A betegségben nagyra nőtt hit tanúja – Ferenc pápa találkozott a teljesen lebénult Paolóval

Paolo egy másik nagy vágya teljesült ezzel a találkozással. A fiatalember, akinek a története drámai volta ellenére sem a szomorúság, a beletörődés története, hanem a reményé és az álmoké.

Paolo tizenhét évesen vette észre először, hogy kiesik a kezéből a merőkanál és a kés, a munkaeszközei, hiszen szenvedélyesen séfnek készült. Európában ő az, akit legfiatalabb korában sújtott az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) nevű betegség. Ma már csak a szemét tudja mozgatni, beszédszintetizátoron keresztül kommunikál. A fesztiválon az Én Paolóval vagyok című dalban mondta el történetét: „Ha egy kis remény is van, meg akarom élni. A testem börtönné vált, a szememmel és a képzeletemmel túllépek a korlátokon… Reményt adok a betegeknek… Én vagyok a hegy, aki elmegy Mohamedhez, bár ágyhoz vagyok kötve, de a szememmel repülhetek… Hiszek, és imádkozom a rózsafüzért, ami megment engem.”

Ferenc pápa akkor ismerte meg a történetét, amikor Paolo egy másik vágya teljesült: vezetett egy drónt a szemmozgásával, és ennek öröméről tanúságot tett az interneten. Ekkor egy kézzel írott levelet küldött neki a pápa, amelyben elmondta, mennyire nagy hatással volt rá akaratereje, kitartása.

Imádkozom érted, te is imádkozz értem! Az Úr áldjon meg, Szűz Mária oltalmazzon téged!
Testvéri üdvözlettel,
Ferenc”

– zárta sorait a pápa.

Az általános kihallgatást követően Paolo elmesélte követőinek a pápával való találkozást: „Átadom nektek azt a szeretet, amit ő adott nekem.” Megható szavakkal fordult a Szentatyához: „Az évek során a hit magja kihajtott bennem, és mára erős fa lett belőle. A betegség nem tudott gátat szabni imáimnak, ellenkezőleg, táplálta azokat, megértette velem, hogy Isten terve túlmegy azon, amit képesek vagyunk azonnal megérteni. Én kezdem érteni, és amit felfedezek, az végtelen örömmel tölt el.”

Forrás és fotó: Vatican News

Magyar Kurír