A HÉT VERSE – Áprily Lajos: Vigasztaló vers

Kultúra – 2020. november 14., szombat | 20:30

Egy születésnapos költő nyújt vigasztalást. Vigaszt, melyre most, ebben a nehéz, lassan télbe forduló őszben úgy rászorul a világ. A vers az Esti párbeszéd című kötetben jelent meg 1923-ban. Fényt ígér, hajnalhasadást az éjszaka után, enyhülést a láz után. 1887. november 14-én született Jékely (Áprily) Lajos.


VIGASZTALÓ VERS

Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.

Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.

Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!


Kép: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria