Szerzetesrendek az üzleti életben – interjú Wildner Ágosttal

A szerzetesrendek hosszú évszázadokon keresztül önfenntartók voltak, így történelmi előzményei vannak az ez irányú mai törekvéseiknek – de milyen területen találhatja meg a helyét az üzleti világban egy szerzetesközösség?

Jó példa erre a Boldogasszony Konyhája, amely 2013 szeptemberében kezdte meg működését. A konyha üzemeltetését végző cég kezét a kisebbségi tulajdonosként jelen lévő Portus Buda Group Zrt. (PBG) ez év áprilisában engedte el, ezáltal a Boldogasszony Konyhája önjáróvá vált. A konyha koncepciója Wildner Ágost, a PBG vezérigazgatója nevéhez fűződik.

A képen láthatók balról jobbra: Eszter Elemér, az igazgatóság tagja, Portus Buda Group Zrt; Tornay Krisztina M. Petra korábbi tartományi tanácsos, Boldogasszony Iskolanővérek; Ulrik M. Monika korábbi tartományfőnöknő, Boldogasszony Iskolanővérek; Bittsánszky Sarolta vezérigazgató-helyettes, Portus Buda Group Zrt.; Lobmayer M. Judit tartományfőnöknő, Boldogasszony Iskolanővérek; Wildner Ágost vezérigazgató, Portus Buda Group Zrt.

* * *

– A konyha szó magában foglalja az étkezést magát, de mi is pontosan a Boldogasszony Konyhája, és mikor indult?

– Két éve a Boldogasszony Iskolanővérek megkerestek, és segítségünket kérték a Patrona Hungariae leánygimnáziumban működő konyha veszteségének csökkentésében. Több lehetőséget is felkínáltunk nekik, végül létrehoztunk egy önálló, külön értelmezhető céget: ez lett a Boldogasszony Konyhája Kft., ahová átvettük a korábbi több mint húsz munkatársat, akik ezen cég keretén belül dolgoztak tovább.

A konyha átalakítása során a beszállítás kérdésével is nagyon sokat foglalkoztunk, egyrészt gazdaságossági szempontok miatt, másrészt fontosnak tartottuk az alapanyagok kiváló minőségét is. Az iskolába járó diákok szülei közül többen szállítanak a konyhára élelmiszert, illetve rajtuk kívül őstermelők termékeit is használják a nővérek. A konyha vezetését elég nagy kihívások elé állítja az, hogy nagyon alacsony normatívából kell előállítani a lehetőség szerinti legjobb minőségű ételt.

– Miként alakult a cégvezetés?

– A nővérek életében a konyha először talán egy ijesztő és nehezen megfogható kérdés volt, hiszen a vállalkozásban nem volt tapasztalatuk, de az elmúlt két évben, amióta ennek a konyhának a gondolata kipattant a fejünkből, azóta nagyon sokat tanultak erről a világról. Számukra is igazán fontos lett az, hogy olyan kis motorokat hozzanak létre, amelyek által javakat tudnak termelni.

A cég vezetésére két, egyházi iskolás múlttal bíró ügyvezetőt kértünk fel, majd új sütőket, edényeket vettünk. A koncepciónak az is része volt, hogy a korábbi 600 adaghoz képest sokkal többet, majdnem 1500 adagot főzzenek a létesítményben, így más katolikus iskolát is ellássanak. Ezek a törekvések hiánytalanul megvalósultak.

– A szerzetesrendeknek segítségre van szükségük, hogy az üzleti világban megállják a helyüket?

– A PBG missziójának tekinti azt, hogy segítse a magyarországi szerzetesrendeket és a történelmi egyházakat, hogy az üzleti világban jobban tájékozódhassanak. Küldetésünknek érezzük, hogy az önfenntartó működés felé segítsük ezeket a számunkra fontos szervezeteket. Ezt úgy tesszük meg, hogy egymás mellé áll egy nonprofit és egy forprofit vállalkozás, ezáltal közösen hozunk létre valamit, ami az üzleti világban is értelmezhető és önfenntartó.

– Veszélyes lehet az üzleti világban való tájékozódás, vagy különleges ismeretek szükségesek hozzá?

– Nem gondolnám veszélyesnek. De az tény, hogy az államosítások miatt a magyarországi szerzetesrendek, történelmi egyházak kicsit elfelejtették, hogyan érdemes kezelni az ingóságokat vagy a vállalkozásokat. Ebben segítjük őket azzal, hogy ezt a tudást átadjuk, ezáltal visszatalálnak arra az útra, amely a II. világháborúig jellemezte őket. Addig ugyanis gazdálkodtak, és maguk termelték meg javaikat.

– Visszatérve a Boldogasszony Konyhájára, a többségi tulajdonos a rend, de emellett más tulajdonosok is vannak. Ennek tudható be a konyha sikere?

– A konyha sikerességét valóban segítette az üzleti szellem megjelenése a cég életében, amely szerint a nyereségesség is szemponttá vált. Másrészről azonban a nővéreknek a többségi tulajdonossága nagyon fontos, hiszen az ő épületükben működik a konyha, amely alapvetően az ő igényeiket szolgálja ki. Célunk az, hogy hosszabb távon, amikor a konyha már nyereséget termel, akkor az a nővérek önfenntartó működését támogassa.

– Hány iskolával van kapcsolatban a konyha?

– Jelenleg négy általános iskolának és egy óvodának szállít a konyha ételt. Azt gondoljuk, hogy ez az a szinergia, amely példamutató lehet az ilyen új együttműködések kialakítására. Az egész szépsége, hogy egy szerzetesrend konyhája lát el több katolikus iskolát, ráadásul ehhez a pékárut a Máltai Szeretetszolgálat péksége biztosítja.

Az iskolai étkeztetésen túl a legkisebb iskolai rendezvényektől az öregdiák-találkozókon át akár több száz fős céges rendezvényeket is ellát a Boldogasszony Konyhája.

– A Boldogasszony Konyhája vagy akár a rend mennyire van attól, hogy önellátó legyen?

– Ma sajnos minden szerzetesrend messze van attól, hogy teljes mértékben önellátó legyen, de több rendnél látható a szándék és az igény is erre. Az utóbbi tíz-tizenöt évnek az újdonsága, hogy ez a gondolat felmerült, és többen határozott lépéseket is tesznek ebbe az irányba. Erre példa az ingatlanok jobb kihasználása, azaz olyan funkciókat költöztetnek egyházi vagy szerzetesrendi épületekbe, amelyekkel pénzt tudnak keresni.

– Miért indulhatott meg tíz-tizenöt éve az a folyamat, hogy a szerzetesrendek próbálnak saját lábra állni és anyagilag függetlenedni?

– Talán ennyi időnek kellett eltelnie a rendszerváltás után, hogy az egyházi szervezetek felismerjék azt a kiszolgáltatott pozíciót, amit az állami normatívára való támaszkodás jelent számukra. Ez alatt azt értem, hogy az adott kormányzat bármikor felülbírálhatja a támogatás mértékét, amely a szervezet társadalmat szolgáló funkciójára, az oktatásra vagy akár az egészségügyi szolgálatára is hatással lehet.

– Milyen szektorok azok, ahol a szerzetesrendek meg tudják állni a helyüket?

– Nem biztos, hogy ezt le kéne szűkíteni valamilyen iparágra vagy területre. Minden szerzetesrend múltjában megvan, hogy mi jellemző rá, mivel foglalkozott korábban, milyen területen volt aktív. Van olyan szerzetesrend, amely régen borászatban volt érdekelt, vagy nagy erdői voltak, esetleg mezőgazdasági területei, illetve ingatlanjai, melyeket bérbe adott. Szabad a pálya, a jó erkölcsök által megszabott keretek között bármivel szabad foglalkozni.

– Többeket csak a pénz motivál, mások pedig álszent módon viszonyulnak hozzá. A pénzhez való egészséges viszonyulásra is jó példát mutathatnak ezek a rendek?

– Sokan azt gondolják, hogy aki pénzt keres, az bűnt követ el, vagy az egész pénzkeresés valami erkölcstelen dolog. Mi örömmel keresünk úgy pénzt, vagy támogatjuk úgy a szerzetesrendek bevételének a növekedését, hogyha tudjuk, hogy ezt a pénzt társadalmat szolgáló tevékenységre fordítják.

– Sokat lehet hallani, olvasni a jó közgazdaságtanáról, az erkölcsös gazdaságról. Miért olyan aktuális ez a mai világban?

– A keresztény társadalmi elvektől egyáltalán nem áll távol a pénz, az üzlet vagy az üzletgenerálás. Ezek nem távol álló és idegen fogalmak, mi ezeket az idézett akár tankönyvi példákat vagy konferenciatémákat lassan tíz éve próbáljuk megélni, valamint a mindennapi üzleti gyakorlatba ültetni. Így jöttek létre közös vállalkozásaink szerzetesrendekkel, mint például a domonkosokkal, a piaristákkal, vagy a Servitor Pro Multis Kft., melyben négy férfiszerzetesrenddel közös vagyonkezelő céget alapítottunk.

– Ez a mindennapokban is működhet? Nem csak egy tankönyvi példa vagy egy szép elképzelés?

– Konkrétan a Servitor Pro Multis – „Sokakért szolgálni” – leányvállalatunk most ünnepelte megalapításának ötödik évfordulóját. Tartottunk egy közgyűlést, melyen a jezsuita, a ferences, a bencés és a piarista rend vezetői, valamint a PBG vezetői közösen azt állapították meg, hogy a Servitor valóban szolgálja a magyarországi szerzetesrendeket és magát a katolikus egyházat is. Minden visszajelzés pozitív, ezért szeretnénk, ha a Servitor ezt a munkát még sokáig végezné.

– Miért fontos a Portus Buda Group számára segíteni a szerzetesrendeket és a történelmi egyházakat?

– Négyen alakítottuk a Portus Buda Groupot, és azonos keresztény értékeken nyugszik mindnyájunk élete. Több üzleti területen szereztünk tapasztalatot az egyetem elvégzése után. Úgy álltunk össze, hogy a megszerzett tudást és tapasztalatot szeretnénk a katolikus egyház és a szerzetesrendek szolgálatába állítani. Megtapasztaltuk, hogy sokkal jobb úgy pénzt keresni, hogy a partnerünk, amely egy szerzetesrend vagy egy történelmi egyház, nálunk sokkal több pénzt keres. Ez a tudat, ami minket vezérel, és szeretnénk minél több területen támogatni egyházat, szerzetesrendeket azáltal, hogy a megszerzett üzleti tudásunkat az ő szolgálatukba állítjuk.

Magyar Kurír