A középkori kánonjogi kéziratok leíró katalógusa

Kultúra – 2018. december 9., vasárnap | 13:45

Az elmúlt kilenc évben a cambridge-i Gonville and Caius College középkori kánonjogtörténeti anyagában végzett részletes kodikológiai, paleográfiai, valamint összehasonlító szövegkritikai vizsgálatok lezárásaként Szuromi Szabolcs befejezte a gyűjtemény új katalógusának elkészítését.

A kiadásra előkészített gazdag anyag, részletes, úgynevezett tartalmi-leíró műfajban tárgyalja az egyes 8. és 15. század közötti kéziratokat. A kutatás során sikerült a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorának az egyes kéziratokon belüli szövegek szerzőire, valamint a keletkezési helyre és időre vonatkozó jelentős módosításokat elvégeznie. Mindezen túl, a több különböző helyen és időben íródott, majd azt követően egyesített anyagból álló kódexekről (colligatum) alapvetően teljesen új, az őrzési helyet vagy helyeket is magában foglaló pontos meghatározásokat tudott tenni. Az elvégzett komoly szakmai munkával, a középkori kánonjogi kéziratok tárgyalt időszaka tekintetében felfedezett alapvetően új, és a modern kritikai elvárásoknak megfelelő tények lényegileg rajzolják át az eddig Montague Rhodes James nevéhez fűződő tudományos képet (†1936).

Az ezév november 26. és december 3. közötti időszakban olyan jelentős szövegtanút is sikerült Szuromi Szabolcsnak azonosítania, mint a korábban Bartholomeus exeteri püspöknek tulajdonított (1115–1184) és a 13. századra datált, Kent-tartományban keletkezettként ismert kéziratot. A kódexről Szuromi professzor kellő érvekkel bizonyította, hogy egy tizennyolc különböző személy által másolt, több műből összekötött munka, amelynek első egysége Beda Venerabilis (†735) De natura rerum (A dolgok természete) című művét tartalmazza, és a 10. század harmadik negyedében másolták ír területen.

Ezt a szakaszt folytatja egy a 11. század közepéről, a Monte Cassinoi Kolostorban másolt, a szerzetesek mindennapi imádságáról és Istennek szentelt tevékenységének a rendjéről szóló rész, amely egy lelki-tükörrel és az igaz hit összegzésével fejeződik be.

A harmadik – ugyanezen kódexbe kötött – mű, Laoni Szent Anzelm (†1117) Enarrationes in cantica című munkája, melyet minden bizonnyal a 12. század elején másoltak Bolognában. A következő egység, Rufinusnak a Decretum Gratiani-hoz összeállított Summája (1157–1159 körül) egy eddig ismeretlen, teljes és a 12. század második feléből Bolognából származó szövegtanúja.

A kötet végén újra ír pergamenen egy 13. század első évtizedéből származó listát olvashatunk a szentírási kánonról.

Szuromi Szabolcs Corpus Christi College-ban végzett kutatásai is nemzetközileg kiemelkedő tudományos eredményre vezettek, amelyet különösen is alátámaszt, egy eddig nem ismert – a jelenleg legrégebbinek tartott négy Decretum Gratiani kézirat szövegével megegyező – korai Párizsban másolt kódexet sikerült azonosítása.

Az azonosított középkori kánonjogi kéziratokból, egy nagyon élénk; az oktatásban, a szerzetesi és egyházmegyei életben jelentős szerepet játszó kánonjogi kultúra rajzolódik ki előttünk a 8. századtól a 13. századig, amely magában foglalja a megszületett munkák Itália, Franciaország és az ír területek közötti – a kor viszonyaihoz képest – gyors áramlását és egymásra való hatását.

Forrás és fotó: PPKE

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria