A belső csönd kitágítja a zártságot – Látogatóban Balás Béla nyugalmazott püspöknél

Azt tervezte, ha át kell adnia a taszári plébániaépületet, ahol a megyeszékhely zaja elől visszavonulva élt sok éven át, beköltözik majd a zselickislaki Zselic Katolikus Idősek Otthonába. Amikor viszont kiderült, hogy „helyből” választott új főpásztort Ferenc pápa, Balás Béla kaposvári püspök – akit sokan Beton atyaként ismernek és tisztelnek – maradt megszokott helyén.

Fogadta látogatóit, a polgári kör tagjai is nála találkoztak, és a macskái is remekül érezték magukat. Aztán, amikor vásárolni indult a dombóvári Tesco áruházba, s „Beton találkozott a betonnal” – ahogy fogalmazott –, majd a balesetet követően egy epeműtéten esett át, rádöbbent: ez üzenet volt az égiektől. Az isteni jelet pedig illik komolyan venni. Összepakolta legszükségesebb személyes tárgyait, és elfoglalta külön bejáratú, szerény lakosztályát Zselickislakon. Balás Béla emeritus püspöknél jártunk látogatóban.

– Ez fogyókúrás? – kérdezte mosolyogva az ajándék vörösbort szorítva kezében.

– Persze hogy az, csak igya nyugodtan, minden cseppje vérré válik! – erősítem.

Kerekasztala köré telepedve faggattam múltról, jelenről, politikáról, papokról, s ahogy diskuráltunk, újra a régi, ismerős érzés kerített hatalmába: bár 79 felé tart, mégis tele van tűzzel, de kritikával is. Öröm és higgadtság tükröződik arcán. Látszólag jól érzi magát e modern, világiakat is fogadó, jelentős kormányzati támogatással épült otthonban, ahol rajta kívül öt egyházmegyés pap él.

– Megszokta már az új környezetet?

– Ahhoz még kevés időt töltöttem itt. Papjaimat ismerem, és pozitív visszajelzést is kaptam az első szentmisét követően. Egy idős úr jegyezte meg, hogy mondandómon átsütött az üzenet. Ezt köszönte meg. Különben elég sokat alszom, hacsak egy-egy újságíró meg nem zavar napközben... Huszonöt év püspökséget kell kihevernem, és ezt élvezem. Amikor kaposvári püspök lettem, egyetlen gyógyszert szedtem, mert mindig görcsbe rándult a gyomrom a püspökség kapcsán. Most, huszonhét év elteltével tizenkilenc pirulát szedek naponta. Szerencsére amióta megszabadultam a püspökség terhétől, könnyebben jön álom a szememre. S milyen jó érzés volt, amikor először televízión néztem a szentmisét, és nem nekem kellett bemutatnom a székesegyházban, hanem a fotelben hátradőlve követhettem a liturgiát… Így volt ez az idén is, és ez már halálomig így marad… Itt ugyan szűkebb a személyes lehetőségem, de ha a belső csöndemre figyelek, akkor a zártság is kitágul.

– S min töpreng, mire koncentrál e csöndben?

– Minden erőmmel arra törekszem, hogy a mostot éljem meg jól. Ki hány éves, az nem érdem, az állapot; arra kell törekednünk, hogy életünk utolsó szakaszában – amikor rejtett betegségek is előjöhetnek – ne önmagunkat sirassuk, mert ez önkínzás. Mivel ez a mostani is egy tiszteletre méltó korszak, egyfajta megtestesülése a szenvedő Megváltónak, érdemes nyitottnak maradni minden újra, szokatlanra, és ne azon búslakodjunk, milyen volt fiatalságunk. Különben is: az örökkévalósághoz képest mindenki fiatal. Éppen ezért már ideköltözésem előtt elégettem a negyven-ötven éve írott jegyzeteimet…

Beton atya Orbán Viktor miniszterelnökkel való kapcsolatáról is beszél. A mai magyar közélettel kapcsolatban pedig ezt mondja: „Abban bízom, hogy állam és egyház akkor magasodik fel, ha Isten nevében nem történik semmiféle csalás, hiszen a Történelem Urát nem lehet félrevezetni. A felhígított, »közéleti kereszténység« nem vezet sehova, legfeljebb önbecsapáshoz. Azért is imádkozom, hogy hazánk kormánya sikeres legyen, de az üldözött keresztények megsegítése mellett el ne felejtse a hitet, s ha az Európai Uniót akarja megmenteni a széteséstől, úgysem csaphatja be Istent. Az egyháznak mint intézménynek pedig létezik egy lelki oldala is. Jézus nem aszerint hív istenkövetésre bennünket, hogy ki katolikus, református, fideszes vagy jobbikos...”

Balás Béla a Kaposvári Egyházmegye papságát illetően is optimista. Azt mondja: utóda, Varga Laci atya már a kezdetekkor nullából négyes fokozatra kapcsolt csapatával. Aki annyit adorált életében, mint ő, az nem veszíthet. Jézus Krisztus sem magtárt akart a magoknak, hanem vetést…

A teljes cikk ITT olvasható.

Forrás: Lőrincz Sándor/Jel

Fotó: Kovács Tibor

Magyar Kurír