A mindent túlélő szeretet

A megnyitó ünnepségen részt vett Ternyák Csaba egri érsek, az Amerikából hazaérkező művész, Novák István főigazgató, városunk vezetői, a Liska József és a Nagyboldogasszony katolikus iskolák diáksága és pedagógusai.

Fisch O. Róbert Magyarországon, Budapesten született, és csodával határos módon túlélte a náci koncentrációs táborokat. A háború után Magyarországon fejezte be orvostudományi tanulmányait, majd az ’56-os forradalomban való részvétele miatt Amerikába emigrált. A Minnesotai Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján kezdte és gyakorolja a mai napig orvosi hivatását. Egy genetikai betegség (fenilketonúria) klinikai kutatása révén nemzetközileg elismert professzorrá vált. Holokauszt-élményét évtizedekig magánügyként kezelte. Amint rátalált képzőművészi hivatására, a közönség elé tárta megrázó tapasztalatait ezzel az üzenettel: Maradjunk emberségesek minden körülmények között!

A jászberényi kiállításmegnyitón műsort adtak a Liska József Katolikus Erősáramú Szakközépiskola tanulói, énekkara és pedagógusai. A méltató szavak után Fisch O. Róbert mesélt élete indulásáról, a koncentrációs táborba kerülés körülményeiről, majd a hazatérést követő újrakezdésről. Tanúsága szerint nincsenek szavak ilyen fokú brutalitás kifejezésére. A művészi önkifejezési formák valamennyire segítenek elmondani, hogy mint individuum hogy élte meg az őt ért kegyetlenséget, és hogy tudta azt saját javára fordítva beépíteni személyes sorsába. Nem borzalmakról, embertelenségről, szomorúságról volt szó: Fisch élete a pozitív traumafeldolgozás példája. Nincs kínzó bosszúállási, bűnbak-keresési vágy, gyászban való ragadás. A mindent túlélő szeretet szépségéről és a megbocsátásról beszélt; azt az üzenetet viszi mindenhová, hogy a szeretet fölötte áll a gyűlöletnek. A vérzivataros időkben az együttérzés, a jóakaratú emberek segítőkészsége adott neki erőt a túléléshez, a reményhez.

Előadása után Fisch O. Róbert beszélgetést kezdeményezett a diákokkal, elsősorban arról, hogy milyen értékrend mentén határozta meg önmagát a nehéz években, és milyen gondolatok, célok segítettek az újrakezdésben.

A kiállítás képei és a melléjük írt szubjektív prózai szöveg együttes hatása drámai, átható és megrendítő. Hogy lehetett ilyen brutalitást kibírni és utána hazatérve az életet folytatni, a lelki békét és harmóniát megtalálni? A kiengesztelődést és megnyugvást Fisch O. Róbert szavai adják: „Az emberséges cselekedetek és az együttérzés még ezekben a szomorú emlékekben is magasan fölötte ragyognak a sötét, embertelen brutalitásnak. (…) Még jót is lehet tanulni az emberiség eme legszörnyebb tragédiájából. Az életben – de még a halálban is – az emberi szellem, a szeretet és az eszmék kell hogy vezessenek bennünket. Napjaink végéhez érve és cselekedeteinket számbavéve azt kell mérlegelnünk, vajon jót cselekedtem-e magam és mások számára. Jól használtam-e fel az időmet, értékes és hiteles volt-e az életem? Választanunk kell, hogy elnyomók akarunk-e lenni, kihasználva mások nyomorúságát, vagy pedig megmaradunk emberségesnek az embertelenségben is.”

A kiállítás tanítási időben megtekinthető a kollégium nagytermében.

Magyar Kurír