A fényen túli Fény – Szent-Gály Kata költőnőre emlékeztek a budai ferences templomban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Bevezetőjében a főpásztor felidézte, hogy újmisés pap volt, amikor Szent-Gály Kata verseit először olvasta. Üdítő élményt jelentettek számára, lelki táplálékául szolgáltak a költemények, melyeket egy hatgyermekes családanya írt, aki a legnehezebb körülmények között is megőrizte istenhitét.

A szentleckét (Iz 11,1–10) és az evangéliumot (Mt 3,1–12) értelmezve Bíró László püspök kifejtette: Izajás korában Izraelt már elfoglalták az asszírok, Júdea pedig az istentelen Egyiptommal szövetkezett, minden szétesőben volt, a próféta mégis reményteljes jövőről szól: „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás gyökereiből… Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik…” Az öreg fa törzsökén Izajás lát egy kicsi hajtást, amin rajta van az Úr lelke, elsöpör mindent, ami istenellenes. Szent-Gály Kata egész életére is ez a szemlélet volt jellemző. Nyomorúságos, szegény körülmények között élt férjével és gyermekeikkel, mégis mindig hitt a jövőben, meglátta a szépet, a jót, a szomorúságban is mindenkor felragyogó Istent.

Szent Máté evangéliumának a szentmisében idézett részében nem hangzik el Jézus neve, de minden róla szól – folytatta elmélkedését a püspök. – Keresztelő János hirdeti: elközelgett az Isten országa. Ha Isten elindul feléd, ne hagyd viszonzatlanul a közeledését, vedd észre Jézusban Isten irgalmas szeretetét, mely érted van! Fogadd azt el, és élj te is ennek a szeretetnek a szellemében! – buzdított a főpásztor, majd Szent-Gály Kata A megmerítő című verséből olvasott fel részleteket:

Pusztában élő szent Oroszlán,
kinek a puszta léte botrány,
s próféta-szónál is nagyobb, --
tudnál-e még hozzánk betörni,
vén Európára rádörögni,
hogy Bűnbánatot tartsatok!

(...)

Te Megmerítő Ember (…)
légy ott a parton még ez egyszer,
és túlvilági türelemmel
halássz ki minket! Mert nagyon
nagysodrú ár jön, s úgy magával
képes ragadni, hogy a szánkkal
annyit se szólunk: Irgalom!

A szertartást követően a templom plébániáján került sor Szent-Gály Kata A fényen túli Fény című, válogatott verseket és prózai írásokat tartalmazó, a Szent István Társulat által kiadott kötetének bemutatására. A rendezvényen megjelentek a költőnő lányai, unokái, hozzátartozói.

A kötetlen hangulatú bemutatón Zatykó László ferences szerzetes pap kifejtette: van olyan költészet, melyet nem csupán az esztétikum, hanem a szentség felől is megközelítünk. Szép, mert szent. Zatykó László megemlítette, hogy az egyik rendtársa – elmúlt már ötvenéves – elmesélte neki, hogy ő Szent-Gály Kata költészetén keresztül tért meg. Felidézte személyes élményét is: csaknem ötven évvel ezelőtt találkozott először Szent-Gály Katával és a családjával a költőnő fia, Ernő révén, aki akkor már fölszentelt pap volt. (Pintér László Ernő kilenc évig volt a ferences rendtartomány vezetője, 2002-ben hunyt el, hatvanéves korában – a szerk.) Ernő egész családja tárt karokkal fogadta őt, úgy érezte, otthon van.

A ferences szerzetes pap „liszteszacskó” verseknek nevezte Szent-Gály Kata költeményeit. Egy sokgyermekes családanya, aki főz a konyhában, amikor eszébe jut egy gondolat vagy kép, gyorsan lejegyzi azt, és amikor csönd veszi körül, akkor dolgozza ki a szöveget – így hoz létre műalkotást. A lényeg nem az, hogy milyen papírra kerül egy vers vagy prózai írás, hanem az, hogy a lélekből fakadjon. Szent-Gály Katánál pedig abból fakad.

