A HÉT VERSE – József Attila: Kertész leszek

Kultúra – 2020. április 25., szombat | 20:30

Érettségi előtt verssel búcsúzott tőlünk magyartanárunk. Nekem a Kertész leszek első versszaka jutott. Nem tudtam akkor még, mennyire talált. A kert mindig menedék, védelem léleknek-testnek. „Műveljük kertjeinket!”; vigyázzunk a virágra, s vigyázzunk a világra. Kapcsolódunk e verssel a Föld napjához, és az érettségizőknek ajánljuk, akiket életre szóló élményektől foszt meg a veszélyhelyzet.


KERTÉSZ LESZEK

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

(1925. április)

 

Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria