A családokért imádkoztak a nyitrai kálvárián

A zarándoklat szentségimádással kezdődött – zoboraljai családok imádkoztak az Oltáriszentség előtt: édesanyák, édesapák és gyermekeik az adoráció engesztelő részében bocsánatot kértek az Úrtól a bűnökért és mulasztásokért.

Az engesztelés mellett hálaadást is tartottak: a hálaadás szavait a családok legkisebb tagjai imádkozták az Oltáriszentség előtt térdelve. Ezt a szülők kérései követték: kérték az Urat, hogy gondviselésével álljon mindig mellettük, hogy családjaikat neki tetsző módon helyesen vezethessék, és övéiknek mindenben a legjobb példával szolgálhassanak; hogy védelme alatt a családok boldog közösséggé váljanak; hogy családi életük példa lehessen a környezetük számára; hogy szeretetben, békében élhessenek otthonaikban. Az Úr Jézus Szentséges Szívének és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének oltalmába ajánlották családjaikat.

A szentségimádást ünnepi szentmise követte, melyet Kajtár Edvárd, a pécsi székesegyház plébánosa mutatott be.

A szeptemberi zarándoklat imaszándékához kapcsolódva homíliájában az Eucharisztiáról és a családokról beszélt a plébános. Az Oltáriszentség az Úr legnagyobb ajándéka – mondta –, hiszen általa szívünkben hordozhatjuk az Istent. Ugyanilyen ajándék a család is; ezért teremtette Isten férfinak és nőnek az embert. S látta, hogy ez nagyon jó, hiszen az ember úgy válik teljessé, hogy van családja, van társa, akit szerethet, és aki viszontszereti őt, és kettejük szeretete gyümölcsöző, hiszen e szeretetből gyermekek születnek.

Az Eucharisztia egyben áldozat – mutatott rá szentbeszédében Kajtár Edvárd. – Áldozat, amit az Úr Jézus a keresztfán végtelen szeretetéből hozott értünk. A gyermeknevelés is áldozat, ha szeretetből, gondosan vállaljuk. A családunkért végzett sok fáradozás, a becsületes és kitartó munka, amit naponta végzünk szeretteinkért, ez is áldozat, miként a sok lemondás, a sok megbocsátás és elnézés. A szentmisén tehát találkozik e két áldozat, Krisztusé és a mi egymásért való személyes áldozatunk. Helyezzük családjainkat mindig az oltárra, járjunk egy családként, együtt szülők és gyermekek, a szentmisére – hangsúlyozta a szónok.

A család a legjobb iskola – hangzott el a prédikációban. – Ha valóban éljük a családban hitünket, ha otthon beszélünk róla, ha példásan neveljük a gyermekeket, ha szép beszédre intjük egymást, ha gyermekeinkkel együtt imádkozunk, ha örömmel járunk együtt a szentmisékre, ha ez természetessé válik a családban, akkor gyermekeink hívő, jó emberek maradnak egész életükben.

Kalkuttai Szent Teréz anya szavaival zárva szentbeszédét Kajtár Edvárd kiemelte: az a család, amelyik tud együtt imádkozni, együtt is marad.

A szentmise végén áldásban részesültek a családok és a gyermekek.

Forrás és fotó: Zeman István

Magyar Kurír