A karácsony felhívás a születés és az élet iránti tisztelet helyreállítására – Éjféli mise Győrben

Hazai – 2020. december 25., péntek | 16:41

Veres András győri megyéspüspök karácsony éjjelén ünnepi szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A főpásztorral koncelebrált Böcskei Győző, a székesegyház plébánosa, Méry László püspöki titkár, valamint a Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet elöljárói, Reisner Ferenc rektor, Kálmán Imre prefektus és Bognár István spirituális.

Angyali üzenet szólt a pásztoroknak: „Íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus” (Lk 2,10–11). A hívő ember örömének oka Jézus születése, mert az Isten Fiának születésében saját életünk is értelmet, célt, megvilágosodást nyer. Jézus azt mondta: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10) – vagyis, hogy életünk boldog legyen. Fáj az embernek, hogy milyen sokan nem ismerték még fel, hogy Isten gyermekei vagyunk mindnyájan, akik emberként e földre születtünk.

Az élet, amelyre életünk hivatott teljesen meghaladja földi létünk határait. Az isteni életre való eljutás, vagyis az Istennel közösségben megélt élet jut el arra a teljességre, amelyet semmilyen más úton-módon megtapasztalni nem vagyunk képesek. Ady Endre írta Az Úr érkezése című versében: „Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul, / Átölelt az Isten” – aki ezt a pillanatot, az Úr ölelését megérzi, soha nem felejti el élete folyamán. A természetfeletti élet nagyszerűsége mutatja meg emberi életünk nagyságát, értékét, méltóságát. Jézus születése világít rá életünk egyedülálló méltóságára, arra, hogy Ő magára vette emberi életünket, hogy mi, emberek Isten gyermekei lehessünk – az isteni élet belénk oltassék. Rádöbbent bennünket arra, hogy a földi élet nem a végső valóság az ember számára, mert örök életre születtünk, örök életre teremtettünk. Szent Pál apostol írja, imént hallottuk a szentleckében: „Megjelent Isten Üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11) – vagyis a nem hívő embernek is természetfeletti hivatása van. Sajnos nem mindenki jut el e méltóság felismerésére, éppen ezért nem is tiszteli sem a saját életét, de a másik ember életét sem. Fájdalommal éljük meg, hogy hiánycikké lett a kölcsönös tisztelet, nagyon sok megalázó kapcsolat létezik az emberek között.

Vissza kell szereznünk az élet méltóságának tiszteletét: karácsony felhívás a születés és az élet iránti tisztelet helyreállítására – hangsúlyozta prédikációjában Veres András püspök. – A hívő ember a kinyilatkoztatás által is megerősítve védi az emberi életet mint Isten ajándékát. Szent II. János Pál pápa Az élet evangéliuma kezdetű pásztorlevelében írja: „Isten emberszeretetének Evangéliuma, a személy méltóságának Evangéliuma és magának az életnek az Evangéliuma egy és oszthatatlan Evangéliumot alkot” (EV 2). Ezért a hívő ember, a jóakaratú emberekkel összefogva tegyen meg mindent azért, hogy környezetében az emberi életet, az emberi méltóságot tisztelet övezze mint Isten ajándékát.

Adjunk hálát Istennek azért az ajándékáért, amelyre most karácsonykor döbbenhetünk rá, hogy Isten a mi emberi életünket felemelte a vele való közösségbe. Adja Isten, hogy mindnyájan ennek tudatában, ennek örömével tudjunk élni a világban, és ott, ahová a Gondviselés állít bennünket. Tegyünk meg mindent azért, hogy az emberi élet szent legyen, szent maradhasson – zárta szentbeszédét a Győri Egyházmegye főpásztora.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria