádság után a pappá szentelteket liturgikus ruhába öltöztették, majd az Isten áldásának és erejének, a különös lefoglaltságnak szimbóluma, a krizmával való megkenés következett. Végül a felszenteltek megkapták a főpásztortól az áldozati adományokat, hogy mostantól naponta mutassák be a vérontás nélküli áldozatot. A szentelési szertartás utolsó mozzanataként a püspök és a papság békecsókot váltottak az újonnan felszenteltekkel.

A szentmise megható pillanata volt, amikor a felszenteltek Bosák Nándor és Palánki Ferenc vállára tették kezüket, és hálájuk jeléül áldást kértek a püspökök életére.

A liturgia aztán a szokott módon folytatódott, az újonnan fölszenteltek együtt miséztek a szentelő püspökkel. Ez az ő első szentmiséjük, melynek végén áldást kértek mindazokra, akik segítették őket abban, hogy eljussanak az oltárhoz.

A papszentelésen köszönet hangzott a szülők felé, amiért Isten népének szolgálatára papot neveltek és áldozatos, jó példájukkal, imádságukkal segítették gyermeküket.

A szentmisén közreműködött Dobos Mihály, a székesegyház karnagya és a Szent László Kórus.

Az újonnan szenteltek életútjáról ITT olvashatnak.

Dobai Barna Ottó újmiséssel készült riportunkat ITT  olvashatják el.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria