A Kárpát-medencében Kelet és Nyugat között élünk, ezt mindig tudnunk kell – Interjú Bubnó Tamással

Kultúra – 2020. június 2., kedd | 15:32

Évről évre fellép a Klassz a pARTon! fesztiválon Bubnó Tamás kórusa, a Szent Efrém Férfikar. Miért gyökerezik a földbe a lábunk a bizánci zenétől? És miben ihlette meg a II. János Pállal való találkozás? Ezekről a kérdésekről beszélgetett Csabai Máté a neves karnaggyal.

– Édesapja görögkatolikus lelkész volt. Emlékszik rá, ön hogyan találkozott a bizánci zenével?

– Két-három éves koromban, emlékszem, felvittek a kertünk végében álló templomba, ahol édesapám volt a pap. Vasárnaponként szép ruhába öltözött, azon mindig megdöbbentem, ha láttam. A nagypapám is élt még, aki szintén pap volt, világtalan, kívülről tudta az evangéliumokat. Nekem kellett ellenőriznem, hogy jól mondja-e őket. Így találkoztam azzal, hogy a kétszáz fős gyülekezet teli torokból énekli a himnuszokat, a különleges dallamvilágú énekeket. Volt már akkoriban rádió, de nem voltunk körülvéve zenével úgy, mint most. Amikor zene szólt, az mindig ünnepi alkalom volt.

– Önt nem lelkésznek szánták?

– Sem apámnak, sem nagyapámnak nem volt kifejezetten ilyen szándéka. Édesapám jól hegedült, barátai között volt Bárdos Lajos, édesanyám zongoratanító volt. Úgy látták, engem a zene érdekel, ha nem is annyira, mint a foci, de majdnem annyira.

– A bizánci egyházi zene egészen különleges atmoszférát jelent, az embernek földbe gyökerezik tőle a lába.

– Igen, ezzel én is egyetértek. Teljesen más, de talán mégis a törzsi zenéhez tudnám hasonlítani a hatását. A bizánci zenében megszűnik az idő, nincs olyan kényszerítő hatása, mint a mai világunkban általában. A nagy himnuszköltők, Damaszkuszi Szent János vagy Majúmi Szent Kozma a dallamot és a szöveget együtt alkották meg, az imádság lelkiállapota inspirálta ezeket a zenéket. Egyre inkább érdekel a Közel-Kelet zenéje is, az ősi szír, libanoni dallamvilág, ami a bizánci zenére is hatott. Méltatlanul keveset foglalkozunk ezzel Európában, a saját, egyébként csodálatos zenekultúránk köt le minket. Ma, hála az internetnek és a könnyebb utazásnak, közelebb kerülhetünk a Kelet zenéjéhez.

– Amikor 2002-ben megalapította a Szent Efrém Férfikart, gondolta volna, hogy erre a zenei világra ilyen igény lesz?

– Nem, nem gondolkodtam ezen. Eszembe nem jutott volna korábban, hogy egy férfikar vezetésével fogom eltölteni szakmai életem jelentős részét. 2001-ben a doktori disszertációmon dolgoztam, és Kárpátalján járva kezembe került Boksay János karnagy férfikarra komponált liturgiája. Ehhez a műhöz szerveződött a kórus a Budapesti Énekes Iskola felnövekvő tanulóiból, köztük saját gyermekeimből és zenésztársaimból, akikkel addig dolgoztam. Új feladat volt, mert az énekesiskolában a nyugati zenével foglalkoztunk, az énekkarral pedig kezdetben a Kelet zenéjével. (Mára repertoárunk kiterjed a magyar és a kortárs zenére is.) Így került fel a Szent Efrémmel Magyarország mint fehér holló a bizánci zene térképére. A lengyelországi Hajnówkában rendezték a legnagyobb bizánci zenei fesztivált, ahol megnyertük a kategóriánkat. Lett is botrány az oroszoknál abból, hogy egy ilyen versenyt miért magyarok nyernek. Ezzel persze mi nem foglalkoztunk.

– A Budapesti Énekes Iskolában a schola cantorumok oktatási módszerét alkalmazzák. Miben áll ennek a lényege?

– Erről az ősi oktatási módszerről már 596-ban is úgy beszéltek, hogy elég régóta létezik. Lényege, hogy a gyerek 7-8 éves korától, amikor hangja és értelme is nyiladozik, együtt teljesítsen szolgálatot a tanáraival. Az osztályteremben jelen van a tanár–diák viszony hierarchiája, de ez megszűnik, amikor közösen szolgálnak, mert tisztában vannak vele, hogy a szolgálatban a másik pontosan ugyanannyit ér, mint én.

– Isten előtt mindenki egyenlő...

– A nagy ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor, pünkösdkor, a Mária-ünnepeken a tanár és a diákok közösen énekelnek a szentmisén. A schola-rendszer a Vatikánban jött létre, ma a leghíresebbek az angol scholák, de működnek Németországban és számos helyen Európában. Hihetetlenül jó érzés más scholák tagjaival találkozni, mert bármilyen más országban éljenek is, hasonló élményeink vannak, ami összeköt bennünket.

– Koncertsorozatuk címe: Orientale Lumen. A szókapcsolat annyit tesz: Kelet világossága, és II. János Pál pápa 1995-ös apostoli leveléből származik, amely új fejezetet nyitott a nyugati és a keleti kereszténység viszonyában. Mit jelent ez a levél az ön számára?

– II. János Pál pápa kézfogását a mai napig a tenyeremben érzem, és soha nem felejtem el, amikor a szemembe nézett, noha a találkozás nem tartott tovább három másodpercnél. A kérdésére válaszolva: „Ut omnes unum sint.” – „Hogy mindnyájan egyek legyünk.” Ez volt a görögkatolikusok jelmondata 350 évvel ezelőtt, a gyakorlatban azonban ez nem ilyen egyszerű. II. János Pál levele forradalmi volt, az előző pápák azt kívánták tőlünk, görögkatolikusoktól, hogy térjünk meg a római katolicizmusba, ő viszont felszólított minket, hogy őrizzük meg a keletiségünket, a bizánci lelkületet, a zenét, a Kelet világosságát. Nem tudhatjuk, a megosztottságnak milyen szerepe van az isteni tervben, de lényegi párbeszéd csak akkor lehet a két irányzat között, ha mindenki rendet tart a saját portáján.

A magyarok élete mindig Kelet és Nyugat között zajlott – sokan sokféleképpen megfogalmazták már ezt. Amíg a Kárpát-medencében élünk, tudnunk kell, hogy ez ilyen hely. Nekem hungarustudatom van, itt élek sokféle felmenővel és őssel, akik között nem csak magyarok voltak. Mint Liszt vagy Kodály, akik nem vérségileg voltak magyarok, de idetartoztak. Ennek a világnak a különleges szellemiségéhez tartozik a sokféleség, hogy tucatnyi nemzet él együtt, és képesek békében élni.

– Évek óta visszatérő vendégek a Klassz a pARTon! fesztiválon. Hogyan ismerkedett meg Érdi Tamással és Érdi Mártával?

– Márta Cimbora című műsorában az Énekes Iskola több diákja is énekelt. Amikor évekkel később Márta invitált, hogy vegyünk részt a Szent Efrémmel a Klassz a pARTon!, örömmel csatlakoztunk. Ma már történelmünk van a fesztivállal, fantasztikus koncertjeink voltak. Sosem volt semmi probléma, pedig mindig kockázatosabb nem templomban vagy hangversenyteremben, hanem szabad téren énekelni. Mindig jó idő volt, mindig sokan voltak, remélem, ezután sem lesz másként.

– Augusztus második felében megtartják a fesztivált. Mit hallunk majd a kórustól?

– Kertesi Ingriddel fogunk együtt énekelni keleti és nyugati dallamokat egyaránt. A repertoárirodalomban elég gyakoriak a szopránénekesnőre és a cappella férfikarra írt darabok, ilyenekből válogatunk majd.

– Az interneten hódított az a videó, amelyben a Fonográf egyik számának szövegét aktualizálták. Ezek szerint a humor a koronavírus-járvány idején sem hagyta el önöket.

– Nem, semmiképpen. Humoros társaság a Szent Efrém Férfikar. Aki hallotta már a BMC-ben az év végi koncertsorozatunkat, tudja, hogy azokon a koncerteken is szoktunk bolondozni. Az eredeti Fonográf-sláger akkor jelent meg, mikor könnyűzenei szerkesztő voltam a rádióban. Most az autóban ülve, arcomon a maszkkal jutott eszembe, hogy a „Viktória” szónak ugyanaz a ritmusa, mint annak, hogy „pandémia”. Nem gondoltam volna, hogy az interneten ilyen karriert fut be a felvétel. Lesz következő is, de hogy mi, azt még nem árulom el.

– Reméljük, amikor élőben hallhatjuk önöktől, a pandémiáról már múlt időben beszélünk.

– Az lenne jó, igen! Az elmúlt hónapokban nekünk is tartanunk kellett magunkban a hitet, hogy ez egy átmeneti időszak. Komoly csapások érték az egész szakmát, de tudnunk kell, hogy a Kárpát-medence nem ugyanaz a kultúrája nélkül. A Szent Efrém Férfikar vallja, hogy a kultúra nemcsak azt jelenti, hogy néha elmegyünk egy-egy hangversenyre vagy színielőadásra, hanem hogy naponta teszünk is valamit, ami a lelkünk ápolásáról szól.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Csabai Máté/papageno.hu

Fotó: Érdi-Harmos Réka

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria