A máriapócsi kegykép országjárásának második napja – Nyírcsaholy

KÉPGALÉRIÁVAL – klikk a képre!

Régóta hagyomány Nyírcsaholyban, hogy az augusztusi, Nagyboldogasszony-napi búcsún gyalogos zarándoklat keretében vesznek részt a hívek Máriapócson. Ez a márciusi délelőtt is ahhoz hasonlított, ahogyan a csaholyiak zarándokolni indulnak, hiszen kereszttel, templomi lobogókkal a görögkatolikus és római katolikus hívek együtt indultak útnak. Egyetlen dolog hiányzott: az a hordozókép, amelyet mindig magukkal visznek Máriapócsra a Szűzanyához. Most nem volt erre szükség, hiszen, ahogy a kegykép köszöntésekor Mihálku Attila polgármester fogalmazott: „valamiféle fordított zarándoklat történt ma: ünnepi, lelki készülődésünket az koronázta meg, hogy az Istenszülő otthonunkban keresett föl minket.”

„Eljött a nap, mit várva vártunk” – idézte a karácsonyi népéneket Ivancsó Sándor nyírcsaholyi parókus, kerületi esperes, hiszen a kegykép látogatását hosszú heteken át tartó lelki, imádságos előkészület, teljes, szeretetteli összefogás az egyházak és az önkormányzat között, a falu egész közösségét – felekezettől függetlenül – megmozgató szervezés előzte meg.

Ivancsó Sándor továbbá a máriapócsi akathisztoszból (a görög hümnosz akathisztosz, ’nem ülve éneklendő himnusz’ kifejezésből: a bizánci liturgiában az Úr Jézus, Szűz Mária, egyes szentek tiszteletére, a halottak emlékére írt ájtatosság, melyet állva végeznek – a szerk.) is idézett: a „bölcs szónokok, mint néma halak” állnak az Istenszülő csodái, szeretete, oltalma előtt. Az imádság sorai hűen fejezik ki a hívekhez ellátogató máriapócsi Szűz Mária-ikonnal való „csodás” találkozást, amely az egyéni megrendültséget a közös tapasztalatban egyesíti.

Fotó: Hajdúdorogi Egyházmegye

Magyar Kurír