Kulcs az életünk értelméhez

A mai bibliai részek kapcsán érdemes ismét megerősítenünk elhatározásunkat, hogy olvassuk a Szentírást. Nem azért, mert a szószékről vagy a hittanórán ezt hallottuk annak idején. Ha saját elhatározásom alapján veszem kezembe Isten igéjét, akkor nem teszek mást, mint hogy meghívom az Urat az életembe, aki válaszként megnyitja a szememet és a szívemet. Ekkor fogok találkozni vele. Mert nem mindegy, hogy valaki elmondja neked, Jézus meghalt érted és feltámadt, vagy éppen ő maga mondja el személyesen. Ott áll előtted a Szentírás lapjain keresztül, és kifejezetten hozzád szól. Azt mondja; „Békesség neked!”, aminek nagyon mély jelentése van. Mert ez nem fegyvernélküliséget vagy a békétlenség hiányát jelenti. Ez sokkal több annál; a Messiás ajándéka, az Istennel való egység felfoghatatlan harmóniája. A megváltott ember ajándékba kapja a békét. 

Az egész Szentírás értelmezése, a benne rejlő ellentétek összhangba kerülése egyedül Jézus Krisztusban valósul meg. Benne minden ellentmondás kiegyenlítődik, az Ó- és az Újszövetség egységes értelmet nyer. A múltban, vagyis az Ószövetség idején megtörtént események csakis Krisztus Urunk által értelmezhetők. Vagyis ő a kulcs, amely megnyitja számunkra az üdvösségtörténet egészének értelmét, megvilágítja a különböző események összefüggését. Az egész Szentírásnak egyetlen témája van tehát, a megváltás műve, és ennek középpontja: a megváltó Jézus Krisztus. 

„Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” 

Feltámadása után Jézus rávezeti a tanítványokat arra, hogy megtanulják, mi is lesz majd a küldetésük. Megmagyarázni az írásokat, kulcsot adni az embereknek a Szentírás és az élet értelmezéséhez. 

De nem csak ez a feladatuk. Jézus – azáltal, hogy az egész üdvösségtörténet középpontja – az egyetlen használható kulcs ahhoz a titkos ajtóhoz, amely minden egyes ember életének értelmét őrzi. Csak ő az, aki ki tudja nyitni ezt az ajtót, fel tudja tárni az élet értelmét, még akkor is, ha nem kifejezetten az ő nevében történik mindez. Hiszen minden olyan emberi megoldás, ami boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tesz, belőle fakad, vagyis az Isten Igéjének az emberi élet minden területére kiterjedő harmóniájából, teremtő és megváltó erejéből. 

„A hit nem valami tőlünk idegen, a konkrét élettől független dolog, hanem az élet lelke” – írja XVI. Benedek pápa 2012. október 17-én, a hit évét bevezető katekézisében. Majd így folytatja: „A hit azt állítja, hogy nincs igazi emberiesség másutt, csak azokon a helyeken, azokban a gesztusokban, azokban az időkben és megnyilvánulási formákban, amelyekben az embert az Istentől eredő szeretet élteti; ajándékként fejezi ki magát, és szeretetben, együttérzésben, figyelemben és önzetlen szolgálatokban gazdag kapcsolatokban nyilvánul meg mások felé.”

Bátor Botond OSPPE

Magyar Kurír