A Magnificat egy életprogram – A csíksomlyói kegytemplom búcsújának üzenetéből idézünk

Mária a Magnificatot nem az angyal előtt mondja el. Az előtt nem tudja elmondani, aki ilyen örömhírt hoz neki, és megosztja vele, hogy benne beteljesedik az írás, a próféták jövendölése. Szüksége van a személyes találkozásra rokonával, hogy megtalálja a szavakat, hogy felismerje, mi az ő hivatása, hogy felfedezze azt a nagyságot, ami ott van az életében. Ebben a helyzetben személyes vallomással magasztalja Istent, dicsőíti tetteit, jóságát, irgalmasságát, igazságosságát, gondviselő szeretetét. Zakariás is ugyanígy eltelik majd János születésekor a Szentlélekkel, és így énekel:

„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét!”

Az Egyház mindennapi imájában jelen van a Magnificat, hiszen mindig van okunk Isten dicsőítésére, és ő minket is részesíteni akar abban az élményben, hogy megvallhassuk a magunk életének hálaénekét. Megadja a megfelelő embereket, akiknek jelenlétében megfogalmazzuk és kimondjuk saját életünk Magnificatjának szavait. De az Úr látogatása megelőzi mindezt, Ő ad nekünk erőt, indíttatást, hogy felkeressük a mi emberünket. Tudom, hogy meglátogatott ember vagyok? Befogadom a hozzám érkező Urat?

Mária egy olyan kereszténységről tesz tanúságot, amely csak akkor lesz igaz, amikor az Istennel való találkozást követi a tettekben megnyilvánuló szeretet mások iránt. Nem érzi magát kiváltságosnak, hanem útra kel, hogy szolgáljon. Boldoggá akar tenni mást. Miért a szolgálat tesz minket igazán boldoggá? Mert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket. Ő maga az ajándékozó, az ajándék.

Forrás: romkat.ro

Fotó: Suciu Dorottya

Magyar Kurír