A Comunione e Liberazione mozgalom Magyarországon

Hazai – 2015. március 6., péntek | 18:27

A Comunione e Liberazione (CL) katolikus egyházi mozgalom alapításának hatvanadik évfordulója alkalmából Ferenc pápa március 7-én, szombaton különleges kihallgatáson fogadja a közösség tagjait. Németh Edinát, a CL magyarországi tagját kérdeztük a mozgalom lelkiségéről, történetéről.


– A Comunione e Liberazione (Közösség és Szabadság) mozgalom több tízezer tagja találkozik a pápával a Szent Péter téren március 7-én. Magyarországról is készülnek erre az eseményre?

– Magyarországról sajnos ez alkalommal nem tudtunk közös utazást szervezni, néhányan azonban az olasz közösségekkel vesznek részt a találkozón. Ha nem is tudunk ott lenni, azért természetesen lélekben készülünk rá: követjük a CL vezetőjének, Carrón atyának az útmutatásait, amelyek mind azt szolgálják, hogy átérezzük ennek az eseménynek a fontosságát. „Ma ennek az embernek (Jézusnak) az arca a hívők egysége, az a titokzatos Test, amelyet »Isten népének« is szoktak hívni, és amelyet mintegy biztosítékként egy élő ember, Róma püspöke vezet” – mondta Luigi Giussani, a mozgalom alapítója. Carrón atya pedig arra hívta fel a figyelmünket, hogy „ahhoz, hogy egyre hűségesebben kövessük a karizmánkat, ami annyira magával ragadott bennünket, az kell, hogy kövessük a pápát és a vele egységben lévő püspököket. Ezért megyünk Rómába. Nem azért, hogy részt vegyünk egy ünnepélyes találkozón, hanem csupán azért, mert arra vágyunk, hogy megtanuljuk Ferenc pápától, hogyan lehet kereszténynek lenni egy ilyen gyorsan változó világban.” Bár nem tudunk személyesen ott lenni, az internetes közvetítést együtt követjük, mert mi is tanulni szeretnénk a pápától – és azoktól a testvéreinktől is, akik talán helyettünk és értünk is odautaztak.

– Milyen elvekre, tartóoszlopokra épül a mozgalmuk?

– Mozgalmunk alapvetően arra a keresztény tapasztalatra épül, amelyet Luigi Giussani atya karizmáján keresztül kaptunk a Szentlélektől. Tartóoszlopnak nem tudok mást mondani, mint a köztünk, az egyházban jelen lévő Jézus Krisztust. Őt követjük azokon az embereken keresztül, akiket mellénk adott, a közösségben, az egyházban. Az Ő földi helytartója a pápa, ezért is fontos, hogy figyeljünk a szavára.

Mozgalmunk egyik fő gondolata, hogy Krisztust a valóságban lehet felismerni, ott lehet vele találkozni. Ezért figyelnünk kell magunkat és figyelnünk, élnünk kell a körülöttünk lévő világot. Krisztus jelen van benne, szól hozzánk ezen keresztül, csak elég figyelmesnek kell lennünk. Felismerjük értelmünkkel, szívünkkel, de ha utána nem ragaszkodunk hozzá szeretettel, mindez csak hideg tény marad. És a valóság, a világ az a hely, amely szomjazik Isten szavára, várja az örömhírt, tehát itt is kell tanúságot tennünk róla, a belé vetett hitünkről.

Ebben nagy segítségünkre van a „közösségi iskola”, ami közösségeink rendszeres találkozója. A közösségi iskola alkalmával rendszerint Giussani atya valamelyik könyvén, vagy Carrón atya valamely írásán, a pápa üzenetein „dolgozunk”. Vagyis elolvassuk, és arról beszélgetünk, hogy érinti mindez a mi életünket, hogy fedezzük fel magunkban, körülöttünk a leírt jelenségeket. És tanúságot teszünk egymásnak arról, hogy hol találkoztunk Krisztussal. Ez alatt nem valami extatikus élményleírást kell érteni: egészen egyszerű beszámolókról van szó a hit megéléséről, annak nehézségeiről a hétköznapokban.

Giussani atya mondta a felnőtteknek szóló lelkigyakorlatán 1977-ben a keresztény hitről: „A mi hitünk nem megemlékezés. A mi életünk Krisztus jelenléte, amit fel kell ismernünk. Nem ünnepélyes megemlékezést tartunk, hanem fel kell ismernünk egy létező jelenlétet. Ez a hit: felismerni egy jelenlétet. Felismerjük azt a jelenlétet, ami az értelmét adja a bennünk keringő vérnek, a gyermeknek, akit nemzünk, a férjünknek, a feleségünknek. (...) Krisztus Isten voltának legfőbb bizonyítéka éppen az, hogy a semmihez legközelebb álló emberi tényezőt, vagyis a mindennapok taposómalmát is üdvözíti. Magába foglalja és megváltja az emberi személy teljességét minden pillanatban, bármit is csináljon. (...) De azt a módot, ahogyan az Atya működik, Krisztusnak hívjuk, Krisztus pedig az egyházban van jelen, és az egyház pedig a köztünk lévő közösség (communio).”


– A mozgalom alapítója halálának tizedik évfordulójáról is megemlékeznek az idén. Mit jelent az ő személye a közösség számára?

– Giussani atya szellemisége, „lelke” halála után is élő módon van jelen, paradox módon írásain keresztül. Félelmetesen aktuálisak a modern ember hitbéli vagy a világban való eligazodásának nehézségeivel kapcsolatos meglátásai, amelyekre még a hetvenes, nyolcvanas években hívta fel az őt követők figyelmét. Tulajdonképpen az ő „fiai” azok, akik az ő művét továbbviszik. Nagyon szép a gyakorlatban látni a kereszténység módszerének érvényességét mindmáig: ahogyan Jézus küldte a tanítványait, hogy menjenek el, vigyék az örömhírt, „aki titeket befogad, engem fogad be”, majd halála és feltámadása után ezen a módon jutott el hozzánk a hit, Krisztus üzenete, Giussani atyán, az őt körülvevőkön keresztül – és ez így megy tovább.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy Giussani atya ugyanazt jelenti számunkra, amit Assisi Szent Ferenctől Árpád-házi Szent Erzsébeten át Teréz anyáig minden kiemelkedő jelenlét az egyházban: őt nézzük, de azért, mert tudjuk, hogy a neki adott karizmán keresztül Istent ismerjük meg.


– Mióta vannak jelen Magyarországon? Mely városokban működnek közösségeik? Melyek közösségi életük főbb eseményei?

– Magyarországon a kilencvenes évek közepe óta létezik egy kisebb közösség. Budapesten van egy dolgozókból álló, valamint egy egyetemista és egy gimnazista közösség. Ezeken kívül Gyöngyösön és Mosonmagyaróváron működik egy-egy kisebb csoport. A Borromei Szent Károly Papi Testvériség két tagja szolgál Budapesten, a nyolcadik kerületi Krisztus Király-kápolnában.

A közösségi élet főbb eseményei Magyarországon a „közösségi iskolák” mellett a Testvériség (Fraternità di Comunione e Liberazione) éves lelkigyakorlata Esztergomban, amelyen részt vesznek az ausztriai, a csehországi és a szlovákiai közösségek tagjai is, valamint a nyári tábor, az évnyitó és évzáró együttlétek, az adventi és a nagyböjti lelkinap. Nagypéntek este minden évben keresztutat járunk a Corvin tértől a Mátyás-templom előtti Szentháromság térig, ehhez bárki csatlakozhat.

Fotó: Comunione e Liberazione

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír


Kapcsolódó fotógaléria