Zatykó László arról is beszélt, hogy a sokgyermekes édesanyákat sokszor nézik az emberek szerzetesnővéreknek. Így volt ez az ő édesanyjával is. Első pillantásra összetéveszthető egy Istennek szentelt szűz és egy hatgyermekes édesanya arca. Amikor Szent Pál apostol a szüzesség értékéről beszélt, akkor az Istennek teljesen odaszentelt életre gondolt, és ezt valósította meg Szent-Gály Kata is költészetével és egész életével. Derűs természet volt, de ez nem jelentette azt, hogy minden harc nélkül tudta volna megteremteni magában ezt a derűt: a reményteli hajnalt időnként sötét éjszakák előzték meg.

Mi a titka Szent Gály-Kata költői népszerűségének? – tette fel a kérdést Zatykó László, aki a ferences lelkületben találta meg a választ. Assisi Szent Ferenc arra figyelmeztetett: mielőtt az igehirdető kimondaná a hideg szavakat, lelkével át kell azokat hevítenie, fel kell forrósítania. Szent-Gály Kata megvalósította ezt költészetében.

Pintér Mária, a költőnő lánya, a kötet egyik szerkesztője elmesélte, hogy a válogatásban segítségére volt két húga, Klára és Ilona, valamint Oláh Miklós görögkatolikus pap. Felidézte, hogy bár édesanyja hat gyermeket nevelt és nagyon szegény körülmények között éltek, mégis sorra születtek a versek. Nem tagadta, hogy előfordultak összeütközések édesanyja és közte, amikor kislányként azt szerette volna, hogy többet foglalkozzon vele, de ezek később feloldódtak, különösen, amikor jobban megismerte édesanyja írásait. Pintér Mária kiemelte édesapjuk szerepét is: szüleik között nagy szerelem volt, egymást segítve tartottak ki egymás mellett a legnehezebb körülmények között is, közel hatvan évig. „Édesanyám nem válhatott volna jelentős alkotóvá édesapám bátorítása, segítsége nélkül” – mondta a könyv szerkesztője.

Bíró László püspök Zatykó László „liszteszacskó” versek kifejezésére reagálva felidézte, hogy évekkel ezelőtt, még Roger testvér idejében, gyakran járt Taizébe. Együtt ebédelt a perjellel, aki ebéd közben csomagolópapírokra jegyezte fel, ha eszébe jutott valami. A főpásztor arról is szólt, hogy a napokban egy agydaganatban szenvedő asszonynál járt, aki azt mondta: nagyon rossz most neki, de Isten biztos, hogy ebből is kihoz valami jót. Ez a szemlélet jellemezte Szent-Gály Katát is, akinek lelkében nagyon mélyen jelen volt az Istentől származó szépség és jóság, ezért tudott mindig, a legkilátástalanabbnak látszó helyzetekben is reménykedve tekinteni a jövőbe.

Oláh Miklós görögkatolikus pap negyven évvel ezelőtt ismerte meg a költőnőt. Rámutatott: a megszentelt élet nem csak a szerzeteseknek van fenntartva. A sokgyermekes Szent-Gály Kata is megszentelt életet élt. Apostol volt, Isten küldötte, aki nem csak hitte, hanem hirdette, tovább is adta az örömhírt.

A könyvbemutatón több vers is elhangzott Szent-Gály Kata költeményeiből. A Suscipe címűben így fogalmaz:

Uram, fogadd el életemnek
szegényes, barna kenyerét!
Sokat nem érő, nem szegetlen,
de minden morzsát összeszedtem
és két kezemben itt hozom feléd.
– Uram, fogadd e lélek életét!

Uram, hajolj e bús kenyérhez!
Hangozzék csendben alkotó szavad
és tedd tieddé már egészen,
hogy mintha árnyék lenne lényem,
Te rejtsd el bennem éltető magad,
Uram, akár az ostyaszín alatt.

Advent időszakában pedig különösen elgondolkoztató Mérleg című négysorosa:

Jézus nélkül a jászol: semmi.
Jézus nélkül a szív: szegény.
Csak annyit érek, mennyi bennem
Az isteni az én helyén.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír