A gyűlölet sötét alagútjában – A mi fiaink című sorozatról

Kultúra – 2020. október 17., szombat | 13:02

Három zsidó fiatal, a tizenhat éves Naftali Frenkel és Gilad Saar, valamint a tizenkilenc éves Ejal Jifrah stoppal szeretett volna hazautazni a családjához 2014. június 12-én az izraeli Gus Eción nevű telepesvárosból, de napokkal később sem érkeztek meg.

Szüleik – elsősorban a három édesanya – arra szólította fel a zsidó vallású embereket, hogy imádkozzanak a fiúkért. A felhívás hatására valóságos imahadjárat indult azért, hogy a fiatalok élve hazatérjenek. Június 30-án azonban szertefoszlott a remény: megtalálták a holttestüket. A gyilkosságokról értesülve a zsidó lakosság felháborodása az egekbe szökött, és elszabadult a pokol. A zsidók lakta negyedek utcáit ellepték a bosszúért kiáltó tüntetők, és a Facebookon is egyre többen követeltek megtorlást. A prominens vallási személyiségek és a politikusok sem fogták vissza magukat, ahelyett, hogy csillapították volna az indulatokat, maguk is uszítottak. Az izraeli hadsereg és a rendőrség a Testvéreink Őrzője hadművelet során palesztin területekre támadt, a Gázai övezetből pedig zsidó célpontokra lőttek. Július 2-án egy újabb emberrablás történt: eltűnt a tizenhat éves Mohammed Abu Khdeir Jeruzsálem arablakta Suáfát városrészéből. A rendőrség néhány óra elteltével a jeruzsálemi erdőkben talált rá a fiú felgyújtott holttestére. 

Ha valaki arra vállalkozik, hogy filmre viszi a 2014-es év izraeli eseményeit, van mit feldolgoznia. A mi fiaink sorozat azonban nem foglalkozik a hadműveletekkel, sőt, a három zsidó fiatal eltűnésével sem sokat, elsősorban az arab fiú elrablói utáni nyomozást láthatjuk. Azt viszont részleteiben. Az alkotók – Tawfik Abu Wael, Joseph Cedar és Hagai Levi – a dokumentarista stílust választották, sok eredeti felvétellel téve még valóságszerűbbé az ábrázolást. A sorozat erénye kétségkívül pont ez a látásmód. Mikroszkopikus közelségbe hozza a szereplőket, a visszafogott, lassú történetmesélés pedig lehetőséget ad arra, hogy mindenkit alaposan megismerjünk. 

A nyomozást Simon (Slomi Elkabec) vezeti. Bár láthatóan ismeri a hagyományt, úgy tűnik, nem gyakorolja a vallását. Következetes, már-már kíméletlen precizitással dolgozik. Szenvtelen és higgadt. Úgy látja, mindegy, hogy az elkövető zsidó vagy arab, egyedül az számít, amit tett. Tárgyilagosságáért végül nagy árat kell fizetnie. 

Husszeinre, Mohammed apjára (Johnny Arbid) hónapokon keresztül nagy nyomás nehezedett. A palesztin körök fel akarták használni küzdelmükhöz „a hajnali mártír” halálában rejlő lehetőségeket. Tiszteletre méltó, ahogyan a természetes apai gyász és a palesztin közösséghez tartozás között hánykolódó Husszein az ügyészséggel és a palesztin vezetőkkel szemben is megvédi az álláspontját. 

A gyilkosság valódi tettese Jószef Chaim Ben-David (Or Ben-Melech). Szélsőséges nézeteit olyan hevesen erőltette rá a két fiatalra, hogy azok nem tudtak védekezni ellene. Zavart, túlmozgásos személyiség, aki úgy érzi, a bosszút követelő hangokat mindenképpen tettekre kell váltani. 

A fiatalkorú Jinon Edri (Ejal Sikraci) határozott és kemény, környezete – és Jószef – gyűlölködő stílusát könnyen a magáévá tette. A három elkövető közül a tizenhat éves Avishai Elbaz (Adam Gabay) a leginkább befolyásolható, a sorozat második felében az ő kálváriája is nagyobb hangsúlyt kap. Szülei mindenáron egy jesivába (talmudiskolába) akarták küldeni, ám ő nem érezte ott jól magát. Pszichés problémái vannak, sokszor dadog, mindenben bizonytalan. Mivel – Simon nyomására – ő vallotta be először a bűncselekményt, azt hitte, a nyomozó segítségével mindent megúszhat. Csak a tárgyalás során döbben rá, hogy tettei következményeit neki kell viselnie. 

Rabbi Shalom Ben-David (Jakov Cohen), Jószef apja és a két fiú nagyapja testesíti meg azokat, akik bár közvetlenül nem vettek részt a gyilkosságban, magatartásukkal előkészítették a tragédiát. Ő is természetesnek vette, hogy a zsidó fiatalok halála megtorlást követel. 

A szereplők szinte kizárólag hétköznapi emberek, Jószef kivételével még csak nem is különösen szélsőségesek. Mind a palesztin, mind a zsidó oldal eleve bizalmatlan a másikkal szemben, és ha valami szerencsétlenség történik, ez a bizalmatlanság átcsap erőszakba. A sorozat sajátos látásmódja a rendőrséget és a titkosszolgálatot helyezi középre. A nyomozók – elsősorban Simon – a leghiggadtabbak, ők azok, akik igyekeznek megelőzni a nagyobb tragédiát.

Az ítélethirdetésnél a bíró arról beszélt, hogy a három elkövető „a bosszúra éhes gyűlölet sötét alagútjából” bukkant elő. A mi fiaink készítőit elsősorban ennek a bosszúnak a lélektana érdekelte. Filmjük nem politikai állásfoglalás, hanem látlelet. Azt mutatja be, hogyan válnak embertelenné a szélsőséges nézeteket nap mint nap halló fiatalok, és hogyan fordulnak végül kortársuk ellen. A sorozat aprólékos műgonddal ábrázolja a különböző magatartásformákat, a nézőre bízva, hogy melyiket látja követendőnek. Mert végül mindenkinek választania kell.

Fotó: Imdb.com

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. október 11-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria