A hitviták iskolája – Bemutatták a Pázmány kritikai sorozat nyolcadik kötetét

Kultúra – 2017. március 17., péntek | 19:20

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán mutatták be március 14-én a Pázmány kritikai kiadás nyolcadik, „Keresztyéni felelet a megdicsőült szentek tiszteletirül” című kötetét. A kötetet többek között Hargittay Emil irodalomtörténész méltatta.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Keresztyéni felelet a megdicsőült szentek tiszteletirül című, 1607-ben megjelent művével Pázmány Péter Gyarmati Bíró Miklós református prédikátornak felelt, aki 1598-ban adta ki Monoszlóy András 1589-es munkája, A szentek segítségül hívásáról és tiszteletéről ellen készített polémiáját.” A Pázmány Péter Művei sorozat szerkesztője, Hargittay Emil e rövid és lényegre törő történeti összefoglalóval vezette be a sorozat nyolcadik kötetének bemutatóját. Az Ajkay Alinka által sajtó alá rendezett és jegyzetekkel ellátott vitairat kritikai kiadását Heltai János, a Miskolci Egyetem tanára, és Bitskey István akadémikus, irodalom- és művelődéstörténész méltatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Mikszáth téri épületében.

Míg Pázmány Tíz bizonyság című, 1605-ben kelt hitvédelmi művében még minden korábbi eretnekség ellen szólt, addig a Keresztyéni felelettel a kortárs kihívásokra reagált, „Gyarmati uram” négyszáz oldalas veretes munkáját kommentálta, olykor a humor eszközeivel élve, élcelődve, a szellemi fölény éreztetésével.


Heltai János előbb az eredeti kiadás fakszimiléjét tartalmazó CD-melléklettel ellátott kötet szerkezetét mutatta be, a könyv filológiai jelentőségét és bőséges jegyzetanyagát értékelte, majd a katolikus részről „dogmatikailag periférikus, ugyanakkor a Szentírás tekintélye és az egyházpolitika szempontjából fontos téma” részleteiről szólt.

Rámutatott, hogy a vitapartnert saját eszközeivel legyőzni igyekvő Pázmány retorikai módszerének lényege az volt, hogy először a protestánsokkal egyező tanításokat vázolta fel, majd azt rögzítette, hogy az említetteken túl a Szentírással összhangban mit képviselnek a katolikusok, végül az „eltérővel”, az „eretnekségekkel” szembesítette ellenfelét. E „filológiai viták” egy idő után terméketlenné váltak, az eltérő definíciók és alaptételek ugyanis lehetetlenné tették a közeledést, mivel egyik sem fogadta el a másik következtetéseit. Heltai János szerint ugyanakkor fontos eredmény, hogy a reformáció új önmeghatározásra sarkallta a katolikusokat, az anyanyelven zajló hitviták során az egyház megszabadult a középkori egyház számos „ballasztjától”, és szilárd, védhető, „hódításra” alkalmas új katolikus álláspontot alakított ki.

Bitskey István, a kötet jegyzetanyagának lektora hangsúlyozta, hogy a friss kutatási eredményeket magában foglaló kritikai sorozat irodalomtörténeti és textológiai szempontból egyaránt időtálló lesz. A könyv azonban nemcsak Pázmány Péter és az „ellenreformáció”, pontosabban a katolikus megújulás kutatói számára lehet érdekes, a művet olvasva a hitviták módszertanát, retorikai mechanizmusait is tanulmányozhatjuk.

Pázmány a protestáns kritikával szemben mindenekelőtt tisztázni igyekezett a Máriával és a szentekkel kapcsolatban emlegetett „imádás” és „tisztelet” fogalmakat. A református bírálat a túlzott ereklyekultuszt és a különböző katolikus „ceremóniákat” is érintette, amelyhez Bitskey István szerint elsősorban a népi vallásosság vadhajtásai szolgáltattak alapot. A protestánsok által hangsúlyozott sola Scriptura (egyedül a Szentírás) elvre is reagáló Pázmány fontos vitairatával a Bibliára, az Egyház hagyományára, az ókeresztény írókra és a középkor teológusaira, valamint a trienti zsinat eredményeire építve iskolateremtő módon adott „keresztyéni feleletet” kora szellemi és spirituális kihívásaira.

Pázmány Péter: Keresztyéni felelet a megdicsőült szentek tiszteletirül (1607), s. a. r., jegyz. Ajkay Alinka, Universitas Kiadó, Budapest, 2017.

Fotó: Merényi Zita

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria