A ferences nagykáptalan tagjaival találkozott Ferenc pápa

Ferenc pápa szeretettel köszöntötte a mostani káptalanon megválasztott új generálist, az amerikai Micheal Anthony Perry atyát, valamint minden résztvevőt és rajtuk keresztül az egész ferences nagycsaládot, különösen a beteg és idős testvéreket. Róluk szólva a Szentatya úgy fogalmazott: ők a rend emlékezete, és ők adják a rendben a megfeszített Krisztus jelenlétét.

A megfontolások és az imádság e napjaiban a rendi önazonosságotoknak főként két eleme vezetett benneteket: a minoritás, vagyis a kisebbségi mivolt és a fraternitás, a testvéri érzület – kezdte beszédét a pápa.

Ezt követően személyes emléket idézett: „Egyszer két ferencestől kértem tanácsot még Argentínában, hogy mit mondanának nekem a kisebb testvéri mivoltról, a minoritásról. Egyikük így válaszolt: »Isten mindennap megadja azt nekem.« A másik ezt mondta: »Éppen ezt akarom megteremteni napról napra.« Ez a kisebbségi mivolt meghatározása két fiatal ferences barátom révén, a mi földünkön.”

A minoritás meghívás arra, hogy kicsik legyünk, és annak érezzük magunkat Isten színe előtt, bízzuk magunkat teljesen az Ő végtelen irgalmára. Az irgalmasság távlata érthetetlen azok számára, akik nem érzik magukat „kisebbeknek”, rászorulóknak és bűnösnek az Isten előtt. Minél inkább tudatában vagyunk ennek, annál közelebb vagyunk az üdvösséghez; minél inkább meggyőződünk a saját bűnösségünkről, annál inkább készen vagyunk a megváltásra. Így van ez az evangéliumban is: akik szegénynek ismerték el magukat Jézus előtt, azok nyerték el a megváltást. Aki azonban azt tartja, hogy nincs rá szüksége, nem nyeri el a megváltást. Kisebbnek lenni azt jelenti, hogy kilépünk magunkból, saját sablonos elképzeléseinkből, túllépünk a struktúrákon – melyek persze hasznosak, ha jól használjuk őket–, túlmegyünk a szokásainkon és biztonságainkon, hogy konkrét tanúságot tegyünk a szegényeknek, a rászorulóknak és a peremre szorítottaknak – hangsúlyozta a Szentatya.

A testvériség is lényegi vonatkozásként tartozik hozzá az evangéliumi tanúságtételhez – folyatta a pápa. – A kezdetek egyházában a keresztények olyképpen élték meg a testvéri közösséget, hogy ékesszólóan és vonzóan hirdették az egységet és a szeretetet. Az emberek csodálkozva látták őket: egyek voltak a szeretetben, készségesek az adakozásban, a kölcsönös megbocsátásban, az irgalomban, a jóakaratban, a kölcsönös segítségben.

A ti szerzetescsaládotok arra kapott meghívást, hogy kifejezésre juttassa ezt a konkrét testvériséget, a bizalom visszaszerzése által. Szerezzétek vissza a lelkiismeret képességét, hogy hordozza az irgalmasságot, a kiengesztelődést, a testvériséget és a békét. Akkor tudjátok eredményesen megvalósítani ezt a hivatásotokat és küldetéseteket, ha a kongregációtok mindinkább a „kijáratban” áll – buzdította a ferences nagykáptalan tagjait Ferenc pápa.

Ez megfelel egyébként a karizmátoknak, amelyet egy korai elbeszélés a rendi hagyomány történetében így mond el: az első testvérektől egyszer azt kérték, hogy mutassák meg, hol van a kolostoruk. Válaszképpen ők kimentek egy dombra, majd körülmutattak, amerre a szem ellátott, mondván: „Ez a mi kolostorunk” – emlékeztetett a Szentatya.

Kedves Testvérek! Menjetek el Krisztus szeretetével ebbe a kolostorba, mely az egész világ, ahogy Szent Ferenc írja a regulában: „Tanácsolom, és intve buzdítalak benneteket, testvéreim Urunk Jézus Krisztusban, hogy amikor kimentek a világba, ne veszekedjetek, és kerüljétek a vitákat, és ne ítélkezzetek mások fölött, hanem legyetek szelídek, szerények, állhatatosak és alázatosak, becsületesen beszélve mindenkivel.” Ez a buzdítás ma is időszerű. Menjetek bátran, a nép szeret benneteket! – bátorította a ferenceseket a pápa.

Majd egy személyes emlékkel zárta a beszédét, felidézve Buenos Aires-i elődje, Quarracino bíboros alakját, aki egyszer így beszélt neki: „Városainkban vannak »papfaló«, a papokkal szemben ellenséges emberek, akik ha papot látnak, rögtön azt mondják neki: »Varjú!«.” Quarracino bíboros ellenben azt állította, hogy ezt sohasem mondták a ferencesekről, soha soha, soha! Hogy miért is? Mert a kisebbségi lelkületetekkel és a testvériségetekkel, szelídséggel, alázattal és szegénységgel kivívtatok és megörököltetek a nép körében egy nagy tekintélyt. Kérlek benneteket, őrizzétek meg, ne veszítsétek el. A nép szeret és kedvel benneteket.

Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír