A harangok feltámadást hirdetnek – Érseki szentmise a nemzeti összetartozás napján Kalocsán

Az érsek szentbeszédének kezdetén a nap liturgikus ünnepéről, a mi Urunk Jézus Krisztus, az örök főpap ünnepéről szólt: „Ez az ünnep látszólag messze áll a magyarság fájdalmas évfordulójától, de mélyebb értelmében összecseng a két emlékezés. Krisztus főpapsága abban csúcsosodott ki, hogy feláldozta magát értünk a kereszten. Ennek az áldozatnak a világ végéig maradandó hatása van, és minden szentmisében a jelenben zajlik a szolgálati papság által.”

Jézus Krisztus szenvedése mindannyiunkat érint, és mindenkit be tud vonni az áldozatvállalásba, ezért van az, hogy Krisztus papi, prófétai és pásztori tisztségéből minden megkeresztelt ember részesül – emlékeztetett Bábel Balázs. – A papi feladat úgy válik láthatóvá, hogy életünk áldozatát hozzákötjük az Ő keresztjéhez. Ebből az áldozatból, előbb vagy utóbb mindenkinek kijut. Szent Pál apostol azt mondta, hogy „kiegészítem testemben mindazt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének az Egyháznak javára”. Krisztus áldozata végtelen és teljes volt, de szenvedésébe bevonja mindazokat, akik vele együtt szenvednek; mindenkivel azonosul, aki ártatlanul, és még inkább, aki érte és vele szenved. A szenvedés egy nemzetet is érinthet, s az ártatlan szenvedés nem pusztán egy nép szenvedése, hanem egyben Krisztus szenvedése is.

Beszédében a főpásztor ezután megemlékezett az ország száz évvel ezelőtti feldarabolásról, a trianoni tragédiáról. A harangok, melyek száz évvel ezelőtt ugyanabban az órában szólaltak meg, mint idén, ugyanazt a fájdalmat és üzenetet fejezték ki, mint ma. Az érsek idézte a középkori harangok feliratát: „Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango” (Hívom az élőket, siratom a holtakat, megtöröm a villámok erejét).

Az élőket a harang imára, Isten dicsőítésére hívja, hálaadásra azért, hogy megmaradt a magyarság és kérni az Urat, hogy adjon újabb erőt. A villám megtörésén nem pusztán a természeti erőket értjük, hanem a történelem viharait is: kérjük az Urat, hogy több ilyen megpróbáltatás ne érje népünket. A holtak siratása azokra is vonatkozik, akik bánatukban haltak meg. Váradi Lipót Árpád kalocsai érsek, aki átélte az első világháborút és Trianont, sokat küzdött azért, hogy megmaradhasson az ország és a kalocsai egyházmegye. Akkoriban kijelentette: „Ha szétszakítják az egyházmegyémet, abba belehalok.” És így is történt. Meghallotta, hogy kinevezték Délvidéken az adminisztrátort, aki előkészítette a kalocsai érsekség teljes szétszakítását, és másnap, 1923. február 18-án meghalt. Sokan voltak, akik a bánattól és az elkeseredettségtől célt tévesztettnek érezték életüket.

De a harangok nemcsak a halottakat hivatottak siratni: hirdetik a feltámadást is. A nagypéntek csendje után, húsvét vigíliáján megszólalnak a feltámadás dicsőséges harangjai

– hangsúlyozta a szónok. És emlékeztetett: Goethe Faustja, amikor életét értelmetlennek tartotta, előkészítette a méregpoharat, hogy végezzen magával, ám ekkor meghallotta a húsvét vigíliáján szóló harangokat, és eldobta a mérget. Van értelme az életnek: a harangok feltámadást hirdetnek.

Mi, magyarok Szent István óta tudjuk, hogy küldetésünk van. Tíz évvel ezelőtt ezt a napot a nemzeti összetartozás napjának nyilvánították. Mi a nemzet? – kérdezhetnénk. Azon emberek közössége, akiket összeköt a nyelv, a kultúra, a történelem és a szív – fogalmazott Bábel Balázs. – Ezáltal

egy nemzethez tartozunk, és ebben benne van az értelem, az akarat és az érzelem is. A magyar zene, a vers, a mese, a magyar táj, a magyar beszéd ősi élményeket idéz fel bennünk, s ezek az élmények elkísérnek egész életünkön át.

Az érsek egy személyes élményét is megosztotta a jelenlévőkkel, elmesélte, hogy édesapja a második világháború végén Muraközben, a jugoszláv területen szolgált katonaként. Egy ott élő idős magyar asszonynak adott az otthonról vitt kenyérből, aki elkezdett sírni és még a fiainak is megmutatta, hogy egy darab magyar kenyér az. Az az asszony kötődött a magyar nemzethez, hiszen a nagy Magyarországon született. A nemzeti összetartozást ápolni kell, mert a nemzet élni akar.

Püski Sándor, amikor a rendszerváltás után hazatért, egymás után adta ki a könyveket a nemzet sorskérdéseiről. Ötven-hatvan könyvet is megjelentetett. Egyik tanulmányában kifejtette, hogy azt tapasztaljuk, hogy a jólét nem föltétlen oldja meg a nemzeti sorskérdéseket. A békediktátum aláírásának „másnapján” Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök körlevelet írt, melyben hangsúlyozta, hogy az orvosság az élő hit Istenben, a gyakorlati szeretet és a békesség ápolása. „Átkot vet a magyar nemzetre, aki a mai időkben is a pártviszályt és a gyűlölséget hirdeti!” Megszívlelendő szavak ezek… A nagy püspök felhívta a figyelmet, hogy Szent István példát mutat minden magyarnak; úgy kell szeretni hazánkat, ahogy az Árpád-ház szentjei szerették.

Bábel Balázs a magyar püspöki kar által a trianoni események után kiadott imádság szavaival zárta beszédét:

Mindenható örök Isten!
Mindenkitől elhagyatva, senkitől meg nem hallgatva, hozzád fordulunk
– aki senkit sem hagysz el és mindenkit meghallgatsz –,
hogy hallgasd meg a mi alázatos könyörgésünket és segíts meg minket, magyarokat!

Ellenségeink lettek úrrá fölöttünk,
országunkat feldarabolták, alkotmányunkat szétrombolták,
királyunkat számkivetésbe hurcolták,
minket porig aláztak, minden szabadságunktól megfosztottak,
és ami romlásunkra van, azt parancsolják nekünk!

A mélységből kiáltunk hozzád, Urunk, hallgasd meg esedezésünket,
könyörülj rajtunk, a Te nagy irgalmasságod szerint!

Ha a sok csapás a Te büntetésed, amelyet bűneinkkel vontunk magunkra,
bocsáss meg nekünk, bűnbánóknak!

Ha a széthúzásunk oka, nemzeti szerencsétlenségünknek,
vezérelj minket egyetértéssel,
ha hűségünket akartad próbára tenni,
tekintsd gyöngeségünket és rövidítsd meg látogatásod idejét!

Add a hatalmat azok kezébe, akik azt tőled veszik és a haza javára használják!
Adj a nemzetnek önzetlen, hűséges és minden áldozatra kész fiakat!
Szerencsétlen hazánknak pedig, adj jobb jövendőt!

Nagyasszonyuk és anyánk, kelj védelmünkre, vedd oltalmadba örökséged.
Pártfogolj minket Szent Fiadnál,
hogy az Ő kegyelméből Szent István országa új életre támadjon! Ámen

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír