A halál, a temetés és a gyász volt a témája az idei liturgikus szimpozionnak

Az örökre aktuális témára reflektálva – mert a címben megfogalmazott mindhárom fogalom ilyen – Gyurkovics Miklós tudományos rektorhelyettes patrisztikus forrásokat idézett a bevezetőben.

Ezt követte Soltész János erkölcsteológiai tanár előadása, amely morális szempontból mutatta be a három témát, egymásra épülő egységben. A filozófiai megalapozástól jutott el az egészen gyakorlati szempontokig.

Gánicz Endre biblikus tanár e hármas témát vezette végig és bontotta ki az Ószövetségből és az Újszövetségből: a kinyilatkoztatott tanításból mindenki erőt meríthet örök sorsát tekintve.

Szemán András egykori hallgató már liturgikus területre kalauzolta el a hallgatóságot – ami a szimpozion eredeti szándéka is: ő a temetési rítusok bizánci egyházban való kialakulásáról szólt. Eddigi kutatásaira alapozva sok olyan ismeretet adott át, amelyek a görögkatolikus egyházban nem köztudottak. A történelmi ív áttekintéséből azt a gondolatot szűrhetjük le, hogy a liturgia nem megkövesedett valóság, a szertartások állandó fejlődési folyamaton mentek és mennek keresztül. Ebben a magyar görögkatolikus egyháznak is megvan a sajátos helye.

A következő előadást Cselényi István Gábor, a főiskola egykori oktatója tartotta, aki sajátos szemponttal, a panachida szertartásának elemzésével gazdagította a szimpozion anyagát. Bár liturgikus szertartás bemutatásáról volt szó, a mondanivalót filozófiai, teológiai és eszmetörténeti háttérbe ágyazta az előadó.

Ezt követte Pallai Béla nagypeleskei parókus, doktorandusz előadása, amelyben a partiumi görögkatolikus temetés sajátosságairól szólt, kiemelve, hogy van még igény (főleg falusi helyeken) a szertartás maradéktalan elvégzésére, illetve hogy milyen sok búcsúztató éneket használnak.

Végül Ivancsó István egy talán világviszonylatban is egyedülálló témáról beszélt: a koszorúmegváltás intézményéről. A magyar görögkatolikus egyházban 1953-ban vezették be a koszorúmegváltást, hogy az elhunyt paptestvér családjának segítséget nyújtsanak a gyászban. A „statútum” alapján szigorú szabályozás szerint lehetett belépni a rendszerbe, hogy a család a haláleset kapcsán támogatást kapjon. Később a segítségnyújtást a papnékra és kiskorú gyermekeikre is kiterjesztették. 2002-ben ez az intézmény megszűnt, azóta a görögkatolikus egyház más módon gondoskodik a gyászoló családról.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye/SzAGHF

Fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír