A Gondviselés őrködik felettünk – Beszélgetés a nagykikindai katolikus idősotthon igazgatójával

Külhoni – 2021. április 22., csütörtök | 15:50

A vajdasági Nagykikindán lévő Misericordia Idősek és Ápolást Igénylők Otthona az egyetlen egyházi alapítású szociális otthon Szerbiában.

A Nagybecskereki Egyházmegyéhez tartozó intézmény igazgatója Bővíz László atya, szociálgerontológus. Vele készített interjút Kovács Szöszill, amely az egyházmegye honlapján jelent meg. Az alábbiakban ebből olvashatnak részleteket.

– Több mint egy éve tart a koronavírus-járvány, s hazai és nemzetközi példák alapján is úgy látszik, hogy az idősotthonok különösen veszélyeztetettek ebben az időszakban. Az ön által vezetett intézményben szinte csodával határos módon nem volt koronavírus-fertőzött, amikor a média tele volt azzal, hogy az állami és a magánkézben lévő idősek otthonaiban is megjelent a vírus. Gondviselés? Fegyelmezett munkatársak? Szakértelem? Miben látja ennek okát?

– Pontosítanám: Eddig nem volt koronavírus-fertőzött. Sajnos a március végi tetőzés bennünket is elért. Öt lakónk és két dolgozónk pozitív tesztet produkált. Istennek hála, mindannyian tünetmentesek. Ez a tény is, és az is, hogy a szerbiai állami és magánotthonok közül szinte utolsóként tört be hozzánk a fertőzés mindenképpen azt bizonyítja, hogy

az isteni Gondviselés őrködik az otthon felett. Természetesen ehhez hozzájárul a rengeteg ima, melyet egyházmegyénk papjai és hívei küldtek az ég felé otthonunkért. Ugyancsak hozzájárult a dolgozóink fegyelme és szakértelme, akik emberfeletti harcot vívtak a lakóinkért az elmúlt több mint egy évben.

Ha kellett, a családjukról lemondva, több hétre beköltöztek az otthonba, hogy ezzel is védjék a ránk bízottakat. Óriási hálával és köszönettel tartozom minden dolgozónknak!
(…)

– A járvány kezdete óta folyamatosan változnak az előírások. Mennyire sikerül ezeknek eleget tenni? Mekkora mozgástere van ezek megvalósításához?

– Ahogy egyre több információ keletkezik a kezdetben még ismeretlen vírusról, természetesen ezzel együtt változnak a védekezési mechanikákat szabályzó előírások is. Eleinte napi szinten érkeztek az illetékes minisztériumtól az újabbnál újabb rendeletek. Nem volt könnyű átállni a Covid-rendszerű üzemmódra. A legnagyobb gondot a helyhiány okozta. Karanténszobákat kellett kialakítanunk mind az új lakók felvételéhez, mind azok számára, akik valamilyen okból kórházi ellátásra szorultak, majd visszatértek az otthonba.

Egy évvel ezelőtt katonaság őrködött az otthon bejáratánál. Bár azt hangoztatták, hogy az otthont védik, tulajdonképpen készenlétben álltak az otthonból való kijutás megakadályozására. Mostanában inkább csak a régi élethez való visszatérés szabályai érkeznek a minisztériumtól. Itt jegyezném meg, hogy a járvány kezdete óta kötelező napi, illetve heti jelentéseket küldeni a köztársasági és a tartományi szociális felügyelőségeknek. A védekezésre fordítható energiáink jelentős része elmegy a rengeteg adminisztrációra, mellyel terhelnek bennünket a kezdetek óta.
(…)

– Ez az ország egyetlen egyházi alapítású szociális otthonának a vezetője, amely közhasznú szervezetnek minősül. Azonban a szerbiai törvényhozás nem ismeri el a közhasznú szervezet fogalmát, s a Misericordiára ilyen módon magánkézben lévő otthonként tekintenek, és ezért nem részesülnek állami támogatásban. Hogyan tudják megoldani zökkenőmentes működésüket? Van lehetőség pályázni? Vannak jótevőik?

– Ami az otthon működését illeti, kizárólag a bevételeinkből működtetjük az intézményt. Néhány éve lehetőségük van a magánalapítású otthonoknak is, hogy pályázzanak a szociális ellátórendszer által kiutalt felhasználók ellátására. Sajnos ez a kezdeményezés még nagyon gyerekcipőben jár, és a kollégák elmondása szerint az állami finanszírozás félévekkel le van maradva. Más pályázati lehetőség Szerbiában nem igazán van. A Tartományi Szociális Titkárság által évente meghirdetésre kerülő pályázatra több ízben jelentkeztünk, de soha egyetlen pályázatunk nem nyert támogatást.

Nemcsak nekünk, hanem az összes magánalapítású otthonnak forráshiányra hivatkozva elutasították a pályázatát.

Azt is el kell mondanom, hogy több nagylelkű külföldi támogatónk van. A kezdetek óta nagyon szép együttműködés van a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal. A járvány kezdete óta az ő jóvoltukból tudjuk biztosítani a munkánkhoz elengedhetetlen védőkesztyűket, maszkokat és tisztítószereket. Az elmúlt év végén jelentősebb összegű támogatást kaptunk a németországi Renovabis segélyszervezettől. A támogatásból egészségügyi és ortopéd eszközöket, betegágyakat, ágyneműket és étkezési eszközöket vásároltunk. Emellett a Nagybecskereki Püspökségi Caritas közreműködésével az osztrák karitász egy hordozható EKG készüléket adományozott az otthonnak.
(…)

– A járványhelyzet megváltoztatta életminőségünket anyagi, de még inkább lelki szempontból. Egy közhasznú szociális intézmény vezetőjeként munkájából kifolyólag állandó készültségben van több mint egy éve. Felelős a munkatársaiért, a védenceiért. Mi a járványhelyzet tanulsága?

– Mivel még a védekezés sűrűjében vagyunk, úgy gondolom, hogy korai még a tanulságokat levonni. Őszintén szólva, nem is volt még időm és energiám a tanulságokkal foglalkozni. Azonban arra mindenképpen rávilágított ez a világjárvány, hogy mennyire esendő az ember. A 21. század műszaki és technológiai vívmányai elvakítottak bennünket.

A gazdagságot bitekben kezdtük mérni. Erre jön egy láthatatlan és megfoghatatlan kód, amely pillanatok alatt térdre kényszeríti az emberiséget. Talán még időben jött a Gondviselés figyelmeztetése, mely visszaránthatja az emberiséget a szakadék széléről.

A kérdés, hogy meghalljuk-e azt a figyelmeztetést…

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria