A megújult Román Csarnok – Látogatás a felújítás alatt álló Szépművészeti Múzeumban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az egykori Sugár út torkolatába tervezett Hősök tere egyik fontos építészeti remeke ez az eredetileg is galériának szánt épületegyüttes. Valamikor a századelőn, 1906-ban legnagyobbrészt az Esterházy-gyűjtemény kapott helyet benne, ez képezte a terjedelmes, nagyjából háromezer festményt számláló, Régi képtár néven ismert állandó kiállítást. 

A 20. században volt olyan időszak, amikor nem nagyon kedvelték az eklektikus stílust. A Kádár-korszakban a historizmust, a „neo” jelzővel illetett stílusokat üres kulisszának tartották. Gipszből, habarcsból kevert, antik hangulatot keltő, semmitmondó díszítményekként kezelték alkotásait. A kései akadémizmusnak nem volt becsülete az ötvenes-hatvanas évek kultúrpolitikájában. Pedig ma már tudjuk, hogy ennek a korszaknak is megvolt a maga értéke, az eklektika is hozott létre remekműveket. Gondoljunk csak a középületek közül az Országházra, vagy akár az Operaház éppen most felújítás alatt álló épületére. Később persze a megváltozott társadalmi viszonyok között, a polgáriasodás megerősödésével az új igényekhez igazodva jelentkeztek másfajta stílusirányzatok is, amelyek az idő múlásával már jobban kifejezték a korszak szellemiségét, elvárásait. Ez így természetes, hiszen a művészet mindig is az adott kor lenyomata, visszatükröződése volt, ahogyan ma is az. S miután Budapestet az elmúlt évszázadban nem kímélték a háborúk, ezért az idők folyamán alaposan felértékelődtek a megmaradt eklektikus épületeink.

A fővárosban 1945 után, a nagymértékű pusztulást követően csak a legszükségesebb feladatok ellátására nyílt lehetőség az épületek helyreállításakor. Óriási volt a lakáshiány, az első években, évtizedekben mindenekelőtt ezt a súlyos problémát kellett orvosolni. Sajnos azonban a megváltozott politikai és társadalmi rendszerben, a szovjetizálódás idején, amikor azt hirdették, hogy „a múltat végképp eltöröljük”, Budapesten olyan értékes épületek és más tárgyi emlékek is megsemmisültek, amelyek talán még megmenthetők lettek volna. Mint például a budai Várnegyed egyes épületei.

A Szépművészeti Múzeum is súlyos károkat szenvedett, de azért többé-kevésbé egyben maradt. Pompás, nagy csarnokai közül a Reneszánsz és a Márvány csarnok nagyjából épen maradt, nem úgy, mint a Román Csarnok. Üvegtetői beszakadtak, összetörtek. Régi fényképeken látható, amint hó borítja a gipszmásolatokat, amelyekkel megtöltötték ezeket a tereket. A 19. században úgy gondolták, ha már sokan nem láthatják az eredeti műalkotásokat, legalább másolatban élvezhessék őket. A múzeumokat akkoriban elsősorban a tanulni vágyó fiatalság és a műveltebb polgárság látogatta. A szélesebb igényeket kielégítő, látogatóközpont jellegű intézmény csak napjainkban van kialakulóban.

A hatalmas városligeti épületegyüttes 1900 és 1906 között épült Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján. A földszinti nagy csarnokokban az intézmény antik, középkori és reneszánsz gipszmásolat-gyűjteményét, illetve a különböző építészeti stílusokat mutatták be. A román stílust megidéző Román Csarnokot is ennek jegyében tervezték, és nagyméretű középkori gipszmásolatokat helyeztek el benne. 1905 és 1906 között került ide a német késő román korszak kiemelkedő emlékének, a freibergi Aranykapunak a gipszöntvénye. (Az eredeti a freibergi dómban látható, 1225 körül készült.) Röviddel a múzeum megnyitása után, az 1910-es évektől – helyhiány okán – itt állították ki néhány középkori magyar szárnyas oltár képét is. 1945 után, a háborús sérülések miatt a terem használhatatlanná vált, fölülről rendszeresen beázott, ezért tárolásra használták: az egész épületből ide hordták a már idejétmúltnak minősített gipszeket. A terem közepén impozáns látványt nyújtott Donatello híres Gattamelata lovas szobrának másolata. Még a háború befejezésének évében a teret elzárták a látogatók elől. A múzeum munkatársain kívül nem is jutott be ide senki, legalábbis az utóbbi időkig. Három évvel ezelőtt aztán megkezdődött a múzeum teljes körű rekonstrukciója.

Idén március 15-én három hétre ideiglenesen megnyitották a nagyközönség előtt a csarnokot, amely hetvenhárom éven át zárva volt. Amikor beléptünk, igazán impozáns látvány tárult elénk. A román kori bazilikát idéző, monumentális belső tér finoman aranyos, barnás, antik hatású, oszlopos terme igazi élményt kínált. A vaskos oszlopok fejezeteit a pécsi székesegyház oszlopfői inspirálták. Körben rendkívül gazdag festészeti dekoráció ragadta meg tekintetünket, Reissmann Károly Miksa és Glaser János festők munkái, amelyek 1903-ban és 1904-ben készültek. A falakat figurális ábrázolások, heraldikai elemek és gazdag ornamentika ékesíti. A figurális díszítésben a keresztény ikonográfia jelenik meg és magyar történelmi alakok elevenednek meg. A diadalívek falán magyar szentek, Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit, a rövid oldalfalakon Mária és a Jó pásztor alakjában ábrázolt Jézus látható. A hosszanti falakon, a négyzetes oszlopok felett látható figurák vélhetően IV. Béla, Könyves Kálmán, Szécsi Dénes püspök és Ozorai Pipo.

A Román Csarnok főhajójának falaira magyar állami, társországi és tartományi, a körüljáró folyosókra pedig magyar nemzetiségi címereket festettek. A csarnok gazdag ornamentikáját szimbolikus ábrázolások egészítik ki: életfamotívumok, valamint a halhatatlanságot jelképező pávaalakok. A diadalíveket állatövi jegyek díszítik. A padlózat szép, geometrikus mintázatát is finom ízléssel tervezték meg az alkotók. Szerencsére a falak és a festmények is olyan állapotban voltak, hogy jól lehetett restaurálni az eredeti képeket. 

A Szépművészeti Múzeum átfogó rekonstrukciója során a legfőbb munkát a Román Csarnok helyreállítása jelentette, de több más termet is felújítottak, restauráltak. Például a Michelangelo Termet, amely már szintén eredeti szépségében pompázik. 1945 után szétaprózták a múzeumot, sok helyütt álmennyezetes irodákat alakítottak ki az épületen belül. Ezeket most megszüntették, átalakították, és a szükséges irodahelyiségeket máshová telepítették. Körsétánk során láthattuk a megújult lépcsőházat, és a lassan az átadásához közeledő épület több termét is. 

A budapesti Szépművészeti Múzeum világviszonylatban is rangos helyet foglal el a képtárak között. Percz Jenő József egykori művészettörténet tanárunk a Kisképzőben mindig azt mondta nekünk, hogy a Szépművészeti Múzeumot a második vonalbeli múzeumok között elsőként tarják nyilván a nemzetközi rangsorban. Ez ma is így van. Éppen ezért nagy jelentőségű ez a projekt, amelyet napjainkban hajtanak végre a Városligetben, Baán László főigazgató vezetésével és szakértői csapata közreműködésével. Végre megújulhat és korszerűsödhet a Szépművészeti Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria épülete és gyűjteménye is, a művészetszerető közönség nagy örömére.

Fotó: Fábián Attila

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2018. április 15-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.