A délvidéki Doroszló-Szentkúton tartották a szerbiai katolikus papok országos zarándoklatát

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A találkozó bevezető előadását Kálmán Peregrin OFM, a mátraverebély-szentkúti kegyhely igazgatója tartotta magyar nyelven a szentgyónás és az irgalmasság témájában.

A szentkúti kegytemplom virágokkal feldíszített kapujánál Pénzes János szabadkai megyéspüspök imádkozott a jelen levő Luciano Suriani szerbiai apostoli nunciussal; Német László nagybecskereki megyéspüspökkel, a Szerbia, Montenegró, Koszovó és Macedónia főpásztorait tömörítő Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnökével; Đura Džudžar görögkatolikus apostoli exarchával; Đuro Gašparović szerémségi püspökkel; valamint a jelen lévő több mint száz pappal.

A szentmise homíliáját a nagybecskereki megyéspüspök mondta két nyelven, magyarul és horvátul. Német László szentbeszédében kiemelte, hogy az isteni irgalmasság szentéve meghívás az igazi megtérésre. Hozzátette, hogy az egész szentévnek Krisztus-központúnak kell lennie, krisztusi szeretettel kell gyakorolni az irgalmasság cselekedeteit.

„Az irgalmasság győzi le a sátán uralmát. Csak ott ér véget a kegyetlenség, csak ott ér véget a gonoszság és az erőszak, ahol van irgalom. Ebben segítenek az irgalmasság testi és lelki cselekedetei, amelyek mindannyiunk sajátjai lehetnek, mert az irgalmasság meghív bennünket arra, hogy megváltoztassuk látásmódunkat” – fogalmazott a püspök.

Hozzátette: „Látásmódot megváltoztatni azt jelenti, irgalmas szemmel tekintünk a világra, a családi, közösségi, baráti életre, társainkra, a munkatársakra, a szomszédokra, mint ahogy az Atya is irgalmas szemmel néz ránk, ugyanis csak akkor van igazán reményünk és életünk.”

„Mit jelent számomra az, hogy valóban bízom Jézusban? Hol van ennek az akadálya? Milyen nehézségeket kell emiatt legyőznöm az életemben? Mi az, ami meggátol engem, hogy valódi bizalommal, őszinteséggel, hozzá kötött reménnyel forduljak felé, hogy rá alapozzam életemet?” – kérdezte a főpásztor.

Majd így figyelmeztetett: „Megszoktam, hogy azt veszem csak észre, ami rossz, ami hibás, amit kritizálni kell. Látnom kell a szépet. Meglátni esetleg a hibásban is azt a töredékes emberi jó szándékot, jóakaratot, ami mögötte áll. Észrevenni a még talán nem egészen tökéletesre sikerültben is a másik szeretetét, amivel igyekszik valami jót, valami szépet, valami igazat megvalósítani. Mennyi fájdalmat okoz az az ember, aki mindig csak kritizál, mindenbe beleköt, semmire nem tud dicséretet, köszönetet mondani. Mennyire fontos lenne az irgalmasság évében olyan keresztények lenni, aki észreveszi és szóvá teszi a jót. Még akkor is, ha az talán nem tökéletesen jó, hiszen az ember nem tudja tökéletesen a jót megvalósítani. Észrevenni a jó szándékot, a jóakaratot, és tudni azt értékelni, mert ha értékelem, akkor az egyre inkább tökéletessé válik.”

„Hiszen nem az Isten részéről van baj az irgalmassággal, hanem az ember, a befogadó részéről. Az ember nem kész az irgalmasság halk szavát meghallani az általa keltett zajban. Nem kész arra, hogy Isten irgalmasságát ne csak a maga számára, hanem a mellette lévő ember számára is kérje, fontosnak tartsa. És nem kész arra, hogy Isten irgalmasságát gyakorolja, tevékenységre, tettekre váltsa” – hangsúlyozta Német László.

Végül így buzdított a nagybecskereki főpásztor: „Hiszem, hogy mindannyian, akik ezen a napon Szentkútra zarándokoltunk, átléptünk az irgalmasság szent kapuján, külön kegyelmekben részesülünk. Ajándékozzuk tehát egymásnak figyelmünket és szeretetünket, segítsük és támogassuk egymást. Ezáltal tesszük láthatóvá és megtapasztalhatóvá Isten szeretetét, mindenütt, ahol csak élünk: családjainkban és az osztálytermekben, a szerzetesi közösségben, és mindenütt, ahol emberek módjára találkozunk egymással.

Forrás és fotó: Verebélyi Árpád doroszló-szentkúti kegyhelyigazgató

Magyar Kurír