A látott dolgok szerkezete – 120 éve született Barcsay Jenő festőművész

Tanár kollégája, Szőnyi István meg is kérdezte tőle egy alkalommal, félig-meddig viccesen: „Tudok-e anatómiát? Erre én elég komolyan azt válaszoltam, hogy én bizony csak annyira értek az anatómiához, mint bármelyik festő kollégám, de még nem jutottam odáig tudás tekintetében, hogy azt módszeresen taníthassam. Megpróbálom.”

Így emlékezett főiskolai tanárságának kezdeteire Barcsay Jenő jóval később, az Új Írásban megjelent önéletrajzában. Hogy milyen messzire jutott vele, azt mindannyian tudjuk. Az eleinte háromezer példányban kiadott Művészeti anatómia című albumát mára tizenöt nyelvre lefordították, és egyetemi tankönyvként használják. Ez Barcsay Jenő festőművész-tanár közismert oldala. Most azonban lássuk a mester másik arcát.

Festőállványok a délutáni alkonyatban, a műterem magányában, csak a mozdulatlan tárgyak uralják a képeket. Síkidomok, négyzetek, téglalapok, háromszögek, sőt dombos tájak, minden térhatást mellőzve. Arc nélküli fejek, sematikus, erősen stilizált figurák aranyban és feketében. Festmények a mindent elárasztó leegyszerűsítés szellemében. Óriási a különbség. Anatómiai rajzain a dübörgő, tökéletes realizmus, míg festményein a mindent kockákra és háromszögekre bontó kubizmus vagy inkább konstruktivizmus. Mintha csak két különböző ember munkái lennének. De nem, Barcsay Jenő életművében jól megfér egymás mellett a kettő.

Persze az elmúlt évtizedekben már hozzá is szokhattunk ehhez. Az aukciókat és a kiállításokat járva jó eséllyel találkozhatunk Barcsay-alkotásokkal, többnyire a festményeivel. A rajzaival meglepő módon sohasem. Időnként föl-föltűnik egy-egy kép a korai korszakából is, amikor még nem fedezte fel magának a kubizmust. Mindenképpen különleges művészi életút az övé, kivételes, ahogyan a rendkívül összetett emberi csontváztól és izomzattól eljutott a legegyszerűbb geometriai idomok ábrázolásáig. Mindkettőben sikeres volt. Manapság egy Barcsay-kép kikiáltási ára az árverésen magasnak mondható, akárcsak kortársának, Bortnyik Sándornak a modernizmus szellemében készített festményeié. Az avantgárd apostolaként ismert Kassák Lajos alkotásai, képarchitektúrái érdekes módon már kevésbé népszerűek, talán azért, mert a képei nem mesélnek történeteket, mint Bortnyik művei. Igaz, Barcsay festményei sem, de anatómiakönyvének népszerűsége miatt ő abszolút tekintély.

Életének fontos helyszíne volt Szentendre, ahol sokan ismerték. Eleinte a művésztelepen lakott, később saját házában, a Zenta utcában. Főleg a nyarakat töltötte a Duna menti kisvárosban. 1929-ben csatlakozott a Szentendrei Festők Társaságához. Hosszú életű ember volt, 1900-ban született, és 88 évesen halt meg Budapesten. Sokan emlékezhetnek még rá a szentendreiek közül is, bottal közlekedő, jellegzetes alakját jó néhány fénykép őrzi. Pesten a lakása az Andrássy úton volt, nem messze a Képzőművészeti Egyetem (akkor főiskola) épületétől. Ebédelni a Magyar Újságíró Szövetség éttermébe járt, ami az akkori nevén Népköztársaság útja 101. szám alatt volt. E sorok írója 1973-tól 1976-ig, három éven át minden szerdán örülhetett a mester jelenlétének, aki egy másik asztalnál ült két jó ismerősével. Az egyikük Ruzicskay György festőművész volt, a másikuk egy ismeretlen hölgy. Ebéd után mindhárman fölkerekedtek, és elballagtak a Kodály Köröndhöz, beültek egy kávéra az ottani eszpresszóba. Mi hárman, újságíró-, tördelőszerkesztő-gyakornokok szintén oda mentünk, így azután, ha távolabbról is, gyakran láthattuk a mestert.

Legismertebb művei – az anatómiai rajzain kívül – talán nem is táblaképei, hanem a nagyméretű mozaikjai. Mint például az az 1970-ben a szentendrei művelődési házba készített arany hátterű, monumentális mozaik, amely élete fő művének számít. Óriási a kontraszt a tömören, sötét színekkel ábrázolt, stilizált figurák és a vakítóan világos arany háttér között. Az ehhez készített, szintén nagyméretű szénvázlatot kiállítják időnként a Nemzeti Galériában. Egy ilyen alkalommal közelebbről is megfigyelhetjük a mű létrejöttének folyamatát. Bepillanthatunk egy kép készítésének fázisaiba. Mindig érdekesek az előzetes vázlatok, amelyek a főművekhez készülnek.

Barcsay nem csak a Művészeti anatómia című könyvét rajzolta és írta élete során. Erősen foglalkoztatta a tér és a forma problémája is, persze művészi szempontból. Erről szólnak a Forma és tér, valamint az Ember és drapéria című, szintén tankönyvként is használatos albumai.

Az 1900-ban, 120 évvel ezelőtt született mesternek most Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban rendeztek kiállítást. Barcsay sokoldalú munkásságának esszenciáját láthatjuk itt. Konstruktivista tájképei, kubisztikus hatású nonfiguratív festményei, arany hátterű mozaiktervei egyaránt megtekinthetők a múzeum kiállítótermeiben.

Szöveg: Mészáros Ákos

Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum Facebook-oldala; Szentendre.hu

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. október 18-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.