„Aki bennem marad, bő termést hoz”

Arany János nagy igazságot fedezett fel, amit Fiamnak című versében így ír le: „Mert szegénynek drága kincs a hit. / Tűrni és remélni megtanít.” A keresztény hitet az teszi „kinccsé”, hogy általa belső összeköttetésbe kerülünk Istennel, Jézus szava szerint, mint a szőlővesszők a szőlőtővel. Ez legyőzi gyengeségünket, imáink, tetteink így érnek az égig. Ezt a kapcsolatot hirdette meg Krisztus Urunk, majd az apostolok, később a misszionáriusok, ezért haltak a vértanúk, ezt szolgálja az Egyház. A szőlőtővel, Jézus Krisztussal való élő kapcsolat termékennyé teszi az életünket.

A Szent János evangéliumából vett mai szakasz úgy állítja elénk Jézust, hogy utoljára van együtt tanítványaival húsvét előtt, ezért jól az eszükbe kívánja vésni azt az alapvető igazságot, hogy ha testileg nem is lesz többé velük, egy újfajta módon egységben maradhatnak vele, és így sok gyümölcsöt hozhatnak. Ennek az egységnek a képe a szőlőtő és a szőlővessző hasonlata.

A szőlővessző a szőlőtővel, a szőlőtőből él, és a szőlőtőtől kapja gyümölcsét. Az Egyház és a benne megkereszteltek Krisztussal, Krisztusból és a Krisztustól kapott küldetésben élnek és hoznak gyümölcsöt.

A szőlőtővel, Krisztussal élünk. „Nélkülem semmit sem tehettek”, „aki bennem marad, az bő termést hoz”. Ha komolyan vesszük Krisztushoz tartozásunkat, keresztségünket, ami Krisztus életébe kapcsol minket, akkor nincsen önálló és Jézustól független életünk. Jézus Krisztus a testében, az egyházában akar élni, jelen lenni „a világ végéig”. Az a hivatásunk, hogy a szőlőtőn éljük a szőlővessző ígéretes életét. Jézussá kell lennünk. Nemcsak jézusivá, hanem Jézussá. Csak az maradandó, csak az nincs alávetve a pusztulásnak, ami Jézusra, a szőlőtőre épül az életünkben. Ami nem rá épül, az menthetetlenül megsemmisül.

A szőlőtőből, Krisztusból élünk. A maradandó az, amit Jézusból merítve teszünk. Semmink nincs, ami a sajátunk volna, mindenünk Krisztusé, belőle élünk. A szőlővessző a szőlőtőből kapja az életét. Mi Krisztusból kapjuk az életünket, az élethez szükséges ajándékokat, vagyis a szentségeket.

A szőlőtőtől, Krisztustól kapott küldetésben élünk és hozunk gyümölcsöt. Az Egyház nem egy jótékonysági szervezet. Nem egy szociális program végrehajtására hív, hanem minden megkereszteltnek a másik ember üdvösségéért aggódva kell végeznie a küldetést, amit maga Krisztus bízott rá: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket (…), és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

A mai evangélium azt az igazságot tárja fel, hogy lelki termékenységünket a Jézussal való belső és élő kapcsolat garantálja. Jézussal lenni leginkább az imádságban tudunk. Az imádság az Istennel való kapcsolatunk kifejezése, ami valódi jelenlétet, önmagunkról való megfeledkezést és bizalommal teli, őszinte beszélgetést kíván meg. Jézusból élni a szentségi élet segít minket. Az aktív szentségi élet mutatja meg, mit jelent az élő, éltető és önmagát ajándékozó Istenből táplálkozó lét szépsége. Jézustól kapjuk a küldetést, a gyümölcsöket. A szőlőtő aktív szerepet szán nekünk, szőlővesszőknek. Nem lehetünk Isten művének külső szemlélői, ő általunk akar szeretni, élni és gyümölcsöt hozni.

Új létmódra teszünk szert, Krisztus élete lesz a miénk: úgy tudunk gondolkodni, ahogyan ő, úgy tudunk cselekedni, ahogyan ő, Jézus szemével tudjuk látni a világot és a dolgokat. Következésképpen úgy tudjuk szeretni testvéreinket, ahogyan ő szerette. Az ő szívével tudjuk szeretni őket, és így a jóság, a szeretet és a béke gyümölcseit teremhetjük a világban.

Németh Norbert

Magyar Kurír